az Alexandra Irodalmi Kávéházban
2009 március 20-án
- követelte Arkagyij Apollonovics Szemplejarov, a Moszkvai Színházak Akusztikai Bizottságának elnöke Bulgakov Mester és Margaritájában. De a közönség nem követelt semmit. Mert a közönség nem akar leleplezést. A közönség illúziót akar. Így a leleplezés elmarad. Helyette: a látvány. Mert Ungár Anikó mestere a látványnak. Ami nála családi örökség. Az anyja Ausztriából Magyarországra házasodott divattervező, aki az ötvenes évek szürke világában is egyedi tervezésű ruhákban járatja a lányát. Az apja pedig megszállott, amatőr bűvész, akitől a lánya az első trükköket tanulja 13 évesen, s nyeri meg 16 évesen a Ki mit tud? vetélkedőt. Majd az apa négy évig nem áll szóba a lányával. Az illuzionista a leendő illuzionistával.
'Első férjem vett rá arra, hogy hagyjak fel az illúziók művészetével'
- számolt be a történetről Ungár Anikó korábban egy interjúban. 'Könnyen jött a siker, naiv voltam, elhittem neki mindent. És mindent megtettem azért, akit szeretek. Tizenhét évesen hozott össze a sors az akkor huszonkét éves Szebeni Andrással. Hatalmas szerelem volt a miénk, öt évig éltünk együtt, mielőtt összeházasodtunk volna. Andris fantasztikus művész volt már akkor is, de zsarnok. Sosem felejtem el azt, amikor kezembe nyomta a Mondrian életéről szóló könyvet. Azt mondta, olvassam el, mert megtudom belőle, milyen a számára ideális feleség. Nos, Mondrian Jeanne-ja eltűrte, hogy a festő megragadja vörös hajánál fogva, és végighúzza a Szajna-parton. Andris kedvéért abbahagytam a bűvészkedést, és elmentem divattervezőnek. A varrónőmtől kértem kölcsön 17,50-et csirkére. Apám, akitől a trükköket tanultam, egyszerűen nem állt szóba velem, Andrist nyíltan utálta.' De Ungár Anikó végül mégis az illúziók művészete mellett döntött. Eltépte a sora fonalát, s visszatért abba a világba, arra a földre, ahonnan indult.
'Rettenetesen lehordott a sárga földig'
- meséli Ungár Anikó a visszatérését. Ami úgy történt, hogy 'az utcán leszólított az Artista Szövetség elnöke, és rettenetesen lehordott, a sárga földig, hogy ezt mégis hogy képzelem! Azok után, hogy megnyertem a Ki, mit, tud?-ot, egyszerűen lehúzom a redőnyt! Behívott az irodájába, és kezembe nyomta a működési engedélyt. Azonnal Apámhoz siettem. Mondanom sem kell, könnyek kíséretében borultunk egymás nyakába.' 
S Ungár Anikó négy év után otthagyja a divattervező asztalt, és visszatér a bűvészethez. S csupán három hónap gyakorlás után Párizsban, a Bűvész Világkongresszuson elnyeri a világ legjobb női illuzionistájának a címét.
S elválik Szebeni Andrástól, mert nem akart Mondrian Jeanneja lenni.
Mégis, az ember úgy érzi, mikor az arcképét nézi, hogy mintha a tekintetében máig ott élne valami abból, ahogyan a vörös hajú Jeanne néz ránk Mondrian festményéről. Jeanne szomorú szemei. Akinek mások irányítják az életét. Vagy csak illúzió?
'Ő tett engem azzá, aki'
- mondja Ungár Anikó az apjáról. De nem fejezi be a mondatot. Azzá, aki. Mert fontos, hogy az ember önmaga legyen. Hogy a saját életét élje. Hogy az ember mindig vállalja önmagát. Hogy saját maga döntsön élete kérdéseiben. Hogy ne mások mondják meg, hogy mit tegyen. S hogy tudjon nemet mondani. Mert 'fontosabb nemet mondani, mint igent'. S bármire is akarnak rábeszélni, mindig tedd fel magadnak a kérdést, 'neked is jó?' S cselekedj a szívedből. Ösztönösen. Mert 'az első intuíció az igazi. Ha valamin gondolkodol, az már nem a tied.' És ne köss kompromisszumokat. Legfőképp a magánéletben nem. Mert 'senki sem lesz hálás érte, legkevésbé a gyereked.'
'Hogy felhívtam anyámat Kambodzsából,
számomra ez az igazi csoda' - mutatja Ungár Anikó a vékony, elegáns mobiltelefont. Ami egy száz évvel ezelőtt élt ember számára maga lett volna a csoda. De az ma is. Egy őszinte beszélgetés. Vagy csak egy gyors 'hogy vagy?' Hogy az ember olyan hatalmas távolságból is kapcsolatot tud teremteni, beszélni tud azzal, akit szeret. A szüleivel, a társával, a gyerekeivel. A mamájával, az idén 98 éves Lili nénivel. A papájával, aki ugyan már nincsen köztünk, de Ungár Anikó érzi, hogy ott van minden fellépésén: 'velem van egy olyan közegben, amit ő teremtett nekem'. S Ungár Anikó életében fontos a család. Nem is olyan régen kötött házasságot új férjével, aki Ungár Anikó fia mellé négy gyerekeket hozott az előző házasságából. S fontos, hogy ezek a kapcsolatok napról-napra megújuljanak.
S meg is mutatja, hogyan.
Egy hosszú cérnaszálat vesz elő, ami maga az élet, a bizalom. A bizalom két ember között. S ahogy jönnek a félreértések, az apró csalódások, tép le mindig egy-egy darabot a cérnából, míg végül csak egy kis cérnadarab marad az ujjai között. Egy kapcsolat, ami tönkre ment. S ráfúj, s újra a teljes cérnaszálat feszíti ki. De nem árulja el, hogyan csinálta. Hogy hogyan lesz a sors eltépett fonala újra a régi. Mert 'nem kell mindig mögé látni mindennek' - mosolyog.
S a közönség tapsol.
Élvezi a csodát.
És nem akar leleplezést.
Névjegy
1949. január 11-én született.
Édesapja amatőr bűvész volt, ő látta meg a tehetséget lányában, aki tizenévesen már három nyelven beszélt.
16 évesen megnyerte a Ki mit tud?-ot.
Bűvészműsoraival bejárta az egész világot. Sikeres fellépései voltak többek között Párizsban, Monte Carlóban, New Yorkban, Bostonban, Milánóban és a BBC Televízió karácsonyi show-jában is.
Párizsban és Bécsben első helyezést ért el a Bűvész Világkongresszus női kategóriájában.
Megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjét.
Fia, Gábor húszéves. Anikó valójában öt gyermekkel él egy fedél alatt, és párja két kisebbik gyemekének ő a pótmamája.
