Horváth Lili (1982) első hosszabb filmje, még mindig kisfilm, de nehéz sorsú lesz a fesztiválokon, hiszen 35 perces hosszával már túllépi az általában előírt játékidőt – a Duna televíziót ez nem fogja zavarni, ott biztosan levetítik, külföldön az Arte-val folynak tárgyalások. A Napszúrás egy intézeti lányanya, Maja (Törőcsik Franciska) története, aki új nevelőt kap Rózsi (Péterfy Bori) személyében. Az intézetből többször szökni próbáló lányt a nevelő védi, végül felelősséget vállal érte, s otthonába viszi. A nagyon tiszta operatőri munkával végigvitt film sokat közelít a két színész beszédes arcára. Maja megszökik, hamarosan visszajut, mert elkapják, ekkor derül ki, hogy bent hagyta gyermekét; visszaviszik, itt megérkezik az új nevelő; látjuk, ahogyan a lányok cigarettát vásárolnak a kerítéshez járó fiúktól, s hogy a lány a biztonságérzet illúziójáért is sokat megadna; Maja ismét megszökik, ezúttal viszi a gyereket is, akit Rózsa hosszan és kedvtelve nézeget; Maja az út mellett stoppol, hosszú ideig nem áll meg senki, végül megáll egy autó, attól elszaladna, de végül mégis beszáll: Rózsa az, aki visszaviszi az intézetbe, s ott megmenti a következményektől, amikor azt mondja, vásárolni mentek együtt. Később hajat vág a lánynak, aki a nő figyelme és a korábbi kedvessége miatt levetkőzik neki, mert azt hiszi, ez a célja. Rózsa elutasítja; este az autónál nyitná az ajtót, mikor Maja utánaszalad és ütni kezdené, de Rózsa lefogja. A következő jelenetben látjuk a szoptatást; lassan körvonalazódik Rózsa gyerekszeretete, majd kiderül, valaki felelősséget vállalt Majáért és a gyerekért. Maja kilép az intézet ajtaján – a következő képen már egy autó hátsó ülésén utaznak valahova messzire, s jutnak el Rózsa tökéletesen felszerelt, gyerekszobás házába – lassan feldereng egy elveszített gyerek emléke.



Este Maja Rózsa mellé fekszik, s egy pillanatra anya-gyermek viszony bontakozna, de nagyon gyorsan alakul át szexuális viszonnyá, mely az intézeti lány egyetlen kommunikációs csatornájának tűnik; szépen látszik Péterfy Bori arcán az érzelmek kettőssége – ez a nő nem biztos a dolgában, de teszi, s nem maga miatt, nem is Maja miatt: a gyerek miatt teszi. (Felidéződik a Térey Nibelung-lakóparkjából Mundruczó által rendezett darab hasonló leszbikus szerelmi jelenete - itt egy egészen más szerepeben, egész más körülmények között kerül a szituációba a színésznő: a két jelenetet egymás mellett látva talán még palsztikusabban rajzolódik ki a fenti megállapítás - az indítékok különbözősége. Ott a jelent szerint az erre irányuló akarat látható - itt a nemakarás, a bizonytalanság, a más okból belekényszerülés, valamiféle sajnálat egyszerre látható az arcon.)
Maja lassú érésére talán csak az utal, hogy másnap reggel összecsomagol, s indulni készül: bemegy a gyerekszobába is, s a gyerekágy fölé hajol. Rózsa még az ágyban fekszik, s halljuk a dobogó lépteket. A konyhában kávét főz magának, s a mosogatóba önti a cumisüvegből a tejet. Lassan indul fel az üresen maradt felső szintre – s itt nincs vége.



Szépek a felvételek, megokoltnak hatnak a jelenetek, s a film nem tűnik a kelleténél hosszabbnak: a rendezőnő utalt rá a filmet követő beszélgetésben, milyen remek színészeket talált arra, hogy a közelikben, az arcokon mutassa meg a történéseket – ezzel csak egyetérteni tudok.

M. Tóth Géza (1970) filmje, a Mama egyszerű ötletre épül, 10 perc, s ragyogó – az festményszerűség és a valóság határán imbolygó tető-látkép, kormos kémények és tetők, felső szintek, egy iparváros színei; beérkezik a nő, a mama – nem szól, s nem is néz énrám, se másra, s a ruhák a kötél kihúzása után valóban keringnek, szállnak a magosban – s ahogy egy egy ruhát felterítve továbbítja a kötelet, a mögötte lévő tájon is húz egy nagyot, s ugrik a kötéllel – egészen addig, míg körbe nem ér. A néhány törölköző kivételével csupa férfiholmit teregető nő (Török-Illyés Orosolya alakítja) az utolsó darabnál már hiába húz a kötélen – a táj nem megy tovább: az utolsó felakasztott ruhadarab egy rózsaszín babarugdalózó, ez az egyetlen darab, amit csipesszel rögzít a kötélre – majd a jól végzett munka örömének elégedettségével az arcán távozik. Az animált szekvencia és az élő színész együttesére épülő film hangulata elemelkedett, s egyetlen szó nélkül idézi meg és egyúttal zárja is le és hagyja el József Attilát, gyönyörűen.



Madarász István (1976) Superdigital-ja remek ötletre épülő kétperces, melyet 30000 Ft-ból forgattak, de a szemlevetítésre való utómunkák másfél millió forintba kerültek. Egy férfi kamerát talál egy szökőkútba. Bekapcsolja, s felveszi a körülötte zajló eseményeket. Majd visszajátssza – s kiderül, ezt nem kellett volna… Egy SonyF23-as kamerát kaptak kölcsön a felvételekhez kipróbálásra, az ebbe való kazetta ára volt a 30.000 Ft-os készítési költség – egy baráti alapon összedobott film, amit kár lett volna kihagyni. Hogy bejut majd valamelyik nagyjátékfilm kísérőjeként a mozikba, abban biztos vagyok, csak azt sajnálom, hogy ez lesz az, amiről, mint a reklámról, sokan lemaradnak majd.



A film a filmklikken megnézhető.

Az első blokk mindegyik filmjét megérte megnézni – így voltam a második blokk filmjeivel is – de erről inkább holnap. Az eddig látott nagyjátékfilmek alapján viszont ez a szemle inkább a kisjátékfilmeké lesz.


A filmek készítői:

Napszúrás:
f/sc: Horváth Lili, o/ph: Maly Róbert, z/m: Oliver Welter, v/ed: Szabó Dániel, h/sd: Zányi Tamás, d/a.d.: Sztevanovity Sandra, j/cost: Koppány Gizella, sze/cast: Törőcsik Franciska, Péterfy Bori, Mészáros Piroska, Révész Bálint, Axel Wandtke, r.assz/dir.ass: Fekete Xénia, gy/p.m.: Garas Klári, co-p/co-p: Henning Kamm, Durst György, Bosnyák Miklós, p/p: Fehér Károly, támogató/supported by: Robert Bosch Stiftung; Magyar Mozgókép Közalapítvány, Országos Rádió és Televízió Testület, Alföldi Tanácsadó Kft., gyártó/p.c.: Popfilm, koprodukciós partner/co-production partner: Detailfilm, Duna Televízió, Színház- és Filmművészeti Egyetem

Mama:
rendező/director: M. Tóth Géza, ö/i: M. Tóth Géza, f/sc: M. Tóth Géza, o/ph: Erdély Mátyás, z/m: Pacsay Attila, h/sd: Madácsi Imre, d/a.d.: Hujber Balázs, j/cost: Bárdosi Ibolya, an/an: Nyolczas István, Lóránt Attila, Zuban Dániel, Pulai Gábor, Gergely Zsolt, Szeibold Krisztián, Pető Sándor, Várfoki Zoltán, r.assz/dir.ass: Kárász Niki, gy/p.m.:Taschler Andrea, p/p: M.Tóth Géza, támogató/supported by: Magyar Mozgókép Közalapítvány, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Post Edison Computer Graphics Kft., Gaston Stúdió, gyártó/p.c.: Kedd Animációs Stúdió, 2008, színes/colour, 8 perc/mins, 35mm, Dolby Digital
www.kedd.net

Superdigital:
rendező/director: Madarász István, f/sc: Madarász István, o/ph: Marosi Gábor, z/m: Szalai Katalin, v/ed: Madarász István, h/sd: Juhász Róbert, an/an: Baráth Endre, Marcus Frakes, sze/cast: Tóth Olivér, r.assz/ass.d.: Dyga Zsombor, p/p: Madarász István, gyártó/p.c.: Fishpictures, 2008, színes/colour, 2 perc/mins, video, sztereo

-gyg