Simona Semenič: Én, az áldozat című előadását mutatja be a szlovén vendégprogram keretében a Kortárs Drámafesztiválon november 28-án. Simona Semenič író, dramaturg, producer, előadóművész és perfomer, 1975-ben született, generációjának egyik legtehetségesebb tagja. Hazájában első munkája után rögtön a legígéretesebb pályakezdőnek kiáltották ki. Jelenleg a Glej Színház művészeti vezetője, s állandó alkotótársa Ivan Talijancič rendezőnek. She Said című darabjuk angol és amerikai fesztiválokon is részt vett. Dramaturgként Berlinben és New Yorkban is dolgozott. Egy darabjának, a Loving Willy-nek részletét is közöljük.Az Én, az áldozat egy fiatal nő történetét meséli el, aki különféle betegségek szinte hihetetlen sorozatát élte át. Semenič előadása saját élményeiből táplálkozik, s a tabunak minősülő, stigmatizáló testi bajokról való őszinte beszéddel újraértelmezi az áldozat sztereotípiáját. Teszi mindezt úgy, hogy keserédes előadása egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat.
Egy video a youtube-on:
Simona Semenic egy másik munkájában, a Loving Willy című darabban Ann, Joan és Willy a főszereplők, akik valamennyi jelenetben egy bár vécéjének zárt ajtaja előtt találkoznak. Willy az első jelenetben a vécébe zárkózva hallgata, a két lány könyörög neki, hogy jöjjön ki, mint lassan kiderül, Willy az étterem mindenese, a lányok szerepéről az életében cask később derül ki valami…
A 2005-ös darab egy részletét adjuk közre:
Ann: Szerelmem, el kéne mosni azokat az edényeket. Rengeteg edény. Tudom, hogy szomorú vagy meg minden, Édi, de a munkát el kell végezni. Édi? Ez mér egyáltalán nem vicces. Az emberek odakint halálra dolgozzák magukat a ti kis incidensetek miatt.
Joan: Állj máér le ezzel az Édi-baromkodással. Parancsolj rá!
Ann: Joan, drágám, tudod, hogy ebben az étteremben nem kommunikálunk ebben a stílusban. Rendben?
Joan: Ja. De talán kéne.
Ann: Tesség, Drágám?
Joan: Semmi.
Ann: Willy, iszonyú tömeg van ma.
Joan: A többiek nem fogják elvégezni helyetted a munkádat.
Ann: Willy, gondold el így - holnap ilyenkor már mindez mögötted lesz...
Joan: vagy nem.
Ann: Mit mondasz?
Joan: Az mondom, hogy lehet, hogy nem. Lehet, hogy holnapra minden rosszabb lesz.
Ann: Istenem. Te valóban boldogtalan ember vagy, Joan. Természetesen a dolgok javulni fognak. Mindig javulnak.
Joan: Nézőpont kérdése.
Ann: Átmegyünk filozofikusba?
Joan: Nem, csak...
Ann: A dolgok mindig javulnak, Drágám. Mindig.
Joan: Ja. Willy! gyere ki! Legalább adj valami hangot, hogy tudjam, még élsz.
Ann: Bébi... Kérlek. Tudom, hogy ez nehéz neked, de nekem is az. Gondoltál erre, Bébi? Az én helyzetem sem éppen egyszerű.
Joan: Hagyd már ezta szart, Ann.
Ann: Joan, én nem szoktam ebben a stílusban -
Joan: Willy,m hagyd már ezt a gyerekes viselkedést és gyere ki. Hallasz? Baromira unom a gyerekes játékaidat. Gyere már ki végre!
csend
Ann: Ez valószínűleg nem fog működni. A szituáció megoldható a te autoritatív vagy méginkább diktatorikus attitűdödön túl.
Joan: Oké, okoska, te mit tanácsolsz?
Ann: Talán csak egy kis pihenésre van szüksége. Hogy átgondolja a dolgokat. Tudod. Béke. Csend. Önmagával lenni. Ó, ez talán valami oylasmi, amit te nem is ismersz.
Joan: nem. én tényleg nem. Nyugalom. Béke. Csend. Próbáljuk meg.
csend
Joan: Én tényleg nem...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)
csend
Joan: Willy nem...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)
csend
Joan: ugyan, Ann, ez teljesen...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)
hosszú csend
Joan: (Egy gesztussal kérdi, beszélhet-e)
Ann: (Ingatja a fejét)
csend
Joan: (Egy gesztussal jelzi, hogy nincs értelme ezt folytatni.)
Ann: (Egy gesztussal elcsndesítené Joant.)
Joan: (Ingatja a fejét)
Ann: (Lehúnyja a szemét és mélyeket lélegzik. Kinyitja a szemét. Joanra néz.)
Joan: (Mosolyog, s igyekszik nem kacagni.)
Ann: (Ingatja a fejét)
Joan: (Egy gesztussal jelzi, hogy elmélkedik.)
Ann: (Bólint.)
Joan: (Az órájára mutat.)
Ann: (Mindkét tenyerét Joan felé fordítja, hogy nyugalomra intse.)
Joan: (A fürdő ajtajára mutat.)
Ann: (Mindkét tenyerét Joan felé fordítja, hogy nyugalomra intse.)
Joan: (Kezét elhúzza a nyaka előtt.)
Ann: (Mosolyog, lehúnyja a szemeit és elkezd mélyen lélegezni.)
Csend.
Ann: (Kinyitja a szemét. Joanra néz. Rámutat az ajtóra. Csendben.) Willy.
Csend.
-----------------
A fordított részlet eredetije:
Ann: Love, there are some dishes to wash. Lots of dishes. I know you’re upset and everything, hon, but the job has to be done. Hon? This is not funny anymore. People out there are overworking because of this little incident of yours.
Joan: Stop with this “hon” shit. Give the order.
Ann: Joan, sweetie, you know that in this restaurant we don’t communicate this way. Right?
Joan: Yeah. But maybe we should.
Ann: What sweetie?
Joan: Nothing.
Ann: Willy, we’re crowded tonight.
Joan: Boys and girls are not supposed to do your job.
Ann: Willy, think of it this way – tomorrow this time everything is going to be behind you …
Joan: Or maybe not.
Ann: What are you saying?
Joan: I said maybe not. Maybe tomorrow things are going to get worse.
Ann: My God. You really are one unhappy person, Joan. Of course, things are going to get better. They always do.
Joan: Depends on a point of view.
Ann: Are we getting philosophical?
Joan: No, it’s just …
Ann: Things always get better, sweetie. Always.
Joan: Yeah. Willy! Come on. At least make a sound so that I know you’re alive in there.
Ann: Baby … Please. I know this is hard for you, but it’s hard for me, too. Have you thought of that? Huh, baby? My position is not that simple as well.
Joan: Cut the crap, Ann.
Ann: Joan, I am not used to this kind –
Joan: Willy, stop behaving like a child and come out. Do you hear me? I’m sick and tired of your infantile games. Come out at once!
Silence.
Ann: This is most certainly not going to help. This situation has got way beyond your authoritative or better - dictatorial – attitude.
Joan: Okay, wise guy, what would you suggest?
Ann: Perhaps he just needs a rest. To think things over. You know. Peace. Silence. To be with himself. Oh, it’s probably something you’re not familiar with.
Joan: No, I’m not. Rest. Peace. Silence. Let’s try then.
Silence.
Joan: I really don’t –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)
Silence.
Joan: Willy is not –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)
Silence.
Joan: Come on, Ann, this is totally –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)
Long silence.
Joan: (Makes a gesture to ask if she’s allowed to speak.)
Ann: (Shakes her head.)
Silence.
Joan: (Makes a gesture to show that there’s no point of doing this.)
Ann: (Makes a gesture to calm Joan down.)
Joan: (Shakes her head.)
Ann: (Closes her eyes and breathes deeply. Opens her eyes. Looks at Joan.)
Joan: (Starts smiling, tries not to laugh.)
Ann: (Shakes her head.)
Joan: (Makes a gesture of contemplating.)
Ann: (Nods.)
Joan: (Points to the watch.)
Ann: (Points both palms towards Joan, saying “calm down”.)
Joan: (Points to the bathroom door.)
Ann: (Points both palms towards Joan, saying “calm down”.)
Joan: (Makes a gesture of cutting the head of.)
Ann: (Smiles, closes her eyes and starts to breath deeply.)
Silence.
Ann: (Opens her eyes. Looks at Joan. Points at the door. Silently.) Willy.
Silence.
Simona Semenic: Én, az áldozat (színház). November 28. 20:00 AKKU (VII. Kazinczy utca 21) (50 perc, szlovén nyelven, magyar tolmácsolással - tolmácsol Tóth Orsi)
A 2005-ös darab egy részletét adjuk közre:
Ann: Szerelmem, el kéne mosni azokat az edényeket. Rengeteg edény. Tudom, hogy szomorú vagy meg minden, Édi, de a munkát el kell végezni. Édi? Ez mér egyáltalán nem vicces. Az emberek odakint halálra dolgozzák magukat a ti kis incidensetek miatt.
Joan: Állj máér le ezzel az Édi-baromkodással. Parancsolj rá!
Ann: Joan, drágám, tudod, hogy ebben az étteremben nem kommunikálunk ebben a stílusban. Rendben?
Joan: Ja. De talán kéne.
Ann: Tesség, Drágám?
Joan: Semmi.
Ann: Willy, iszonyú tömeg van ma.
Joan: A többiek nem fogják elvégezni helyetted a munkádat.
Ann: Willy, gondold el így - holnap ilyenkor már mindez mögötted lesz...
Joan: vagy nem.
Ann: Mit mondasz?
Joan: Az mondom, hogy lehet, hogy nem. Lehet, hogy holnapra minden rosszabb lesz.
Ann: Istenem. Te valóban boldogtalan ember vagy, Joan. Természetesen a dolgok javulni fognak. Mindig javulnak.
Joan: Nézőpont kérdése.
Ann: Átmegyünk filozofikusba?
Joan: Nem, csak...
Ann: A dolgok mindig javulnak, Drágám. Mindig.
Joan: Ja. Willy! gyere ki! Legalább adj valami hangot, hogy tudjam, még élsz.
Ann: Bébi... Kérlek. Tudom, hogy ez nehéz neked, de nekem is az. Gondoltál erre, Bébi? Az én helyzetem sem éppen egyszerű.
Joan: Hagyd már ezta szart, Ann.
Ann: Joan, én nem szoktam ebben a stílusban -
Joan: Willy,m hagyd már ezt a gyerekes viselkedést és gyere ki. Hallasz? Baromira unom a gyerekes játékaidat. Gyere már ki végre!
csend
Ann: Ez valószínűleg nem fog működni. A szituáció megoldható a te autoritatív vagy méginkább diktatorikus attitűdödön túl.
Joan: Oké, okoska, te mit tanácsolsz?
Ann: Talán csak egy kis pihenésre van szüksége. Hogy átgondolja a dolgokat. Tudod. Béke. Csend. Önmagával lenni. Ó, ez talán valami oylasmi, amit te nem is ismersz.
Joan: nem. én tényleg nem. Nyugalom. Béke. Csend. Próbáljuk meg.
csend
Joan: Én tényleg nem...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)
csend
Joan: Willy nem...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)
csend
Joan: ugyan, Ann, ez teljesen...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)
hosszú csend
Joan: (Egy gesztussal kérdi, beszélhet-e)
Ann: (Ingatja a fejét)
csend
Joan: (Egy gesztussal jelzi, hogy nincs értelme ezt folytatni.)
Ann: (Egy gesztussal elcsndesítené Joant.)
Joan: (Ingatja a fejét)
Ann: (Lehúnyja a szemét és mélyeket lélegzik. Kinyitja a szemét. Joanra néz.)
Joan: (Mosolyog, s igyekszik nem kacagni.)
Ann: (Ingatja a fejét)
Joan: (Egy gesztussal jelzi, hogy elmélkedik.)
Ann: (Bólint.)
Joan: (Az órájára mutat.)
Ann: (Mindkét tenyerét Joan felé fordítja, hogy nyugalomra intse.)
Joan: (A fürdő ajtajára mutat.)
Ann: (Mindkét tenyerét Joan felé fordítja, hogy nyugalomra intse.)
Joan: (Kezét elhúzza a nyaka előtt.)
Ann: (Mosolyog, lehúnyja a szemeit és elkezd mélyen lélegezni.)
Csend.
Ann: (Kinyitja a szemét. Joanra néz. Rámutat az ajtóra. Csendben.) Willy.
Csend.
-----------------
A fordított részlet eredetije:
Ann: Love, there are some dishes to wash. Lots of dishes. I know you’re upset and everything, hon, but the job has to be done. Hon? This is not funny anymore. People out there are overworking because of this little incident of yours.
Joan: Stop with this “hon” shit. Give the order.
Ann: Joan, sweetie, you know that in this restaurant we don’t communicate this way. Right?
Joan: Yeah. But maybe we should.
Ann: What sweetie?
Joan: Nothing.
Ann: Willy, we’re crowded tonight.
Joan: Boys and girls are not supposed to do your job.
Ann: Willy, think of it this way – tomorrow this time everything is going to be behind you …
Joan: Or maybe not.
Ann: What are you saying?
Joan: I said maybe not. Maybe tomorrow things are going to get worse.
Ann: My God. You really are one unhappy person, Joan. Of course, things are going to get better. They always do.
Joan: Depends on a point of view.
Ann: Are we getting philosophical?
Joan: No, it’s just …
Ann: Things always get better, sweetie. Always.
Joan: Yeah. Willy! Come on. At least make a sound so that I know you’re alive in there.
Ann: Baby … Please. I know this is hard for you, but it’s hard for me, too. Have you thought of that? Huh, baby? My position is not that simple as well.
Joan: Cut the crap, Ann.
Ann: Joan, I am not used to this kind –
Joan: Willy, stop behaving like a child and come out. Do you hear me? I’m sick and tired of your infantile games. Come out at once!
Silence.
Ann: This is most certainly not going to help. This situation has got way beyond your authoritative or better - dictatorial – attitude.
Joan: Okay, wise guy, what would you suggest?
Ann: Perhaps he just needs a rest. To think things over. You know. Peace. Silence. To be with himself. Oh, it’s probably something you’re not familiar with.
Joan: No, I’m not. Rest. Peace. Silence. Let’s try then.
Silence.
Joan: I really don’t –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)
Silence.
Joan: Willy is not –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)
Silence.
Joan: Come on, Ann, this is totally –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)
Long silence.
Joan: (Makes a gesture to ask if she’s allowed to speak.)
Ann: (Shakes her head.)
Silence.
Joan: (Makes a gesture to show that there’s no point of doing this.)
Ann: (Makes a gesture to calm Joan down.)
Joan: (Shakes her head.)
Ann: (Closes her eyes and breathes deeply. Opens her eyes. Looks at Joan.)
Joan: (Starts smiling, tries not to laugh.)
Ann: (Shakes her head.)
Joan: (Makes a gesture of contemplating.)
Ann: (Nods.)
Joan: (Points to the watch.)
Ann: (Points both palms towards Joan, saying “calm down”.)
Joan: (Points to the bathroom door.)
Ann: (Points both palms towards Joan, saying “calm down”.)
Joan: (Makes a gesture of cutting the head of.)
Ann: (Smiles, closes her eyes and starts to breath deeply.)
Silence.
Ann: (Opens her eyes. Looks at Joan. Points at the door. Silently.) Willy.
Silence.
Simona Semenic: Én, az áldozat (színház). November 28. 20:00 AKKU (VII. Kazinczy utca 21) (50 perc, szlovén nyelven, magyar tolmácsolással - tolmácsol Tóth Orsi)
