Az előző rész tartalmából:

„Adni jó, adni jó, adni boldogság, ezt tudta A. Szása a gettóban és adott. Pénzt a legnagyobb titokban, mert pénzt a legtilosabb adni, olyasmi, mint ha vért adnál miközben vérszegény vagy. A pénzed a véred, és ha megcsapolod, akkor nem tudod megvenni a feltöltőkártyádat, vagy a repülőjegyedet, vagy a sörödet röviddel, hogy lazázhass egy kicsit, és nem fizeted be a számládat vízre, fényre, hőre és netre.”

Gordon Agáta a Magdolna negyedből.

 

 

Utaztató tündére megkérdezte A. Szása Behemót három kívánságát Londonban, aki a következőket sorolta: kertek-parkok, agárverseny, drogkávéház. Az utóbbi kettőre nem került sor, ezért időnként kívánhatott még egy apróbbat. Városnézőbusz. Ezt a tündér nem engedélyezte, helyette Szása megmászhatta a monumentum faszát belülről, erről oklevelet kapott, és a Tower Bridge kiállítást is, láthatta a hollókat, a koronázást, és a királynő istállóját a sofőr egyenruhájával. Lépcsők, lépcsők és lépcsők. Hobbitok.

Nagyon jó volt, őszintén szerették egymást függőtársával, míg a kertek-parkokat hiánytalanul bebarangolták.

Hyde park, Kew Garden. Szociológiai séta után egy evolúció-utazás. Milyen szellemanya él ezen a szigeten, ez volt a kérdés lényege, erre a spirituális találkozásra készültek Úrnőként, mint szubeurópai, szellemi szabad, és szélesen civilizált női generációk összegződése. Virginia Orlando Woolf és Bátori Drakula Erzsébet összes közös ismerősének az összegződése.

Nőrangú pszichonauták.

                                      Királynőfogyatkozás van, most jövök rá, pedig még soha nem éreztem ilyen erőteljesen a női jelenlétet, mint ezen a szigeten. Erős teher, jól hordott leányuniverzum, készülődik egy új generáció évszakváltása. A Hyde parkban Diana emlékszökőkút, a királyi botanikus kertben Diana üvegházemlék. Az elveszített nő, az elvesztegetett női, amely spirituális szellemmé magasztosult a szigeten. A sziget Ő Fensége II. Erzsébet Királynőé. A megőrzött nő, egy hatalmas öregasszony, biztos, hogy omnipotens, láthatatlan szellemóriás.

A Stonehenge nem fért bele a programba, de az úrnő-kultusz szent helye az egész sziget, a botanikus kert tele cédrusokkal.

Tündék és hobbitok, nők és férfiak, varázserő és spirituális képességek alapján valahogy ezt olvasom az angol kollektív tudatban a nőkről és a férfiakról, ezt olvasom Agatha Christie-ből vagy Harry Potter-ból is. Ez a kollektív kép nem a szexről szól, ez is lehet nagyon üdítő ezen a szigeten, hiszen a szex fárasztó és hálátlan dolog, miközben gyakran nyálkás. Mindenesetre ennek a kollektív nőképnek domináns darabja az anyakirálynő, ez azt jelenti, hogy mindenki fejében ott él egy ilyen nő, anyaúr ő fensége szigorú tekintetével és korlátlan tulajdonjogával.

A Kew Garden egy világbirodalom gyűjteményes tárlata, az egyesült királynőség minden zegzugából teremnek itt növények, nagyon jó gondozásban. Genetikai ős-szülőnk, növény nevelt minden állatot, és legvadabb pusztításuk is semmiség. Mondja a kert, nagyszerű evolúciós példatár, és nem is juttatja eszünkbe a tőkefelhalmozást meg a gyarmatosítást. Darwint juttatja eszünkbe, meg a királynőt, az üvegházpaloták és tanösvények. Angliában kilencven millió fa él, és a teázó nyári lak mögé kis tölgyest telepítettek a királyi hercegek.

A cédrus nem magányos, Londonban ligetekben él! Miért ne? Anyaúr Őfensége Akaratában.

 

A Hyde Parkban vad nádasok, kikopott gyep, erdőfoltok, rózsaliget. Sok sétáló, sok nő, szub-afrikai, szub-arab, szubeurópai spirituálisok, a ruha vagy a bőr feketében.

Angyalokat látok sokfelé. Itt sétál két nő, arabok, nem csador van rajtuk, de az egész testüket és a fejüket is borító fekete kelme, finom és bő, szép esésű, buján csavarodó fényes szövetben sétálnak, akkor indultak sétájukra, amikor mi, szinte végig láttam őket a távolban, egyszer elhaladtunk egymás mellett. Fiatal szépségek voltak, az arcuk kiragyogott a feketéből, elegánsan és elmélyülten engedték látni tökéletességüket, amelyhez nem férhetett kétség. Magas rangú angyalúrnők, látta A. Szása és a társai is, akik szintén magasan küldetéses angyali lényekként sétáltak.

                                                                                                                                                                                     A Kew Garden is Őfensége Anyaúrnő 2. Erzsébeté, libástul, tavastul. Övéi az üvegházpaloták, a pagoda, a cédrusligetek, a tanágyások, övéi és az Istennőé. A cédrusligetek magas női princípiumok szent helyei, az evolúciós ökoszisztéma nőbirodalmi tanácsa telepedett épp kétszázötven éve ebbe a kertbe, a gének és mémek legjava, a növényi másolódó képesség minden titka. Ezt hordozza a kert, mondhatjuk hogy az örök élet titkát, ezt a női titkot, amelyért időről időre eljönnek az angyalok, és visznek belőle egy kicsit magukkal. Ezért indulnak a legkisebb királylények az óperenciás tengeren is túlra, az üveghegyen is túlra és szolgálják öreganyát meg a hétfejű telhetetlent. Egy cédruságért az életfáról. Genetikai ős-szülőnk, növény nevelt minden állatot, és legvadabb pusztításunk is semmiség. Mondja a kert úrnője az angyaloknak, és megmutatja a lét számtalan szintjének tökéletes betöltöttségét.

 

A nyár brutális hőséggel folytatódott, a Mária-Magdolna sarkán a harmadikon állandósult a 35 fok Háznagy Elza kis lakásában, ahová hazaérkeztek 7 boldog távoli nap elteltével izzadtan és fáradtan. A. Szása Behemót helyi hűtéssel próbálkozott. Függönyöket behúzta, kimosta és teregette a takarókat, köntösöket, huzatokat, mert a párolgás hőelvonással jár, megfürdette elanyátlanodott macskáját, Keke Mária Lombhullatót, aki rosszul bírta a kánikulát.

Londonban voltunk, mesélni kell a gyerekeknek, kapnak néhány kagylót, a nagyok meg reményt. Anglia jó hely, barátságos, színes és szorgalmas, jó ott.