Az öregedési folyamat nagyon gyakran megváltoztatja karakterünket.
Ez a folyamat a nőknél talán még erősebben érezhető, mint a férfiaknál.
Először is vegyük figyelembe az a tényt, hogy a történelem folyamán milyen viszony jellemezte a női-férfi kapcsolatot.
A nők életének fő célja a férjhezmenés volt, ehhez pedig fiatalnak és szépnek kellett lenni, a hozományról nem is beszélve. Tudjuk, hogy Madame de Sévigné, a 17. századi francia irodalom nagy levélírója azért mehetett férjhez, mert volt hozománya, leánytestvéreinek viszont kolostorba kellett vonulniuk. Az már másodrangú kérdés, hogy Sévigné márki őt Ninon de Lanclos-val hogyan csalta meg, akinek egyébként Mme de Sévigné apja és fia is szeretői voltak. De ezek az ügyek abban az időben a legtöbb esetben nem okoztak különösebb problémát.
A szépség és a fiatalság voltak tehàt a legfontosabb tényezők egy nő életében. Az intelligencia és a műveltség sokkal kevésbé fontos tényezőnek számítottak. Ne felejtsük el, hogy a legtöbb esetben milyen nagy korkülönbség volt a férj és a feleség között. A férfi sokszor 20 évvel is idősebb volt hitvesénél.

A másik tényező, a nők tetszésvágya ma is fontos szerepet játszik. A szépség múlandó - az a nő, akinek egyre kevesebb a sikere a férfiak körében és ezt a sikertelenséget más tényező, mint a család vagy a munka, nem kompenzálja, egyre keserűbbé válik, egyre szükségtelenebbnek érzi magát. Ma a nők dolgoznak, de meddig? A munkaviszony nem tart örökké, a nyugdíjkorhatár elérése után megszűnik. A nők számára sokszor minden előny ellenére is elviselhetetlen, hogy látszik rajtuk a koruk, amit legtöbbször szeretnének elfelejteni.

A korosodással a nő családon belüli szerepe is megváltozik - a nagyanyai szerep, akármennyire kellemesnek mutatkozik egyes esetekben, mégsem ugyanaz, mint az anya elsődleges és felelősségteljes szerepe.
Az idős nő gyakran másodlagossá válik. Már csak nagyobb fáradékonysága miatt is nehéz megteremtenie azt a felelősségteljes állapotot, amelyet fiatalkorában élvezett.
Az idős nőt, még ha azt nem vallja is be, kissé félreteszik mind a munkában, mind a családban. Néha lekezelő kedvességget tanúsítanak irányában.
A bőr rugalmasságának elvesztése, a ráncok mélyülése, egyre nagyobb száma, a hát meggörnyedése, a mozgás lelassulása, mint megannyi ellenség jelenik meg és fejlődik ki életében. Ha ehhez még a betegség, az orvosoktól és a gyógyszerektől való függőség és sokszor az egyedüllét is hozzájárul, a karakter negatív irányba tolódása, változása még erősebben nyilvánul meg. A szülők, barátok, rokonok elvesztése is megannyi keserűséget fokozó elem.
Ugyanakkor egy idős, vagy idősödő nő érdeklődési köre, értem ezalatt a táncot, a tanulást és egyéb szórakozási lehetőségek élvezetét, nem ugyanaz, mint a fiataloké.
Így az idős ember és főleg nő a legtöbb területen egy bizonyos fokig kirekesztettnek érzi magát.
A fiatalos öltözkedés, sminkelés, a bizsuk a legtöbb esetben nem érik el azt a hatást, amit az idősebb hölgyek tőlük várnának, de ugyanakkor a sötét ruhák, a sminkelés hiánya, vagy a csapzott haj is a környezet kritikájára ad okot.



Tehát a kivételes esetektől eltekintve, az idős nő nehezen viseli el életének utolsó előtti, vagy utolsó szakaszát, főleg ha egyedül él. A házasság megszűnése, főleg, ha a férj egy fiatalabb nő kedvéért elhagyja feleségét, vagy a férj időnkénti elhidegülése, a szexuális kapcsolatok ritkulàsa vagy esetleges megszűnése mind hozzájárul a kellemetlen karakterjegyek, a házsártosság kialakulásához. Ugyanakkor egy nő, aki egy fiatalabb férfivel köti össze életét és mindenáron a kis fiatal lányokkal próbál versenyezni, szintén nevetségessé és a férfi elvesztésének félelmétől átitatva kellemetlenné válhat.
Mi lenne a megoldás, hogy az idősödő, vagy idős nő megtalálja a helyét a világban és ne váljon kellemetlenné?
Talán az, ha megtalálná a helyét a társadalomban és a családon belül anélkül, hogy el akarná fojtani a fiatalabbak szabadságvágyát és karakterét. A művészettel, az írással foglalatoskodni nem a legjobb lehetőség-e, hogy idős korban is megőrizze a férfi és a nő az életigenlését?

Ne felejtsük el Madách szavait:
"A cél megszűnte a dicső csatának
A cél halál, az élet küzdelem
És az élet célja e kűzdés maga."

Palásthi Zsuzsanna

A nemzetközileg is elismert szaktekintély, Prof. Dr. Iván László gerontológus, ideggyógyász, pszichiáter, a Szentendrei Kolping család meghívására május 16-án, délután 16:00 órakor előadást fog tartani,

„Idősödés Magyarországon – esélyek és kockázatok”

címen az öregedés mindnyájunkat érintő testi, lelki és társadalmi problematikájáról.
Iván Professzor szerint, egészségesek maradhatunk, örülhetünk az életnek még egy hosszú élet végéig is, ha időben felkészülünk az idősödéssel járó testi, lelki, környezeti (család, munkahely) változásokra. Ezt a felkészülést már fiatalon el kell kezdeni.
Szerencsére a gerontológia, az idősödés okozta természetes és patológikus elváltozásokkal foglalkozó orvostudomány ma már olyan fejlett, hogy komoly segítséget tud adni az öregedési folyamat lassításában, a már meglévő elváltozások javításában, a kellemetlen tünetek megszüntetésében.
Ne meneküljünk az öregség elől, hanem készüljünk fel rá. Tanuljuk meg hogyan segíthetünk ebben egymásnak.
A részvétel díjtalan.
Helyszín: Szentenedre, Török köz, A Péter-Pál templommal szemben.