A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot.

A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.

 

 

 

Ms Weiss meg én a tanácsadó szobában vagyunk. Azt kérdezi, mi a legkorábbi emlékem Anyuról.

Mi? – Mi a legkorábbi emléked az édesanyádról?

A múlt héten Aput fújta. Most Anyu van neki becsípődve. Nem mondok semmit se.

– Precious!

Mozdulni se tudok, megkukultam. Megint olyan, mind a másodikban, megbénultam. Hányok a sok kérdezősködéstől. Tényleg kell valakivel beszélnem, de nem ezzel a kával. De, tetszik ez a szoba, olyan napfényesek az ablakok meg sötétzöld bőr a bútor, képek vannak a falon. A nagy sötétzöld sezlonon vagyok. Ő meg az íróasztal mögött a forgószékben. Az ő oldalán van a kartotékos szekrény.

– Kérsz valamit?

– Üdítőt – Nem mondom, hogy vizet. Magamnak is hozhatnék. Tudja, hogy nincsen pénzem. Csak úgy ihatok buborékosat, ha vesz nekem. A gép lenn van a mosókonyhában. Szállói szabályok – a személyzet nem ad a vendégeknek pénzt (tudni kell, hogy egyik-másik csaj, aki úgy teszi az agyát, drogos volt).

– Milyet?

– Cherry Coke.

Mihelyst bezárja az ajtót maga mögött, már talpon vagyok. Gyorsan és csöndesen mozgok. De belül lassan és kínosan, mintha ragasztón járnék. Ideges vagyok, érzem, hogy büdöset izzadok. Ha most rajtakap, megfordulok, oszt felképelem azt a narkós fejét. A baj nem a drog, hanem a DROGOS! Azt mondja Farrakhan. Nagy krémszínű kartotékos szekrény van az asztala mögött. A–J egy fiók, K–Z egy másik. Jones, Jones (nagyon gyakori név); nincs P Jones, ja, nem vágnak át! Clarieece Jones néven vagyok. Na, már itt is van, JONES, CLAIREECE P. meg a nevem alatt a társadalombiztosítási számom: 015-11-9153. Repülök vissza a nagy zöld székhez, begyűröm a hátizsákomba. Az izzadságot törölgetem a homlokomról, mikor Ms Weiss bejön a szobába.

– Meleg van, nem? – azt mondja.

– Aha – mondom. Odaadja az üdítőt. Megköszönöm.

– Eszedbe jutott valami, míg oda voltam?

Megrázom a fejem.

– Tudod, hogy használhatod a füzeted az ülések között –

– Aha.

– Úgy értem, hogy használhatod pont valami ilyesmire is, hogy eszedbe jusson az első emléked az édesanyádról.

Már tudom, mi fog eszembe jutni, Anyu puncijának szaga az arcomban.

– Mire gondolsz?

– Semmire. – Hát, majd mondd el nekem, mi jut eszedbe a hét során. Írd le a jegyzetfüzetedbe, jó?

– Jó.

– Tudod, hogy az édesanyád mindig telefonál, hogy mikor jöhet meglátogatni téged.

– Nem, azt nem tudtam.

– Szeretnéd, ha egyszer veled lenne egy ülésen?

– Nem tudom. Eddig még sose gondoltam rá.

– Nos, ez egy újabb dolog, amin érdemes gondolkodni mielőtt újra találkozunk.

Felkelek, fogom a hátizsákom. – Viszlát – mondom. Felmegyek az emeletre a bölcsőde melletti érmés telefonhoz, felhívom Ritát, még nincs otthon, biztos az egyik csoportján van. Fölhívom Jermainet, otthon van, nem mondom meg neki, mit csináltam, csak azt mondom, tényleg fontos, ide tudna-e jönni. Azt mondja igen.

Mikor ideér, kihúzom az aktám a hátizsákomból, nem tudom miért nem akartam egyedül elolvasni. Nem tudom, hogy azért-e mert félek attól, amit ír, vagy azért, mert attól félek, hogy nem tudom egyedül elolvasni, lehet, hogy mindkettő. Elkezdek olvasni.

“Épp most fejeztem be egy ülést Claireece Precious Jones-szal. Precious, ahogy szereti, ha hívják, (meghiszem azt, kis kurva, mert az a nevem!) egy tizennyolc éves afro-amerikai nő. A Mindenki tanul-beli tanárai szerint ő egy (nem tudom mi az a szó!) f-e-n-o-m-e-n-á-l-i-s siker.” (Jermaine a hátam mögül kukucskál, azt mondja, ő maga sem tudja pontosan, de a szövegből ítélve biztos valami jó!) “Olyan je-le… jelentős! haladást ért el, hogy a múlt évben megkapta a kiváló teljesítményért járó polgármesteri díjat. Úgy tűnik, aktívan sze…” (“Szerepel” – mondja Jermaine) “a tanulási folyamat minden szintjén? Azonban (ajjaj, mikor a fehér kurva azonbannal kezd!) az olvasási eredménye kiábrándítóan alacsony.” (–De Ms Rainnek nem! De Ms Rainnek nem! – mondom.) “2.8-at ért el a legutóbbi tesztjén.” (–Na és! Ms Rain – Jermaine félbeszakít: –Tartsd vissza magad oszt olvasd végig a jelentést. Ne kapd fel a vizet mindenen, amit ez a darab szar mond rólad. Különben is, ha szart se érdekelne mit hord itt össze-vissza, nem is ácsorognál itt, hogy a hogyishívják? –Ms Weiss. –Ms Weiss hülyeségét olvasd.) “Legalább 8.0-t kell elérnie, hogy érettségi előkészítőre mehessen és elérhesse a korának megfelelő iskolaé-r- (–Iskolaérettségi – mondja Jermaine. Azt akarom mondani, hogy tudom, ne magyarázd nekem a szavakat, ha nem kérdezem! De még sose mondtam ilyesmit Jermainenek.)

“Abdulnak hívják a kliens (aha, már kliens vagyok) második gyermekét; szül. 1988, minden különös” (Jermaine azt mondja –“Külső”) “OK, minden külső benyomás szerint egészséges, jól gondozott kisgyerek (fiú!). Precious t-e-v-é-k-e-n-y-e-n (mifene!) viseli gondját, odaadással, és mo” (–Mohón – mondja Jermaine) “kutat mindenféle gyereknevelési információt. (Meghiszem azt, az anyja vagyok!) A kliens… (Már megint a kliens vagyok! Érzem, hogy jön föl a szar. Valóban érzem, hogy rosszul vagyok. Odaadom a papírokat Jermainenek, megmondom neki, “A többit olvasd el te.”) “A kliens arról a vágyáról beszél, hogy leteszi az érettségi vizsgát és főiskolára megy.”

“Jelentős időre és energiára lenne szüksége ennek a fiatal nőnek, hogy letegye az érettségit vagy hogy főiskolára menjen. Bár most iskolába jár, az nem egy szakképesítést adó kurzus. Majdnem minden oktatási forma a nyelv e-l-s (most Jermaine betűz), elsajátításán alapul!”(–Az meg mi? – kérdezem. –Tudod, megtanulni. Elsajátítod a nyelvet, megtanulod a nyelvet.) “A tanár, Ms Rain, nagy jelentőséget tulajdonít az írásnak és a könyvolvasásnak. Keveset dolgoznak számítógéppel vagy az elő-érettségi, érettségire felkészítő munkafüzetekkel, amelyek könnyen hozzáférhetőek.”

“Precious most már alkalmas arra, hogy munkába álljon. 1990 januárjában a fia két éves lesz. A szociális támogatás új reformintézkedésével összhangban úgy gondolom, hasznos lenne Precious számára, ha részt vehetne bármely szakképesítő programban. Nyilvánvaló szellemi korlátai ellenére nagyon is alkalmas a szociális gondozói munkakör betöltésére.” (– Szociális gondozó? Nem akarok semmiféle istenverte szociális munkás lenni! Én… – CSITT! – azt mondja Jermaine.)

“Preciousszel való személyes kapcsolatom minimális. Bár nem tudom pontosan, kivel, de valakivel nyilvánvalóan van tanácsadói kapcsolata a Mindenki Tanulból. Előtörténetében szerepel a szexuális zaklatás, és HIV-pozitív.” (– Azt mondta, nem fogja betenni ezt a kartotékomba! Kurva! – Ha elmondtad neki, benne lesz. Ez a kurva szakmája, hogy lehúzza rólad a vizes lepedőt! – azt mondja Jermaine.) “A kliens úgy kezeli a szociális támogatási rendszert és az abban dolgozókat, mint ellenségeit, és annak ellenére, hogy az önálló életet emlegeti, úgy képzeli, hogy ez a rendszer fogja őt mindvégig támogatni.”

Jermaine odaadja a kartotékot. – Még csak az kéne! – sikítom. – Leteszem az érettségit, lesz munkám, meg lakásom, Abdulnak és nekem, aztán főiskolára megyek. Senkit se akarok házigondozni.

– Maradj csöndbe! – sziszegi Jermaine. – És tedd vissza ezt a szart, mielőtt bajba kerülsz! – Csak ülök egy helyben. Megint hozzám nyomja az aktát. – Ezt tedd el. Reggel megbeszéljük Ms Rainnel.

 

– Osztály, tegyük a székeinket körbe – mondja Ms Rain – és írjunk egy kicsit a naplónkba, aztán majd beszélünk is. Ha a Precious által felvetett témához akartok ragaszkodni…

– Milyen témához? – Aisha, hangos indián csaj Guyanából.

– Munkaviszony és tanulás.

– Mi van vele? – Bunny, törött fogú, iszonyú deszka csaj azt mondja.

– Bármi ezzel kapcsolatban, vagy egyáltalán semmi; ha a témához akarjátok tartani magatokat, rendben, de ha nem, nem muszáj. Van húsz percetek, hogy írjatok a naplótokba. – Ránéz az órájára, azt mondja, –MOST.

 

III.5. '89

Nem vagyok megdöbbenve, meg semmi. Tudtam, hogy a fehér kurva valami rosszban sántikál. Ms Weiss. Baszódjon meg. Nincs rá szükségem, ha csak annyit bír kinézni belőlem, hogy öreg emberek seggit törülgetem. Nem azé szenvettem át magam ezen az egisszen, hogy valami picsa szocijális munkás legyek. Rhondának is mindég egisz ki kelletett menni a város szélire dógozni a sok szarosnak.

Ha tizenkét órát dolgozok naponta, mindég más ember házába alszok mind Rhonda, ki vigyáz akkor Abdulra? Az öreg fehér népek éjjel nappal ott tartották, "ügyeletben", ahogy monták. De csak 8 óráé fizetnek(a többi 16 rabszolgaság?) úgyhogy az 8x3.35 dollár=26.80 dollár naponta, de igazibó nem kapsz annyit, mer több mind nyolc órát dógozol naponta. 24 órát dógozol naponta oszt 26.80-at elosztod 24-el az 1.12. Rhonda aszondja, a vén kurva éjjel is csönget, ha akar valamit. A szociális gondozók általába 6 napot dolgoznak egy héten. Csak vasárnap láthatnám Abdult? Mikor járnék iskolába? Mé kell nekem kicserélnem a fehér nő pelenkáját, oszt pézt szereznem abbó, oszt fizessek egy dajkát, hogy kicserélje az én babám pelenkáját? És mi van az iskolával? Hogy fejleszthetném az írásom meg olvasásom, ha nem tudok tovább iskolába járni?

Ki kell találnom valamit Abdul szülinapjáig. Akkor kezdenek el jönni a levelek.A levél aszondja, ha továbbra is akarod kapni a gyerekgondozási segélyt, jelentkezz ezenésezen a helyen ilyen meg ilyen határidővel, vagy nem kapsz több pénzt. Vagyis én nem tudom, mit is mond igazán, de van fogalmam róla, olyan sok lány mondta má el nekem, mi történt vele.