"Emlékszem anyára és apára, az olajlámpára.Az elalvás
sötétfényes dobogására.
Mikor felébredtem, nyár volt."
Mikor felébredtem, nyár volt címmel jelent meg 2008-ban a Napkút kiadó gondozásában, Pusztai-Varga Ildikó fordításában a négy finn költőnőt bemutató kötet, melyből mi is válogattunk: a mai versvasárnapban Marjo Isopahkala, Saila Susiluoto, Mari Velin és Merja Virolainen verseit olvashatják.
[Szerintem a férfiak...]
Szerintem a férfiak jópofák.
Jó őket hazavárni
kifakult melltartóban,
hajcsavarókkal fejemen,
cigivel a számban.
Nézni a konyhaablakból,
ahogy
földre zuhannak, mikor nyílik a taxiajtó,
félrehúzzák sliccüket és behúzott hassal
rózsákat tépnek a szomszéd virágágyásból,
ordítoznak a gyerekkel, hogy iskolába járni muszáj,
percekig babrálnak az ajtókulccsal,
összemaszatolják testemet véres ujjaikkal
és sértetlenül hozzák meg az üvegeket.
*****
[Nő voltam...]
Nő voltam,
aki mosta és vasalta a férfi gatyáit,
teniszzokniját és trikóit.
Nő voltam,
aki a konyhaszekrénybe bújt
a férfi szitkai elől.
Nő voltam,
aki átszabatta az állkapcsát,
hogy a férfit jobban a szájába vehesse.
Nő voltam,
aki a férfi lábainál zokogott
míg az pisilt.
Nő voltam,
aki százával nyelte a tablettákat,
mikor a férfinak már nem kellett.
És ők,
a férfiak a bárpultnál
leköptek és ordítva vágják a fejemhez:
KIBASZOTT KURVA FEMINSITA
**********
SAILA SUSILUOTO
Öt mese Espoo kertváros sorházairól
2.
A gyerekek kiabálnak, a gumicsizmák mindig szanaszét hevernek. Arcba csapnak a kesztyűk, tejes szájú gyerekek kapaszkodnak a ruhaszegélyekbe, a szegények véreznek. Az évezredes rítust a falakra vésték, hieroglif gólyák: Abortuszok. Vetélések. A megszületettek. A betegek. Akárhány vendégkönyv sem elég többé, se fal, se ház, a nő az égre, a földre írja, de a szavaknak nem marad nyoma, mert a földet tavasszal bevetik, a férfi ősszel meszet szór a fűre. Senki nem akar rosszat, de nagyon jót sem. Virágoznak a liliomok, virágoznak a gyerekek, virágzik a szeretet és a hazugság.
**********
MARI VELIN
[Az erdei tó vékony jege alatt]
Az erdei tó vékony jege alatt
a tél szívhangja lüktet.
Imádságra görnyedt fán a madarak,
Akár a tudat képei, szentek.
*****
[Az őszi fán, a téli földben]
Az őszi fán, a téli földben
levertségként bújik meg a bölcsesség.
A fű színe fedi fel az örömöt.
*****
[Emlékszem anyára és apára, az olajlámpára]
Emlékszem anyára és apára, az olajlámpára.
Az elalvás
sötétfényes dobogására.
Mikor felébredtem, nyár volt.
**********
MERJA VIROLAINEN
[A buli után mindenki valaki]
A buli után mindenki valaki
mással megy el,
te vele:
nekem csupán
az együttlét utáni levertség marad
mindig, mosolygok,
hogy örömöt érezzek.
Félek a zárás előtti fényjelektől:
az utolsó pillanatig remélem, hogy valami történik.
Hát nem ismerem még a Helsinki utcán végigfutó
reggeli fényt elég jól,
a sokszínű folyót,
aminek a partjához botorkálok,
hogy arról írjak?
A buli után mindenki elmegy
valakivel,
én mindnyájatokat kaptam:
senkit.
-----------
Marjo Isopahkala (1974, Kalajoki) Turkuban él. Jól ismert alakja a finn irodalmi életnek, nagysikerű színpadi fellépéseinek köszönhetően. Jelenleg a helyi egyetem hallgatója.
Saila Susiluoto (1971, Helsinki) Négy gyermek anyja. 2001-ben jelent meg Szárnyasok és farkasok című kötete. 2005-ben megkapta a Finnország-díjat.
Mari Velin (1956, Kiuruvesi) Családanya és tejgazdaságot vezet. Két kötete jelent meg.
Merja Virolainen (1962, Helsinki) Költő, műfordító, képzőművész. Keats, Shelley és Emily Dickinson műveinek fordítója. Saját köteteI: Hellyyttäsi taitat gardenian (1990), Tervapeili (1995), Pilvet peittävät sisäänsä pilvet (2000) ja Olen tyttö, ihanaa! (2004).
A Mikor felébredtem, nyár volt - Nőversek Finnországból kötet a Napkút kiadó gondozásában jelent meg 2008-ban, a felelső szerkesztő Szondi György. a borítót Metz Géza tervezte. A Napkút Kiadó honlapján a kiadó többi könyvéről is olvashatnak.
