Az előző rész tartalmából:
"Nénje, megvédelek és mostmár akkor a családhoz tartozol, ami nekünk van, az a tiéd is. Mondta a gangon Angyal Szásának új rokona, Horvát Angelika, miután besurranó módszerrel lenyúlta a telefonját..."
Gordon Agáta a Magdona negyedből.
 

Honnan tudhatta Angelika, hogy nyitva a rács? Tépelődött Szása, és persze Ricsire gondolt. Úgy tűnik gondosan mellézárta a rácsot előző éjjel, amikor hazaérkezett a virrasztásról. Reggeli toalettjükre a gangon vonuló szomszédok ezt észlelték, és feltehetően megvitatták. Ricsi helyzete nem könnyű, a harmadikon lakik ő is a feleségével, szubeurópai Máriával meg a fiával, de hol az anyósánál, akivel nem szívelik egymást, hol egy feltört lakásban, ahonnan szintén folyton kirakják.

Nem lakhatnánk itt magánál, kérdezte egy őszinte reggelen Szásától, akit zavartan teccikelt, nem tudván elhelyezni a jelenséget az értékrendjében.
Ricsi lelkiismeretesen és gazdag élettapasztalatát használva próbált rájönni, hogy miféle ez az új lakó a szintjükön. És mire használható?
Tiszták vagyunk, mondja, beszállnánk a rezsibe, az asszony főzne, szuggerált egy vonzó kis családot Szásának, közben fürkészte, de semmi hatás.

Ő maga bizalomkeltően megnyílt, és Szása hamarosan mindent megtudott erről a fiatal, helyes férfiról, amit egy városi cigány férfiról csak olvasott valaha is. Persze hogy szabályos munkadarab. Vidékről jöttek valamikor a szülei, anyja a csarnokban dolgozik (büszkék rá, hogy ott takarít), nagyon szereti Ricsit, eddig nála laktak. Kisfiú korában meg tébécés volt, jó menekülési út a hospitalizáció, a néhány hónap szanatórium, pihenő, tanulás, nyugalom, háromszor kaja, alvás, amely kultúrsokk és életszínvonal-ugrás is egyben. Ricsi ott sportolt és csiszolódott, élénken és kellemes érzelmi klímában társalog, őszintén és személyesen.

Aztán meggyógyul és hazamegy, szipu, drogok, asszony, gyerek, lopások, mindenféle. Aztán a börtön: pihenő, tanulás, nyugalom, háromszor kaja, testépítés, alvás, csak hiányzik a szeretet. Hogy a hepatitisz c vírus mire jó, kevesen tudják, de kicsit lassít és fáraszt, ez biztos, Ricsinek van ez is. Előzetesben van itthon, az ítélet után majd még visszamegy a börtönbe. Csinosan öltözik, jó kiállású kopasz gyerek, muskotályos a szeme és enyhén, méltósággal dadog.

Ricsit gyűlöli az anyósa, Veron. A történet, amely Ricsi karakterének hibáit tárja fel, elég bonyolult. Veron testvérének a fia szabadult, és az egész család megtisztelte a szabadulás alkalmából öccsééket. Boldogságban úsztak és alkoholban, meg végzetes hormonszint-emelkedésben, az örömapa whiskyzett, a fiatalok szívtak is.

A drogmámorban közös szerelmi, családi, vagyoni és túlélési harcuk összes indulata felszikrázik, a szabadulás tiszteletére. És újra csapódik a csapda, egyiküket feláldozzák, másikuk a sittre megy, harmadikuk felkoncolja, a negyedik elárulja, az ötödik leüli, a hatodik hazavárja, a hetedik szabadítja, a nyolcadik bűnbe ejti, kilencedik újjászüli.

Ez adott esetben egy családregény, vagy húsz szereplővel, komplikált rokonsági-szexuális érzelmi klímában, látom őket. Egy rómeó és júlia remix a gettó szivében. Mindenki beszáll, Veron hős anyaként védi kisebbik lányát, Szubeurópai Máriát, akinek a birtoklásán összevesznek a kanok és Ricsire támadnak. Aki önvédelemből van most háziőrizetben a gangon, emberölési kísérlet. A családi klánok újraosztották a szerepeket.

Veron nem akart még egy eltartandó férfit a családjába, elég volt az urától elmaradt Marika a lányával, de Ricsit mégis be kellett fogadnia, mert Marika a szívébe fogadta Ricsit, ráadásul egy fiút szült neki. Ráadásul tüdőbetegen, csontsoványan, 20 évesen, itt van két gyerekkel a nyakán meg ezzel a semmirekellővel. A szobakonyhában, vécé a gangon, de Veron kisebbik fia is itt van, igaz a galérián a feleségével. Meg az apjuk.
Hány is ez?
8.

Szubeurópai Mária hamvas arcú, serdületlen leánygyermek alkatú. Nem eszik, nem tud, az anyja, a férje, vagy a gyerekek miatt szorong. A kis Ricsi másfél éves, császárral született, ciszta van a koponyájában, majd felszívódik, asztmás, persze. Nehéz terhesség volt. Sokat nyűgös, sírós, Veron se szereti, mert Ricsitől van, aki a lányának a balsorsa.

Szubeurópai Mária 15 éves volt, amikor Vanessza született, az első férjével hat évig volt, aki nagyon gépezett és a gyerek se érdekelte, meséli Mária ilyen egyszerűen. Hogy miből gépezett az első here, azt nem kérdi már a kutya se. Elmaradtam tőle, hazajöttem anyámékhoz, a kislány úgyis itt volt velük. Aztán kilukadt a tüdőm azt mondták, egy évig voltam kórházban vele, ettem-aludtam végig, anyuék jöttek mindennap, hoztak enni, híztam tíz kilót, 42 voltam amikor bementem, 53 amikor hazajöttem.

Milyen gyönyörű kislány volt, az a kedves mosolya itt van Vanesszán. Táncolt az együttesben. Lehetett volna más is. Lett volna országos kurva. Mi neveljük a kislányt, Vanessza hercegnőt.
Vanessza buta, mondták az iskolában, meséli Szubeurópai Mária, hordanom kell a segítőbe, mindig visszakérdez, azt mondják.

Vanessza kérdőn néz, Vanessza tekintete értelmes, hét éves, óvodás, és visszakérdez. Túl sok szinten zajlik a kommunikáció körülötte, anyjáról a szociálisan helyes verziót próbálja letapogatni. Milyen hangnemben szólhat a szobakonyha 7 éves cigány hercegnője, szubeurópai Mária törvénytelen félárva lánygyereke, Horvát Vanessza? Milyen az etikett szerint? Kinek kell megfelelnie? És milyen jövőre juthat? Mit ír a Sorskönyv ilyen esetben?

Veron a lányából mit akart? Manökent, énekest, primadonnát, kurvát, szüzanyát vagy nagyasszonyt?
Nem akartam, hogy Ricsivel legyen, ütöttem, vágtam érte. Végighúztam a gangon a hajánál, hogy vetesse el a gyereket. Kurváztam, cibáltam hogy ne ez legyen, de hiába. A faszáért, mi másra tudjak gondolni, csak azért van vele.
Azt mondta hozott neki valamit, amikor összeállt vele először,
na mit, kérdezem?
Egy sampont kapott.

Ez szerelem.