Szeptember 20. és 27. között már másodszor rendezik meg a világ számos országában a Nemzetközi Babahordozó Hetet. A baba- és gyermekhordozást támogató eseményeket a frissen megalakult Ölelés Babahordozó Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület (röviden Ölbebaba Egyesület) és a Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért (TAVAM) tagjai és más kisgyermekes anyukák és apukák, lelkes nagynénik s nagybácsik szervezik. Budapesten a Kesztyűgyár Közösségi Házban (Bp. VIII. kerület, Mátyás tér 15.) tartják a programok nagy részét.
Ezek közül a budapesti központi programok közül csak néhányat emelünk ki és a jánlunk külön is a figyelmükbe - a teljes program ide kattintva érhető el.
Szeptember 20-án vasárnak délután négytől egy kedves flash-mob akcióval indul a program: a világ leghosszabb kendője – hordozókendőlánc az Erzsébet hídon. Találkozó fél négy és négy óra között az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. További részletek itt.
Szeptember 21-én hétfőn délután négytől Dr. Bagdy Emőke pszichológus, a Nemzetközi Babahordozó Hét fővédnöke nyitja meg a hetet, ezt hordozós divatbemutató követi,
öt órától pedig Ónodi Ágnes hordozó tanácsadó és dr. Mező Róbert ortopéd sebész ad elő Pontos és fontos tények a babahordozásról címmel
22-én kedden délelőtt 10 órótól A testközelség biológiája, a bőrkontaktus hatása a viselkedésre címmel Csóka Szilvia zoológus, viselkedéskutató és Csörgő Andi perinatális szaktanácsadó adnak elő. 11.30-tól Ringató bemutató óra lesz.
23-án lesz hordozós torna bemutató, 24-én csütörtökön a környezettudatos babagondozás és háztartásról Földesi Dóra, a Humusz munkatársa ad elő és a mosható pelenka hívei is színpadra lépnek.
26-án szombaton délelőtt tíztól délután négyig várják programokkal a közönséget, vasárnap pedig kettőtől ötig tart a rendezvény utolsó napja.
Minden nap lesz hordozós- és szoptatási tanácsadás is.
Az előadók közül Ónodi Ágnes bemutatkozásával szeretnénk kedvet csinálni arra, hogy ellátogassanak a Kesztyűgyárba:
"Biológusként és biológia tanárként végeztem az egyetemen. Nagyon fontos érték számomra minden élő tisztelete. Azzal, hogy tanultam az élő-világról, ennek a tiszteletnek élhettem. Erőt ad, hogy érzem: a lüktető természet része vagyok. Sokat jelent nekem, hogy adhatok, és tanítás közben megélhetem ezt.
Hat éve megszültem első gyermekem. Kiságyba raktam, napirendre szoktattam. Szenvedtünk. Nagyon. Ahogy szültem őt, ahogy együtt voltunk – csikorgott, recsegett, ropogott valahogy az egész. Kendőbe is raktam. Na, ott jó volt! Ott részei voltunk egy természetes áramlásnak, amivel finom volt együtt áramlani. Akkor, ott, még nem értettem, mi történik velünk pontosan. Csak kinyílt előttünk egy út, és elindultunk rajta.
Négy éve megszültem második gyermekem. Együtt voltunk, szorosan. Éjjel és nappal. Éreztem, hogy ez az állapot az, amit ismerek és szeretek; amiről tudom, hogy jó: amikor a természet éltető lüktetésével vagyok együtt. Meg akartam érteni, hogy mi történik velünk. Elkezdtem utánajárni, tanulni, falni minden ismeretet, ami közelebb vitt ahhoz, hogy megértsem: miért szenved anya és babája, ha távolság van közöttük? Miért jó nekik, ha együtt vannak? Akkor miért van minden baba, akivel találkozom messze az anyukájától? Hol a baba helye és miért ott van?
Közben tanítani kezdtem a kendőkötést, és mindent, amit már tudtam a témáról. Mert sokan kérték, hogy tanítsam meg nekik is. Mert ezt a csodát másnak is oda akartam adni!
Fél éve szültem harmadik gyermekem. Már értem. Értem, nem csak érzem, hogy rajtam a helye. És úgy élvezem a babázást, mint amikor önfeledt, gondtalan kislányként babáztam, és készültem rá, hogy majd én is anyuka leszek.
És azóta is falom a tudást a témában, hogy minél jobban tudjak segíteni azoknak, akik nyitottak erre. Segíteni, hogy ők is megérezzék: akkor kerek a világ, ha tudjuk: babának, kisgyereknek testközelben a helye!"
