Veit Helmer, a rendező mesélte el a vetítés előtt, hogy egy igaz történet adta filmje alapját: négysoros újságcikket olvasott egy török újságban, hogy egy elhagyatott faluban a nők sztrájkolni kezdtek, mert a férfiak nem csinálták meg a vízvezetéket, s azzal fenyegetőztek, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. Ez adta az alapötletet. A víz tulajdonképpen mindennek az alapja, őselem, ha nincs víz, nincs élet sem. Erre az ősi tudásra is emlékeztet minket nagyon vicces és szórakoztató módon a film, mely a nemek örök és állandó harcát is bemutatja. - Az Abszurdisztán a fesztivál legjobb játékfilmje lett, a filmről Czapáry Veronika írását olvashatják.
Médiawave fesztivál 2009. Győr
Abszurdisztán - játékfilm
Czapáry Veronika tudósítása
Abszurdisztán - játékfilm
Czapáry Veronika tudósítása
A győri Médiawave Fesztivál játékfilmjei közül az Abszurdisztán volt az, ami női szempontból megragadó. A rendező Veit HELMER 1999-ben a Tuvalu című filmjével tette emlékezetessé nevét a filmszakma számára, számos fesztiválra hívják meg azóta alkotásait. Második játékfilmjével, az Abszudisztánnal (Absurdistan) sem okozott csalódást. A film 87 perces és 2008-ban készült. (35mm, színes, szöveges, orosz nyelv, angol felirattal.)
Mielőtt elkezdtük volna nézni a filmet, a rendezővel való beszélgetésre invitál minket a moderátor. Veit Helmer személyesen is jelen van és elmeséli, hogy egy igaz történet adta filmjének az alapját, miszerint egy négy soros újságcikket olvasott egy török újságban, hogy egy elhagyatott faluban a nők sztrájkolni kezdtek, mert a férfiak nem csinálták meg a vízvezetéket, azzal fenyegetőztek, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. Ez adta az alapötletet. A víz tulajdonképpen mindennek az alapja, őselem, ha nincs víz, nincs élet sem. Erre az ősi tudásra is emlékeztet minket nagyon vicces és szórakoztató módon a film, mely a nemek örök és állandó harcát is bemutatja. A beszélgetés a rendezővel végül a film utánra maradt, hiszen akkor tudunk feltenni kérdéseket.
A film bemutatja a vízvezeték-hálózat megépítését, amely sok férfinak az életébe került. A filmet Azerbajzsánban forgatták és - mint a rendező utólag elmondta - 68 országból válogatott hozzá szereplőket, melyek végül 16 országból kerültek ki. Egy elhagyatott kis falut látunk egy mesés tájon. A falu történetéhez hozzátartozik, hogy a mongolok szerezték itt meg zsákmányként a nőket, akik ott laktak. Ugyanis a nők és a barmok (állatok) a hadizsákmány részei ősidőktől kezdve a férfiak által vezetett háborúkban.
Két fiatal szerelme kibontakozására és szerelmére épül az alaptörténet magja, akik négy évesen jegyezték el egymást, s nyolc évesen összeházasodtak. Számukra nem volt kérdés, hogy egymáséi lesznek-e.
Ők Aya és Temelko. A vízvezeték megépítése Aya apjának is életébe került, anyja pedig belehalt bánatába, ezért Ayát a nagyanyja nevelte. A falu férfijai a sok haláleset miatt is talán, de irtóznak a vízvezetékhez nyúlni, ehelyett inkább a kocsmában mulatják az idejüket, míg a nők otthon dolgoznak. A cipész, a fodrász, a pék, a hentes és a méhész foglalkozásokat is helyettesíteniük kell férjuruk helyett. A kocsmába csak férfiak járnak, kártyáznak és isznak. Temelko nem jár kocsmába, ő szinte mindig Ayával van. A nők pedig megpróbálják megmenteni a falut az enyészettől.
A nagy probléma a vízzel van, a vízvezeték sok helyütt kilyukadt, mivel nem javítja meg senki, mind egyre kevesebb víz folyik a csatornából, a kútból.
Ayában és Temelkoban felébred a vágy 14 évesen, hogy a szerelemben egyesüljenek, amikor meglátnak véletlenül másokat szerelmeskedni, ám Aya még nem akarja, nagymamája viszont megjósolja, hogy csak 18 évesen lehetnek egymáséi, méghozzá abban az öt napban, amikor a szűz és a nyilas együtt áll. A nap július 11, amikor átélhetik a súlytalanságot. A kitűzött napra Temelko ezért mindenféle repülő szerszámokat épít Aya számára, hogy ténylegesen is repülni tudjon. A faluban egyre kevesebb víz van, amit szigorúan csak ivásra lehet használni, így egyre koszosabb lesz a falu, a mosogatást például hamuval oldják meg, van aki már a szentelvízből is iszik. Közeledik a július 11-e és Temelko visszajön a városból, ahova okosodni küldték, de az egyesülésnek az a feltétele, hogy meg tudjanak fürdeni. Temelko egész éjjel hegeszti a vezetéket, de mivel az a barlangban lyukadt ki, csak nem sikerül, végül valahogyan odavonszol egy vízzel teli medencét, amibe repülő gondolával szállítja álmai hölgyét. Aya, amikor beleesik a medencére, rögtön a vízre gondol, hiszen ő már négy éve szenved emiatt, és ő adja az első ultimátumot a nők közül, méghozzá Temelkonak, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. A nők összeülnek és a nagymama tanácsára összefognak, mindenki ezt mondja a férjének, hogy rákényszerítsék őket a vezeték megszerelésére. A férfiak addig ugyanis a kocsmából csak szeretkezni jártak haza, de dolgozni nem.
A filmben nincsenek dialógusok, egy narrátori hang mondja el a tudnivalókat, ezen kívül minden a gesztusok nyelvén van elmondva, így nagyon különlegessé és elementáris erejűvé teszi a filmet.
Temelko, aki a legkevésbé tehet a dologról, besokkol, csak öt napja van amíg a Szűz és a nyilas együtt áll, arra, hogy elkészítse a vezetéket. Minden nő sztrájkol, a férfiak továbbra is a kocsmában ülnek, nem akarnak semmilyen előrelépést tenni, inkább busszal akarnak elmenekülni, vagy telefonon megrendelni nőket, de a feleségek minden ilyen akciót megakadályoznak.
A falut végül kettéosztják egy vonallal. A jobb oldal a nőké, a bal a férfiaké. Temelko lesz a megoldás, akit Aya iránti szerelme vezérel és életét is kockáztatva kerül a víz csapdájába a barlangban, s ott próbálja megoldani a vízvezeték problémáját, végül mint egy gejzírből felcsap a falu közepén a víz. A nők, akik már busszal el akarták hagyni a falut férjeik szerencsétlenkedése miatt, visszafordulnak és a nagy happy endben mindenki sérelmeit feledve borul egymás nyakába, a nagymama is talál egy új pártfogót és immár vízzel teli patak partján örömünnepben élvezik ki a vízzel teli életet. Mindenkinek fürdőszoba kerül az otthonába.
A film utáni beszélgetésben a rendezővel, Veit Helmer elmondja, hogy nagyon sokáig kereste a helyszínt és 950.000 euróból csinálta meg a filmet. Nem kellett nemzetközi projektekben részt vennie, mert Németországból kapott minden pénzt pályázatokkal.
Szeretett volna egy valóságos helyet találni, mivel nem hisz sem a stúdióban, sem a felépített fals helyszínekben, mindenképpen valóságos környezetet akart találni valóságos faluban. Kincset találni - nem aranyból. A falu 2000 lakosú, egy hosszú utcája van. Az egyetlen probléma a muszlin kultúra volt, azon aggodalmaskodott, hogyan lehet ezt problémamentesen megoldani. Ezért minden színésznek a lelkére kötötte, hogy hosszú ruhában járjon, és ne beszélgessen helyiekkel, de ezeket megszegték a színészek. Rögtön elfelejtették a forgatókönyvet, amint befejezték a filmet és azóta nemcsak filmbemutatókra, hanem esküvőkre is jár. 8 esküvőn volt, amit a film létrejötte idézett elő és 3 gyermek is született, ők Abszurdisztán első lakói. A film gyümölcsöző (fruitful) is volt ebben az értelemben.
A film végéig sem akarták elhinni a falu lakói, hogy ez egy valóságos film, ezért nagyon fontos volt számára hogy visszamenjen és levetítse nekik, hogy tényleg létezik a film. Vásznat bérelt és a falu főterén leadta filmet. Nem szerette volna, ha gyerekek megnézik, (mert vannak benne olyan jelentek) de még este 11-kor sem akartak elmenni, így kénytelen volt előttük is levetíteni. Az egész forgatás alatt a legboldogabbak a gyereke voltak amúgy, jegyezte meg, ők végig mellettük voltak.
Egyetlen jelenet volt, amiben meztelen Aya, ezt öt perc alatt vették fel éjszaka. És ötven embert küldtek el máshova valami ürügyen, hogy fel tudják venni. A színészek közül csak 4 volt azebajdzsáni, a többi mind külföldi. 28 országban volt a casting, 2 éven keresztül tartott és Marokkóban, Kubában, Madridban, Londonban, Moszkvában, számos országban, a világ majdnem minden táján, 3000 színész közül választotta ki azt a 16 szereplőt akik végül szerepeltek a filmben. Mindegyik országból csak 1-2 színész volt, aki megfelelő volt.
Ők lettek aztán az abszurdinsztáni nemzetiség. A főszereplőnő egy cseh színésznő, (Kristyna Malérová), aki sajnos nem tudott átjönni, mert a vámon nem engedték át a filmmel, ezért tisztelt meg minket a rendező helyette, Temelko (Max Mauff) német, a nagymama, a harmadik főszereplő pedig (Nino Chkheidze) amerikai, Luisiana államból.
Veit Helmer elmondja, szeret egyedül dolgozni és saját filmjének egyben a producere is. A rendezőnek kell mindig döntenie és megoldania a felmerülő problémákat, ezért szükségtelen ezt másokra bízni. Biztos benne, hogy egyetlen producer sem engedte volna meg neki, hogy 28 országban canstingoljon. Arról meggyőzni valakit pedig, hogy adjon a filmjére pénzt, ő tudja legfőképpen, hiszen ő az, aki a legjobban hisz abban, amit csinál. Ha a producer keres színészeket, nem biztos, hogy a megfelelőt ki tudja válogatni. Neki fontos, hogy a színészek elkötelezettek és lelkesedjenek a filmért, a témáért.
A forgatás 58 napos volt, ebből 50-et Azerbajzsánban, 8 napot pedig Grúziában vettek fel. Az operatőrt Grúziában találta meg, és olyan filmet is forgatott, amit Oscarra jelöltek. A forgatókönyvet egy olyan forgatókönyvíróval íratta meg először, aki Kusturicának is dolgozott. Ekkor vált világossá számára, hogy egy fiatal párra kell helyezni a hangsúlyt, ők azok, akik az egész falut meg tudják változtatni és akik felállnak a falu ellen. Így lett balkáni stílusú a film. Utána megkért egy másik török forgatókönyvírót, hogy írjon egy szerelmi történetet. Végül a harmadik - grúz -, akivel dolgozott, szabta személyesen a színészekre, hiszen mindenki akart magának karaktert és nemcsak annyit, hogy ő egy pék vagy egy hentes. Mivel volt egy méhész is a faluban, így került bele ez a figura is. 3 forgatókönyvíró kellett hozzá, mondja, akivel ezt fel tudta építeni.
Egy kérdésre elmondja, a faluban úgy oldották meg a forgatást, hogy béreltek minden házban egy szobát, aminek az volt a feltétele, hogy zuhanyzót is építettek, így végül mindenki zuhanyozni akart és nem lett elég víz a faluban. Megkérdeztük, hogyan oldotta meg ezt a problémát, ami a film kapcsán valóságosan is jelentkezett a vízben, amiről a film szól, és azt mondta, hát úgy, hogy kevesebbet zuhanyoztak végül.
Nagy nevetéssel és vidámsággal zárult a beszélgetés, nem kevesebb maradandó élménnyel, mint maga a film.
Trailer
Weboldal
Mielőtt elkezdtük volna nézni a filmet, a rendezővel való beszélgetésre invitál minket a moderátor. Veit Helmer személyesen is jelen van és elmeséli, hogy egy igaz történet adta filmjének az alapját, miszerint egy négy soros újságcikket olvasott egy török újságban, hogy egy elhagyatott faluban a nők sztrájkolni kezdtek, mert a férfiak nem csinálták meg a vízvezetéket, azzal fenyegetőztek, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. Ez adta az alapötletet. A víz tulajdonképpen mindennek az alapja, őselem, ha nincs víz, nincs élet sem. Erre az ősi tudásra is emlékeztet minket nagyon vicces és szórakoztató módon a film, mely a nemek örök és állandó harcát is bemutatja. A beszélgetés a rendezővel végül a film utánra maradt, hiszen akkor tudunk feltenni kérdéseket. A film bemutatja a vízvezeték-hálózat megépítését, amely sok férfinak az életébe került. A filmet Azerbajzsánban forgatták és - mint a rendező utólag elmondta - 68 országból válogatott hozzá szereplőket, melyek végül 16 országból kerültek ki. Egy elhagyatott kis falut látunk egy mesés tájon. A falu történetéhez hozzátartozik, hogy a mongolok szerezték itt meg zsákmányként a nőket, akik ott laktak. Ugyanis a nők és a barmok (állatok) a hadizsákmány részei ősidőktől kezdve a férfiak által vezetett háborúkban.
Két fiatal szerelme kibontakozására és szerelmére épül az alaptörténet magja, akik négy évesen jegyezték el egymást, s nyolc évesen összeházasodtak. Számukra nem volt kérdés, hogy egymáséi lesznek-e.Ők Aya és Temelko. A vízvezeték megépítése Aya apjának is életébe került, anyja pedig belehalt bánatába, ezért Ayát a nagyanyja nevelte. A falu férfijai a sok haláleset miatt is talán, de irtóznak a vízvezetékhez nyúlni, ehelyett inkább a kocsmában mulatják az idejüket, míg a nők otthon dolgoznak. A cipész, a fodrász, a pék, a hentes és a méhész foglalkozásokat is helyettesíteniük kell férjuruk helyett. A kocsmába csak férfiak járnak, kártyáznak és isznak. Temelko nem jár kocsmába, ő szinte mindig Ayával van. A nők pedig megpróbálják megmenteni a falut az enyészettől.
A nagy probléma a vízzel van, a vízvezeték sok helyütt kilyukadt, mivel nem javítja meg senki, mind egyre kevesebb víz folyik a csatornából, a kútból.
Ayában és Temelkoban felébred a vágy 14 évesen, hogy a szerelemben egyesüljenek, amikor meglátnak véletlenül másokat szerelmeskedni, ám Aya még nem akarja, nagymamája viszont megjósolja, hogy csak 18 évesen lehetnek egymáséi, méghozzá abban az öt napban, amikor a szűz és a nyilas együtt áll. A nap július 11, amikor átélhetik a súlytalanságot. A kitűzött napra Temelko ezért mindenféle repülő szerszámokat épít Aya számára, hogy ténylegesen is repülni tudjon. A faluban egyre kevesebb víz van, amit szigorúan csak ivásra lehet használni, így egyre koszosabb lesz a falu, a mosogatást például hamuval oldják meg, van aki már a szentelvízből is iszik. Közeledik a július 11-e és Temelko visszajön a városból, ahova okosodni küldték, de az egyesülésnek az a feltétele, hogy meg tudjanak fürdeni. Temelko egész éjjel hegeszti a vezetéket, de mivel az a barlangban lyukadt ki, csak nem sikerül, végül valahogyan odavonszol egy vízzel teli medencét, amibe repülő gondolával szállítja álmai hölgyét. Aya, amikor beleesik a medencére, rögtön a vízre gondol, hiszen ő már négy éve szenved emiatt, és ő adja az első ultimátumot a nők közül, méghozzá Temelkonak, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. A nők összeülnek és a nagymama tanácsára összefognak, mindenki ezt mondja a férjének, hogy rákényszerítsék őket a vezeték megszerelésére. A férfiak addig ugyanis a kocsmából csak szeretkezni jártak haza, de dolgozni nem. A filmben nincsenek dialógusok, egy narrátori hang mondja el a tudnivalókat, ezen kívül minden a gesztusok nyelvén van elmondva, így nagyon különlegessé és elementáris erejűvé teszi a filmet.
Temelko, aki a legkevésbé tehet a dologról, besokkol, csak öt napja van amíg a Szűz és a nyilas együtt áll, arra, hogy elkészítse a vezetéket. Minden nő sztrájkol, a férfiak továbbra is a kocsmában ülnek, nem akarnak semmilyen előrelépést tenni, inkább busszal akarnak elmenekülni, vagy telefonon megrendelni nőket, de a feleségek minden ilyen akciót megakadályoznak.
A falut végül kettéosztják egy vonallal. A jobb oldal a nőké, a bal a férfiaké. Temelko lesz a megoldás, akit Aya iránti szerelme vezérel és életét is kockáztatva kerül a víz csapdájába a barlangban, s ott próbálja megoldani a vízvezeték problémáját, végül mint egy gejzírből felcsap a falu közepén a víz. A nők, akik már busszal el akarták hagyni a falut férjeik szerencsétlenkedése miatt, visszafordulnak és a nagy happy endben mindenki sérelmeit feledve borul egymás nyakába, a nagymama is talál egy új pártfogót és immár vízzel teli patak partján örömünnepben élvezik ki a vízzel teli életet. Mindenkinek fürdőszoba kerül az otthonába. A film utáni beszélgetésben a rendezővel, Veit Helmer elmondja, hogy nagyon sokáig kereste a helyszínt és 950.000 euróból csinálta meg a filmet. Nem kellett nemzetközi projektekben részt vennie, mert Németországból kapott minden pénzt pályázatokkal.
Szeretett volna egy valóságos helyet találni, mivel nem hisz sem a stúdióban, sem a felépített fals helyszínekben, mindenképpen valóságos környezetet akart találni valóságos faluban. Kincset találni - nem aranyból. A falu 2000 lakosú, egy hosszú utcája van. Az egyetlen probléma a muszlin kultúra volt, azon aggodalmaskodott, hogyan lehet ezt problémamentesen megoldani. Ezért minden színésznek a lelkére kötötte, hogy hosszú ruhában járjon, és ne beszélgessen helyiekkel, de ezeket megszegték a színészek. Rögtön elfelejtették a forgatókönyvet, amint befejezték a filmet és azóta nemcsak filmbemutatókra, hanem esküvőkre is jár. 8 esküvőn volt, amit a film létrejötte idézett elő és 3 gyermek is született, ők Abszurdisztán első lakói. A film gyümölcsöző (fruitful) is volt ebben az értelemben.
A film végéig sem akarták elhinni a falu lakói, hogy ez egy valóságos film, ezért nagyon fontos volt számára hogy visszamenjen és levetítse nekik, hogy tényleg létezik a film. Vásznat bérelt és a falu főterén leadta filmet. Nem szerette volna, ha gyerekek megnézik, (mert vannak benne olyan jelentek) de még este 11-kor sem akartak elmenni, így kénytelen volt előttük is levetíteni. Az egész forgatás alatt a legboldogabbak a gyereke voltak amúgy, jegyezte meg, ők végig mellettük voltak.
Egyetlen jelenet volt, amiben meztelen Aya, ezt öt perc alatt vették fel éjszaka. És ötven embert küldtek el máshova valami ürügyen, hogy fel tudják venni. A színészek közül csak 4 volt azebajdzsáni, a többi mind külföldi. 28 országban volt a casting, 2 éven keresztül tartott és Marokkóban, Kubában, Madridban, Londonban, Moszkvában, számos országban, a világ majdnem minden táján, 3000 színész közül választotta ki azt a 16 szereplőt akik végül szerepeltek a filmben. Mindegyik országból csak 1-2 színész volt, aki megfelelő volt.Ők lettek aztán az abszurdinsztáni nemzetiség. A főszereplőnő egy cseh színésznő, (Kristyna Malérová), aki sajnos nem tudott átjönni, mert a vámon nem engedték át a filmmel, ezért tisztelt meg minket a rendező helyette, Temelko (Max Mauff) német, a nagymama, a harmadik főszereplő pedig (Nino Chkheidze) amerikai, Luisiana államból.
Veit Helmer elmondja, szeret egyedül dolgozni és saját filmjének egyben a producere is. A rendezőnek kell mindig döntenie és megoldania a felmerülő problémákat, ezért szükségtelen ezt másokra bízni. Biztos benne, hogy egyetlen producer sem engedte volna meg neki, hogy 28 országban canstingoljon. Arról meggyőzni valakit pedig, hogy adjon a filmjére pénzt, ő tudja legfőképpen, hiszen ő az, aki a legjobban hisz abban, amit csinál. Ha a producer keres színészeket, nem biztos, hogy a megfelelőt ki tudja válogatni. Neki fontos, hogy a színészek elkötelezettek és lelkesedjenek a filmért, a témáért.
A forgatás 58 napos volt, ebből 50-et Azerbajzsánban, 8 napot pedig Grúziában vettek fel. Az operatőrt Grúziában találta meg, és olyan filmet is forgatott, amit Oscarra jelöltek. A forgatókönyvet egy olyan forgatókönyvíróval íratta meg először, aki Kusturicának is dolgozott. Ekkor vált világossá számára, hogy egy fiatal párra kell helyezni a hangsúlyt, ők azok, akik az egész falut meg tudják változtatni és akik felállnak a falu ellen. Így lett balkáni stílusú a film. Utána megkért egy másik török forgatókönyvírót, hogy írjon egy szerelmi történetet. Végül a harmadik - grúz -, akivel dolgozott, szabta személyesen a színészekre, hiszen mindenki akart magának karaktert és nemcsak annyit, hogy ő egy pék vagy egy hentes. Mivel volt egy méhész is a faluban, így került bele ez a figura is. 3 forgatókönyvíró kellett hozzá, mondja, akivel ezt fel tudta építeni. Egy kérdésre elmondja, a faluban úgy oldották meg a forgatást, hogy béreltek minden házban egy szobát, aminek az volt a feltétele, hogy zuhanyzót is építettek, így végül mindenki zuhanyozni akart és nem lett elég víz a faluban. Megkérdeztük, hogyan oldotta meg ezt a problémát, ami a film kapcsán valóságosan is jelentkezett a vízben, amiről a film szól, és azt mondta, hát úgy, hogy kevesebbet zuhanyoztak végül.
Nagy nevetéssel és vidámsággal zárult a beszélgetés, nem kevesebb maradandó élménnyel, mint maga a film.
Trailer
Weboldal
