„Attól tartok, hogy a gyűlölet kezd átlépni egy nagyon kritikus határt, és erről is kell beszélnünk az esten, válaszolni valahogy erre a cikkre, és mondani valami erről a kérdésről. Érdemes együtt látni ítélkezés és indulatok nélkül a jobb oldal érzéseit, véleményét, megoldási javaslatait, és a cigány írónők érzéseit, élethelyzetét, megoldásait. Két szélsőséges kisebbség.”
Ez itt a Magyar Hírlapban a
Bayer Zsolt publicisztika:
A cigány-magyar ütésváltásról beszél.
Ebben a gyűlölet átlépi a kritikus határt.
Van rá válaszunk.
Nemzeti lelkiismeretünk legsötétebb érzéseiről beszélünk.
A tízparancsolat, a beismerés és a jóvátétel reményében.
Kell tudni úgy olvasni mint egy jó pszichológus, szabadon lebegő figyelemmel,
a szerző pszichés manővereit tekinteni, szenvedéstartalmát látni, egy folyamat részeként érteni.
Érdemes együtt látni ítélkezés és indulatok nélkül a jobb oldal érzéseit, véleményét, megoldási javaslatait, és a cigány írónők érzéseit, élethelyzetét, megoldásait.
Két szélsőséges kisebbség. Jobbról Bayer Zsolt vagy Morvai Krisztina erélye és haragja nyilván sokakhoz szól. Balról Szécsi Magda vagy Tandari Éva lelkisége és együttérzése a kiszolgáltatottság mélységéből alig hallatszik, miközben ugyanannyi emberi sorsért szól.
Gyulladást jelez, begyulladást, lázat, pusztulást és veszteséget.
Nemzeti Testünk, magyar és cigány testünk és testvérségünk, testi és lelki krízisét.
Becsületes baloldali olvasóként, amilyenből félországnyi van, megfélemlítő írás, nehéz olvasni, ellenállást és indulatokat vált ki. Igazságérzetének, hitének megtámadását érzi az olvasó, a fenyegetőzés jogos hárítását, közben megalázottságot és tehetetlenséget. És jól érzi: verbálisan erőszakolja a szerző.
Tudom milyen érzésekkel olvasnám, ha cigány vagyok.
Látom, mire indítana gárdistaként, vagy bőrfejűként.
Jobbszándékú olvasóban, amilyenből félországnyi van, jól táplálja a gyűlöletfüggőséget, van benne sok fenyegetés és fenyegetettség, az egész nemzetet megbélyegző cigányozás, paranoid agresszió. És van benne sok valódi félelem, szenvedés, jogos háborgás, megoldáskeresés. Fájdalmában okoz fájdalmat, traumát ad tovább.
Nemzeti lelkiismeretünk legsötétebb érzéseiről beszélünk.
A tízparancsolat, a beismerés és a jóvátétel reményében.
Cigánybűnözés - a cigány férfiak gerillaháborúja a magyar férfiak ellen.
A magyar és cigány nők, férfiak és gyerekek az áldozatai.
A magyar és cigány férfiak nők elleni bűntetteit sokkal kisebb társadalmi együttérzés kíséri, pedig hetente egy halálos kimenetelű férfi-nő összecsapás történik az országban.
És egyre több a cigány-magyar összecsapás.
Lelkiismereti válság van. Vagy háború?
Vegyük fel a kesztyűt.
Ez vérkomoly kérdés itt és most.
Van magyar.
Van cigány.
Van bűnöző.
A bűnöző magyar férfi privatizál, politizál, nőket futtat, manipulál és terrorizál.
A bűnöző cigány férfi lányokat ad-vesz, uzsorál, zsarol, fenyeget és behajt.
A bűnöző cigány férfi védelmi pénzt követel a bűnöző magyar férfitól.
A bűnöző magyar férfi kikéri magának az ártatlan magyarok és cigányok megfélemlítését.
A bűnöző cigány férfi családján élősködik, a családfenntartó nők életét nyomorítja.
A bűnöző magyar férfi a nem bűnöző magyarokon élősködik, a családfenntartókon.
A bűnöző cigány férfi és a bűnöző magyar férfi egymás lelkiismerete, szellemi partnerei.
Mi zsaroltak, terrorizáltak, futtatottak és privatizáltak pedig félünk és egymást okoljuk.
Mi lenne, ha a bűnöző magyar és cigány férfi kezéből kivennénk a sorsunkat?
Mi lenne, ha az ellenünk elkövetett bűnöket jóvá kéne tenni?
Személyesen, tevékenyen és pénzzel.
A tartozást megadni. Az ígéretet betartani.
Mi lenne, ha osztoznánk egymás sorsában, nem bűnöző magyar és cigány nők, férfiak és gyerekek?
És milyen lenne a jövőképünk, ha lenne közös hitünk és reményünk?
Magyar Cigány Magyarország. Mária Országa.
Szemet szemért, fogat fogért.
Kényszert üldözésért, függőséget agresszióért.
SZERETETET SZERETETÉRT.