Ma lenne 165 éves Anatole France. A francia író 1844 április 16-án született, 1924 december 12-én hunyt el. „Briliáns írói pályafutásáért, letisztultan fennkölt stílusáért, lenyűgözően franciás szellemiségéért és mélységes humanizmusáért” 1921. december 10-én elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az I. világháború előtt titkára a magyarul Kémeri György néven publikáló Bölöni Györgyné Márkus Ottilia, akinek a Nobel-díjhoz ugyan nem volt sok köze, megemlékezései azonban itthon is népszerűvé tették az Aragon által már közvetlenül halála után semmibe vett írót.Eredeti nevén Jacques Anatole François Thibault, Franciaországban a II. köztársaság nagy kritikusaként is számon tartják. A parnasszisták között (Leconte de Lisle vezetésével Parnasse contemporain című lap szerkesztője, szerzője - Verlaine is itt kezd publikálni), költőként indult, majd regényíró lett - humanistaként hamar utat talált a közgondolkodás befolyásolása felé.
1892-ben jelent meg a Lúdláb királynő című regénye, melynek főhőse, a 18. században élt Jérôme Coignard szabadgondolkodó abbé figurája olyan népszerű lett, hogy alakját más regényeiben is megformázta – írja róla a wikipédia. 1896 és 1901 között jelentette meg a Kortárs történetek ciklust. 1896. január 23-án a Francia Akadémia rendes, állandó tagjává választották, Ferdinand de Lesseps helyére.
A Dreyfus-ügyben az addig apolitikus France Émile Zola oldalára állt; Zola Vádolom című publikációjának másnapján aláírta a per felülvizsgálatát követelő petíciót. Mikor Zolát börtönbe zárták, a sajtóban és a népgyűléseken állt ki Dreyfus és Zola mellett. Miután Zola-tól visszavonták Becsületrendbeli tagságát, France is visszaadta saját tiszti fokozatát. Alapító tagja lett az Emberi Jogok Ligájának, a szocialistákkal is kapcsolatba kerül. A Dreyfus-per parafrázisának írta A pingvinek szigete című regényét.
Elkötelezett harcosa volt az állam és az egyház szétválasztásának, küzdött a szakszervezeti jogokért és a katonai büntetőintézetek ellen. Jeanne d'Arc élete című regényét a katolikus egyház indexre tette, később – mivel kitűnő korrajz és a megírását alapos kutatás előzte meg – alapműként használta. Az I. világháború kitörése után, a pacifista „kisebbséghez” csatlakozva France szakított a szocialista párttal, elutasítva az „Union Sacrée”-t, a „szent” nemzeti egység politikáját.
1920-ban az alakuló francia PEN Club elnökévé választják. Noha üdvözölte Szovjet-Oroszországot, 1922-ben felszólalt az első szovjetunióbeli koncepciós perek ellen. 80. születésnapja alkalmából, a francia Baloldali Kartell győzelmének másnapján, 1924. május 24-én részt vett a tiszteletére rendezett tömeggyűlésen a párizsi Trocadero-n. Októberben bekövetkezett halála után a fiatal szürrealistaíró, Louis Aragon, a „Pofoztatok már meg egy hullát?” című nekrológpamfletben temette France-t és irodalmi jelentőségét, prózáját. (Angyalok lázadása című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.)
France-nak az I. világháború előtt titkárnője Bölöni György felesége, Márkus Ottilia volt, aki több visszaemlékezést is közölt az íróról (Anatole France barangolásai, Bp., 1925; Anatole France sétái, Bp., 1928). Márkus Ottilia (1873. okt. 8. – 1951. aug. 26.) Kémeri György néven publikált. Festőnek készült, Münchenben tanult, első férjével, Kozmutza Kornéllal a szarajevói posta vezérigazgatójával sokat utazott. Bölöni Györgyöt, második férjét Párizsban ismerte meg; vele együtt Ady szűkebb baráti körébe tartozott. Párizsban Anatole France titkárnője volt.
"Itóka mindvégig semlegesíteni igyekszik Anatole France hozzá fűződő gyengéd érzelmeit. Az újságírónő 1909-ben ismerkedett meg a francia íróval, amikor interjút készített vele. Kapcsolatukból csakhamar barátság lett, és Itóka közel egy évig mint titkár működött France mellett. Ebből a minden részletében máig ismeretlen kapcsolatból, illetve a nagy francia íróval tett 1910-es olaszországi utazásából született meg később Promenades d’Anatole France című kötete" - írja a róla szóló kötetben Nagy Csaba.
A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták. Börtönélményeiről szóló könyve több nyelven megjelent (Szenvedések könyve , Bécs 1921, Budapest 1957; francia kiadásához, 1929, H. Barbusse írt előszót), ezért távollétében elítélték. Férjével együtt Bécsbe, majd 1923-ban Párizsba emigrált. A felszabadulás után tértek haza. Jelentős művészeti tanulmányokat, kritikákat is írt.
Nemrégiben jelent meg Bölöni György és az Ady által Itókának becézett asszony 1906 és 1912 közötti levelezése a PIM kiadásában. A Párizstól Pocsolyavárosig című kötet, melyet Nagy Csaba szerkesztett, a francia fővárosban élő festőművész és tudósítónő és az akkor éppen Pesten lakó Bölöni György leveleit közli. A levelek főhőse Ady, mindkettejük barátja, ismeretségük is a költőnek köszönhető.
1892-ben jelent meg a Lúdláb királynő című regénye, melynek főhőse, a 18. században élt Jérôme Coignard szabadgondolkodó abbé figurája olyan népszerű lett, hogy alakját más regényeiben is megformázta – írja róla a wikipédia. 1896 és 1901 között jelentette meg a Kortárs történetek ciklust. 1896. január 23-án a Francia Akadémia rendes, állandó tagjává választották, Ferdinand de Lesseps helyére.
A Dreyfus-ügyben az addig apolitikus France Émile Zola oldalára állt; Zola Vádolom című publikációjának másnapján aláírta a per felülvizsgálatát követelő petíciót. Mikor Zolát börtönbe zárták, a sajtóban és a népgyűléseken állt ki Dreyfus és Zola mellett. Miután Zola-tól visszavonták Becsületrendbeli tagságát, France is visszaadta saját tiszti fokozatát. Alapító tagja lett az Emberi Jogok Ligájának, a szocialistákkal is kapcsolatba kerül. A Dreyfus-per parafrázisának írta A pingvinek szigete című regényét.
Elkötelezett harcosa volt az állam és az egyház szétválasztásának, küzdött a szakszervezeti jogokért és a katonai büntetőintézetek ellen. Jeanne d'Arc élete című regényét a katolikus egyház indexre tette, később – mivel kitűnő korrajz és a megírását alapos kutatás előzte meg – alapműként használta. Az I. világháború kitörése után, a pacifista „kisebbséghez” csatlakozva France szakított a szocialista párttal, elutasítva az „Union Sacrée”-t, a „szent” nemzeti egység politikáját.
1920-ban az alakuló francia PEN Club elnökévé választják. Noha üdvözölte Szovjet-Oroszországot, 1922-ben felszólalt az első szovjetunióbeli koncepciós perek ellen. 80. születésnapja alkalmából, a francia Baloldali Kartell győzelmének másnapján, 1924. május 24-én részt vett a tiszteletére rendezett tömeggyűlésen a párizsi Trocadero-n. Októberben bekövetkezett halála után a fiatal szürrealistaíró, Louis Aragon, a „Pofoztatok már meg egy hullát?” című nekrológpamfletben temette France-t és irodalmi jelentőségét, prózáját. (Angyalok lázadása című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.)
France-nak az I. világháború előtt titkárnője Bölöni György felesége, Márkus Ottilia volt, aki több visszaemlékezést is közölt az íróról (Anatole France barangolásai, Bp., 1925; Anatole France sétái, Bp., 1928). Márkus Ottilia (1873. okt. 8. – 1951. aug. 26.) Kémeri György néven publikált. Festőnek készült, Münchenben tanult, első férjével, Kozmutza Kornéllal a szarajevói posta vezérigazgatójával sokat utazott. Bölöni Györgyöt, második férjét Párizsban ismerte meg; vele együtt Ady szűkebb baráti körébe tartozott. Párizsban Anatole France titkárnője volt. "Itóka mindvégig semlegesíteni igyekszik Anatole France hozzá fűződő gyengéd érzelmeit. Az újságírónő 1909-ben ismerkedett meg a francia íróval, amikor interjút készített vele. Kapcsolatukból csakhamar barátság lett, és Itóka közel egy évig mint titkár működött France mellett. Ebből a minden részletében máig ismeretlen kapcsolatból, illetve a nagy francia íróval tett 1910-es olaszországi utazásából született meg később Promenades d’Anatole France című kötete" - írja a róla szóló kötetben Nagy Csaba.
A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták. Börtönélményeiről szóló könyve több nyelven megjelent (Szenvedések könyve , Bécs 1921, Budapest 1957; francia kiadásához, 1929, H. Barbusse írt előszót), ezért távollétében elítélték. Férjével együtt Bécsbe, majd 1923-ban Párizsba emigrált. A felszabadulás után tértek haza. Jelentős művészeti tanulmányokat, kritikákat is írt.
Nemrégiben jelent meg Bölöni György és az Ady által Itókának becézett asszony 1906 és 1912 közötti levelezése a PIM kiadásában. A Párizstól Pocsolyavárosig című kötet, melyet Nagy Csaba szerkesztett, a francia fővárosban élő festőművész és tudósítónő és az akkor éppen Pesten lakó Bölöni György leveleit közli. A levelek főhőse Ady, mindkettejük barátja, ismeretségük is a költőnek köszönhető.
