Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kacsanyúl. Ez a Kacsanyúl nagyon magányos volt, mert aki ránézett, nem tudta eldönteni, hogy milyen állatot is lát tulajdonképpen. Ha egy tó mellett ment el, ahol kacsák úsztak, azok egyből riadtan hápogni kezdtek és igyekeztek távolabb kerülni. A nyulak, akikkel összehozta a véletlen, szintén csak csóválták a fejüket, vagy csettintettek a nyelvükkel és elugráltak. Mivel nem járt társaságba volt ideje rá, hogy három hangszeren is megtanuljon játszani. Szinte minden nap gitározott. Hegedülni ritkábban szokott, mert azon nem játszott olyan jól. Volt még egy tekerőlantja (amit macskadudának is neveznek), de ezt szinte soha nem használta a szomszédok fülére való tekintettel.
Telt-múlt az idő, mígnem egyszer elérkezett a Kacsanyúl születésnapja. Általában ilyenkor sem kereste fel senki. Csak az unokatestvére szokott neki képeslapot küldeni, aki Olaszországban lakott és ezért nem tudott eljönni látogatóba. Így az jutott eszébe, hogy magát fogja meglepni egy párját ritkító, lakomának is beillő ebéddel.
Fogta a kosarát és elindult a vásárcsarnokba, annak is az alagsorába, ahol a halakat, a savanyúságokat és az ázsiai csemegéket árulják. Úgy gondolta, itt biztos talál magának valami különlegeset. Nem is tévedett: az egyik halasnál igazi amerikai homárt lehetett kapni. Az eladó bizalmasan még azt is megsúgta, hogy ez egy különlegesen ritka példány, mert teljesen piros színű, noha az amerikai homár rendszerint sötétbarna.



A Kacsanyúl nagyon megörült, megvette a rákot és már épp kilépett volna a csarnokból, amikor utánakiabált az egyik zöldséges:
- Az amerikai homár kukorica nélkül mit sem ér!
- Valóban? - kérdezte a Kacsanyúl, és néhány tétova lépést tett a zöldségespult felé.
- Kukoricával és citrommal. Úgy az igazi - hunyorgott az eladó, akiről az árusok között az a hír járta, hogy bárkit rábír a vásárlásra, mert nagyon rafinált kereskedő.
- Kukoricával és citrommal?
- Valami ünnepre lesz, nem igaz? - Kérdezett vissza a zöldséges.
- Szülinapra.
- Szülinapra csakis kukoricával és citrommal tudom ajánlani - jelentette ki, majd megigazította a szemüvegét - és rizzsel. Ha már homár.
- Rendben. Akkor két citromot, két kukoricát és egy zacskó rizst kérek!
Miután kiszolgálta, az eladó jó étvágyat és boldog születésnapot kívánt. Majd elégedetten keresztbe fonta a karját a mellén és alig láthatóan elmosolyodott. Közben azon tűnődött, hogy megint micsoda jó üzletet csinált.



Hazaérve a Kacsanyúl egyből munkához látott. Felvágta a citromokat. Utána épp feltette volna főni a rizst meg a kukoricát, amikor észrevette, hogy a homár eltűnt.
- Biztos a csarnokban hagytam, amikor eltettem a kukoricát - mondta magának.
Visszaszaladt a zöldségeshez és megkérdezte:
- Nem talált véletlenül itt a pulton egy homárt? Azt hiszem itt felejtettem.
- Eltűnt? Nem láttam itt. De mi lesz most az ünnepi ebéddel?
- Hát épp ez az!
- Tudja mit? Nézze milyen szép paradicsomom van, most hozták, teljesen friss. Vegyen hozzá egy uborkát meg néhány olajbogyót is. Remek salátát csinálhat belőle, ha már a homárral így pórul járt - mondta a zöldséges.
- Jó adjon egy salátára valót - egyezett bele a Kacsanyúl, majd fizetett.
A zöldséges megint meg volt magával elégedve, szegény Kacsanyúl azonban nagyon elszomorodott. szomorúan bandukolt haza, szomorúan nyitotta ki az ajtót, viszont amint belépett elakadt a lélegzete. Annyira meglepődött, hogy még a szomorúságáról is megfeledkezett. Az asztal szépen meg volt terítve a piros kockás abroszával és az ünnepi süteményes tányérokkal. a homár pedig nem csak hogy megvolt, de éppen egy kis tortát húzott elő a sütőből és beletűzött egy gyertyát. (Egyszerű torta volt piskótából és lekvárból, de azért tortának torta volt.)
- Boldog Születésnapot! - mondta a homár.
Ettől a Kacsanyúl még jobban meglepődött és elejtette a kezében lévő zöldségeket, úgyhogy a padlón szétgurultak az olívabogyók. Végül mégis kinyögte, hogy
- Köszönöm...
- Már egy ideje meg akartam szökni a halboltból, de a megfelelő pillanatra vártam. Amerika partjainál én voltam az egyetlen piros színű homár, ezért a többiek nem szívesen álltak velem szóba.
Bemásztam egy Európába induló hajóba, gondoltam szétnézek, hátha errefelé barátságosabb.
Egyszóval potyautasként jutottam ide. A hajón aztán véletlenül belekeveredtem a rakományba és amire észbe kaptam, már a vásárcsarnokban árultak. A többit sejtheted. És mivel láttam, hogy senki sincs, aki megköszöntsön a szülinapodon, gyorsan összeütöttem valamit.
- Még egyszer köszönöm - mondta a Kacsanyúl, aki közben nagyon megörült a társaságnak. - Van itt a közelben egy jó étterem. Lenne kedved velem ebédelni?
- Szívesen.
Beültek az étterembe. A Kacsanyúl nokedlit evett répakarikákkal, a homár pedig egy hot dogot, mert kicsit hiányoztak neki az otthoni ízek. Közben elmesélték egymásnak az életüket. Ebéd után visszamentek a lakásba és megették a tortát, ami kifejezetten jól sikerült. A Kacsanyúl elkérte a receptet. Cserébe megígérte, hogy megtanítja valamilyen hangszeren játszani a homárt. Délután lementek ház előtti térre, és egy padon meg is kezdődött az oktatás.
- A furulyával fogjuk kezdeni, - mondta a Kacsanyúl,miközben a zsebéből előhúzott egy furulyát - mert ez az egyik legkönnyebben tanulható hangszer.
- Helyes! - válaszolt a homár.
A Kacsanyúl a Süss fel napot játszotta. Nagy sikere volt, a téren sétálók közül néhányan megálltak körülöttük. Miután befejezte, meg is tapsolták.
- Akkor most te jössz - mondta és átadta a hangszert.
A rák belefújt, de amikor az első hangot le akarta fogni, az ollója túl erősnek bizonyult, és egy nyisszantással kettévágta a furulyát. A körben állók csalódottan tovább sétáltak, a homár pedig egy kicsit még a szokásosnál is vörösebben bocsánatot kért:
- Bocsánat.



- Sebaj. Próbálkozzunk valami mással. Mondjuk nézzük meg, milyen a ritmusérzéked. Tapsold utánam: ti ti tá, ti ti tá!
A homár taps helyett az ollóit csattogtatta, és kiderült, hogy a ritmusérzéke bámulatos.
- Pont úgy csattog az ollód, mint a kasztanyetta! - kiáltott a Kacsanyúl és hazaszaladt a gitárjáért. A pad elé a földre egy kalapot tettek és estébe nyúló flamenco műsort rögtönöztek. A téren lézengők körülállták őket és rengeteg aprót dobáltak a kalapba. A hangulat egyre jobb lett, néhányan táncolni is elkezdtek. Végül az egyik lakó, akinek az ablaka alatt zenéltek feljelentette őket csendháborításért. A téren néhány rendőr jelent meg, ezért a Kacsanyúl és a homár jobbnak látták, ha kereket oldanak. Visszamentek az étterembe, hiszen annyi pénzt gyűjtöttek, amennyiből négyen is megvacsorázhattak volna.
Délutánonként még ma is együtt zenélnek, ha meg nem haltak.

Orr Máté szakmai önéletrajza

1985 Veszprém, Magyarország
orr.mate@gmail.com

A képzőművészettel már gyermekkorában szoros kapcsolatba került, mivel a szülei is szakmabeliek. Tizennégy évesen felveszik a Nyíregyházi Művészeti szakközépiskolába grafika szakra. Itt egy évig tanul, majd átjelentkezik a Török Pál utcai iskolába, ahol tervező grafika szakon tanul 2005-ig. A szakma mellett sok energiát fordít rajzolásra, amiben több kiváló tanár segíti. A Magyar Képzőművészeti Egyetemet képgrafikusként kezdi, de 2008 őszétől festő szakon folytatja tanulmányait.

tanulmányok:
2008-tól - MKE, festő szak (Nagy Gábor osztály)
2005-2008 - MKE, grafika szak/ képgrafika szakirány (Eszik Alajos, Somorjai Kiss Tibor)
2000-2005 - Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, grafika szak
1999-2000 - Művészeti Szakközépiskola (Nyíregyháza), grafika szak

díjak:
- Fuji ösztöndíj, 2002
- Rékassy Csaba nívódíj (a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola díja), 2005
- Gara Arnold könyvillusztrációs pályázat II. díj, 2006
- Szakmai elismerés (Kisgrafika 2008), 2008

csoportos kiállítások :
2008
- +-100 év, Missionart galéria (Budapest)
- Kisgrafika 2008 (Budapest)
- Vasárnapi Matiné (Szolnok)
- 24. Triennial Exhibition of Graphic Art (Miskolc)

2007
- Borsos Miklós-ház (Győr)
- Tündérrózsa galéria (Hévíz)
- Művész-pince (Budapest)
- Szilvuplé varieté(Budapest)

2006
- Újlipótvárosi Klub-Galéria (Budapest)

2005
- Ponton Galéria (Budapest)
- Café Comedium (Budapest)