fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Drogok és doktorok 1. - Thomas Szász könyvéből

2009.10.29. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló drog folyóirat

A drog legális és illegális formájában is részesévé vált a modern társadalmaknak. A keresztények az alkoholban hisznek, az inkák a kakaóban, az aztékok a kokában, az apacsok a kannabiszban - mindez a kultúra, a liturgia és az ideológia része.
Gyakran a drog a titok. Piramisok? Nazca vonalak? Hogyan szinkronizálja a közösséget a szer, a szertartás és a szertartásos tudatállapot?...
A szertartársos szerek (az alkohol, a marihuána, az ópium, a kakaó, a koffein, a kaktusz vagy a gyógyszerek) a szellemek hordozói. A szellemek a kollektív tudatunkban élnek. A szerekkel egymásra hangolt tudatok közösségi, mentális és spirituális teljesítményei a civilizációk.
Thomas Szasz az antipszichiátria magyar származású amerikai képviselője. Szertartásos kémia című könyve új megvilágításba helyezi tudásunkat a drogokról. Könyvéből válogatott bekezdéseket olvashatnak.

 

Thomas Szász: Szertartásos kémia

DROGMITOLÓGIA: A DROGOK RITUÁLIS ÜLDÖZTETÉSE

 

"Edd meg a gyümölcsöt és meghalsz!"
– figyelmeztetett Isten, de hazudott.

 

Drogok és Doktorok - részletek - 1. rész
Szent és tiltott: szerek és függelmek

 

A ma már dicstelennek tekintett faji, vallási és katonai erőszakot és gyarmatosítást sikeresen felváltottuk a számunkra üdvözítőnek tekintett orvosi és terápiás erőszakkal és gyarmatosítással. Mivel ezen utóbbiak látszólag a Tudományra és pusztán az Egészség biztosítására támaszkodnak, és mivel az ily eszközökkel megerőszakolt és gyarmatosított éppoly harsányan bálványozza az orvosi és terápiás scientizmust, mint az erőszaktevő és gyarmatosító, az áldozatok képtelenek megfogalmazni nézeteiket, jogaikat és ennélfogva lerohanóikkal szembeni ellenállásuk meglehetősen erőtlen. Talán az a szimbolikus kannibalizmus, mely az "ember embernek a farkasa" mondásban nyilvánul meg és amely azáltal biztosít jelentést az egyik ember életének, hogy a másiktól megvonja azt, az emberi lét elpusztíthatatlan, könyörtelen és ennélfogva szerves része. De bizonyos, hogy senki számára nem magától értetődő, senki számára nem elkerülhetetlen, hogy azzal a hittel áltassa magát, mely szerint a Keresztes lovagok, az Inkvizíció, a Végső Megoldás vagy éppen a Drog Elleni Háború valóban istenes dolgok és valóban megelőzik a betegségeket.
Míg egyesek hajszolják vagy éppenséggel tartózkodnak az alkohol vagy a dohány, a heroin vagy a marihuána fogyasztásától, addig mások így keresik a kóser bort vagy a szenteltvizet, vagy tartózkodnak azoktól. A kóser és a nem-kóser bor, a szenteltvíz és a sima víz között nem kémiai hanem ceremoniális különbség van. Jóllehet botorság lenne egy pohár bor jellemzői között a “kóserséget” keresni, ez nem jelenti azt, hogy nem létezik kóser bor vagy szentelt víz. A kóser bor olyan bor, amely a zsidó vallási törvények szerint, rituális alapon tisztának minősül. A szenteltvíz olyan víz, amelyet egy katolikus pap megáldott. Ilyen módon azt mondhatjuk, hogy az ilyesmire áhítozó emberek között kereslete van az ilyen bornak és víznek. Ugyanakkor, és ugyanolyan okból az ilyen bort és vizet visszautasítják azok, akik nem hisznek a használatukban.
Hasonlóképpen azt mondhatjuk, hogy a heroin és az alkohol vagy a marihuána közötti különbségek – ami a “kábító szerekkel való visszaélést” illeti – nem kémiai összetételükben, hanem a hozzájuk kapcsolódó ceremóniákban rejlenek. Más szóval a heroint és a marihuánát nem azért keresik illetve tartózkodnak tőlük, mert “addiktívabbak” vagy “veszélyesebbek” mint az alkohol és a dohány, hanem mert az adott személy számára jobban vagy kevésbé “szentek”.
Csakúgy van ez a társadalmunk egészét, mint a kereszténységet illetően; szükség van bizonyos közös meggyőződésre az egyes csoportok összetartásához. Közös meggyőződéseink és összejöveteleink közül viszont sok áll drogokkal, nem pedig istenségekkel kapcsolatban. Következésképp csakúgy, ahogy a vallásokban vannak jó és rossz, üdvözítő és kártékony istenségek, éppígy vannak drog-korunkban jó és rossz, gyógyhatású és mérgező drogok.
Többségi vallásaink hívei tehát koktél-partikon és dohányzóasztalok körül gyülekeznek össze, s hosszadalmas szertartások vannak a koktélok, borok, szivarok, cigaretták, pipák és pipadohányok s értékeiknek szimbolizálására. Ezek napjaink úrvacsorái.
Azok pedig, akik elutasítják vezető vallásaink doktrínáit s helyettük különböző eretnek meggyőződéseket vallanak, fű és acid-partikon gyűlnek egybe, s olyan összejöveteleken, ahol heroin és más, ennél is ezoterikusabb és tiltottabb drogok kerülnek fogyasztásra, s itt szintúgy megvannak a hosszas szertartások, melyek a marihuána és LSD, füstölők és keleti misztika által képviselt ellentétes értékeket szimbolizálják. Ezek korunk úrvacsorái.
Az orvoslás történetének hagyományos feldolgozásai az ókori világba, Hippokratészhez és Galénuszhoz vezetik vissza annak eredetét; majd a sötét középkor "rendes" – főként arab és zsidó – orvosainak munkáin haladva keresztül; jutunk el a "tudományos" orvoslásnak a reneszánsz és a felvilágosodás korára eső megszületéséig. Egy korántsem elhanyagolható mulasztás révén ez a leírás meghamisítja az orvoslás történetét: figyelmen kívül hagyja a középkori "fehér boszorkányok" szerepét. A "fehér boszorkányok" olyan nők voltak, akiket a segítségre és gyógyításra való vélt hatalmuk okán bizalom övezett. Különösképp árulkodó, hogy, csakúgy mint a zsidó teremtéstörténetben, az emberiségnek van egy isteni apja, de anyja egyáltalán nincs; és ahogy a keresztény teremtéstörténetben, az emberiségnek van egy isteni apja, de csak egy húsvér anyja; ugyanígy, az orvoslás férfi orvosok szerinti történetében ezen tudományág is magasztos apákkal büszkélkedhet, anyával viszont eggyel sem. Biztonsággal kijelenthetjük, hogy ez fantazmagória. A helyzet az, hogy a modern orvostudós legközelebbi hozzátartozója az édesanyja – a középkori fehér boszorkány.
Hogy megértsük a "tudósasszonynak" nevezett fehér boszorkány mint gyógyító szerepét, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a középkorban az orvoslás, mint ahogy a tudás egyéb ágai is, fojtás alatt volt. Jules Michelet megfogalmazásában: "Az arab és zsidó orvosoktól eltekintve, akiknek a szolgáltatásait súlyos összegekért vették igénybe a gazdagok, az orvosi kezelés ismeretlen volt – az emberek mindössze a templomajtóknál tolonghattak a szenteltvíz egy-egy cseppjéért".
Az ópium évezredekig az emberiség, és a gyógyítás, legjobb – leghatékonyabb és legbiztonságosabb – fájdalomcsillapítójaként és hangulatjavítójaként volt használatos. De az ópium, miként a született gyógyító, egyszerű és szerény: a mák szárított nedve. Se kémikus, se gyógyszeripar, se orvos nem kell az előállításához, vagy az alkalmazásához. Állítom, hogy ez az egyik fontos ok, amiért a modern gyógyítás oly hálátlan módon hátat fordított a máknak, csakúgy, mint ahogy korábban a tudós asszonynak is. Mindketten alacsony származására emlékeztetik az arrogáns "doktort" – aki inkább páciensei ellenőrzésére, mintsem gyógyítására törekszik; és ami még rosszabb, mindkettő azzal fenyegeti, hogy a született gyógyító, a népi gyógymód, és a betegek erőfeszítései, hogy az öngyógykezelés révén meggyógyítsák magukat, kiszorítják a helyéről – mindez nélkülözhetővé és bizonytalanná teszi az orvost. Egy másik fontos oka annak, hogy a modern orvos kapva kapott a szintetikus fájdalomcsillapítókon és hangulatváltoztatókon: se Darvon, se Valium nem létezhet kémikusok, gyógyszeripar, és az őket felíró orvosok nélkül! Ez a modern orvost tudósként, és nem varázslóként tünteti fel; és nélkülözhetetlenné teszi – mint a páciens védelmezőjét a kuruzsló, és akár önmaga ellen!
1915-ben a Journal of the American Medical Association vezércikkének vezérmondata így jellemezte az ópiumot: "Ha az egész rendelkezésünkre álló materia medica egy gyógyszer használatára lenne korlátozva, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan közülünk, ha nem a többség, az ópiumot választanák; és meg vagyok győződve, hogy ha ki kéne választanunk, mondjuk a hat legfontosabb gyógyszert az egész gyógyszerkészletből, mindannyian az ópiumot tennénk első helyre."
1970-ben, egy ENSZ-konferencián, amit újabb drogellenes törvények életbeléptetésére hívtak össze, az ENSZ Narkotikumok és Veszélyes Drogok Hivatalának igazgatója, mint a fő amerikai kiküldött a konferencián, ezt a nézetet tette közzé: " Az ópiumtermelés társadalmi következményei jóval meghaladják annak orvosi és gazdasági előnyeit. Félmegoldás nem megoldás – csak egy teljes, az egész világra kiterjedő mihamarabbi tilalom szüntetheti meg az emberiség e csapását."
Az ópium gyógyszertani hatásai nem változtak 1915 és 1970 között. Nyilvánvaló, hogy mi változott: a hivatalos amerikai vélemény az ópiumról.

Sigmund Freud esete a kokainnal tömören így hangzik:
"A kokainról olvastam, a koka levelek egyik fontos összetevőjéről, melyeket egyes indián törzsek rágtak, hogy ellenálljanak az ínségnek és egyéb nehézségeknek," írja Freud menyasszonyának, Martha Bernays-nek 1884 április 21-én. Freud ezután kipróbálja a kokaint kis adagokban, és azt látja, hogy könnyít a depresszióján, anélkül, hogy megfosztaná bármennyi munkaenergiától. 1884. május 25-én ezt írja Martha Bernays-nek: " Ha jól működik, írok egy esszét róla, és úgy vélem, helyet fog nyerni a terapeutikában fej fej mellett a morfiummal és egy kicsit előtte is. Más reményeim és céljaim is vannak vele. Nagyon kis adagokat szedek belőle rendszeresen emésztési zavarok ellen, és a legnagyobb sikerrel."
1884 júliusában Freud kiadja írását a kokainról, amelyben áttekinti az addigi irodalmat a tárgyról és beszámol saját tapasztalatairól, melyet Jones így foglal össze: "Írt az 'életöröm[ről] és tartós eufóriá[ról], amely semmiben nem különbözik az egészséges ember normális eufóriájától… Az önkontroll megnövekedését érzed, több életerőd lesz és a munkabíró képességed is megnő… Más szavakkal, egyszerűen normális vagy, és hamarosan nehéz elhinni, hogy bármilyen drog hatása alatt állsz… Hosszú és intenzív szellemi vagy fizikai munka végezhető bármilyen fáradtság nélkül… Ez az eredmény az alkohol által okozott életörömöt követő bármely kellemetlen utóhatás nélkül élvezhető." (Ernest Jones Life and Work of Sigmund Freud című könyvében publikálva)
Ebben az esszében Freud ajánlja a kokain használatát a "neuraszténia" kezelésére. Ő maga is három évig használja a drogot, utána minden nehézség nélkül abbahagyja.

Teokrata társadalmakban a hatóságok arra használták a vallást, hogy általa megadásra kényszerítsék az embert; a terapeuta társadalmakban a tudomány és orvostudomány által teszik ezt. És, ahogy azelőtt Isten és a papok csapták be az embert, most, úgy vélem, a tudomány és az orvosok csapják be. "Edd meg a gyümölcsöt és meghalsz!" – figyelmeztetett Isten, de hazudott. "Használd a drogot és meggörbülsz, elromlasz, megőrülsz, majd meghalsz!" – figyelmeztet most a tudomány, de ez nem igaz.

Csak úgy tudták ősanyáink legyőzni Isten zsarnokságát, hogy ellenszegültek neki, és lerántották a leplet az isteni hazugságról. Csak úgy tudja a modern ember legyőzni a tudomány zsarnokságát, ha ellenszegül és lerántja a leplet a terapeutai hazugságról. leleplezni a hazugságot – legyen az Istené, a pápáé, a királyé, a többségé, a tudományé – mindig is az egyén legfontosabb kötelessége volt, és az is marad. ...
Van néhány szembetűnő hasonlóság van azon társadalmi és különösen orvosi szakmai attitűdökben, amelyek azok felé irányulnak, akikről úgy vélik, hogy rossz gondolataik vannak (az őrültek), rossz anyagokat vesznek magukhoz (a kábítószerfüggők) és rossz súllyal rendelkeznek (a túlsúlyosak).
A tizenhetedik században egy új orvosi specialitást dolgoztak ki, hogy vizsgálhassák és szabályozhassák azokat, akik eltérnek a társas magatartás orvosi normáitól; ez volt a pszichiátria születése. A huszadik században egy új orvosi specialitást dolgoztak ki, hogy vizsgálhassák és szabályozhassák azokat, akik eltérnek a drogfogyasztás orvosi normáitól; ez volt a kábítószerrel való visszaélés tudományának megszületése.
És az 1960-as években egy új orvosi specialitást dolgoztak ki, hogy vizsgálhassák és szabályozhassák azokat, akik eltérnek a testsúly orvosi normáitól; ez volt az elhízás gyógyászatának megszületése. Ezen rosszindulatú orvosi beavatkozások hivatás-szerűsödése számos okból jelentős: mindezen áltudományos vállalkozások a személyes preferenciákat tudományos és orvosi problémaként definiálják újra; az orvosi kényszert gyógyításnak álcázzák; és, ami hosszútávon talán a legjelentősebb, az orvosok körében megteremtették annak óriási gazdasági érdekét, hogy egyszerű morális ítéleteket csalárd módon szofisztikált orvosi diagnózisokként, és durva kényszerítéseket kifinomult terápiás beavatkozásként tüntessenek fel.
A “káros szerek elleni harc” végül akkor érte el csúcspontját, mikor az “ellenség” maga az étel lett! [...]
Néhány régi szabály tovább élt új nevek alatt, – például a homoszexualitás, a házasságtörés, a lopás és a gyilkolás tiltása. Másokat megtagadtak, és az ellentétükkel helyettesítettek. Általában ez volt az eset a heteroszexuális nemi aktivitás vonatkozásában is. Míg a keresztény etikában a szexuális absztinencia volt a legmagasabb szintű ideál és a házassági szexualitás is csak egy, az utódnemzés érdekében eltűrt dolog volt, addig a pszichiátriai etikában a szexuális aktivitás (néhány típusa, bizonyos partnerek között) erénnyé vált (egészség) és a szexuális absztinencia bűnné (betegség). Ez különösképpen igaz volt a heteroszexuális nemi aktivitásra, különösen a házasságon belül. Ennélfogva a férfi, akit nem kísért meg a nő, különösen a felesége, illetve az, aki visszautasítja felesége szexuális vonzerejét, arra azt mondják immár, hogy "impotens" és ezt az állapotot a mentális rendellenességek egy formájának tekintik. Hasonlóan, az a nő, aki nem esik kísértésbe, vagy aki visszautasítja a férfi csáberejét, különösen ha ez a férfi a férje, akkor arra azt mondják, "frigid" és ezt az állapotot szintén a mentális rendellenességek egy formájának tekintik. Ily módon egy egész hegynyi új "rendellenesség" keletkezett, melyek mindegyikében az a tény a közös, hogy a betegnek mondott személy nem esett kísértésbe mikor a pszichiátriai kritériumoknak megfelelően kísértésbe kellett volna hogy essen; vagy, ha kísértésbe is esett, visszautasította azt, mikor, ismét csak a pszichiátriai kritériumok szerint, engednie kellett volna a kísértésnek. [...]

Tartalom:

EGY - Pharmakos: a bűnbak

1. A kábítószer-függőség feltalálása
2. Bűnbak mint drog és drog mint bűnbak
3. Orvostudomány: a hitetlen hite
4. Szent és szentségtelen közösségek

 

KETTŐ - Farmako-mitológia: A medicina mint mágia

5. Törvényes és törvénytelen gyógyítás: a boszorkányság és a drog üldöztetése
6. Az ópium és a keletiek: az amerikai bűnbakok modelljei
7. Drogok és ördögök: Malcolm X megtérési gyógymódja
8. Étel-abúzus és ételfüggőség: a lélekellenőrzéstől a súlyellenőrzésig

 

HÁROM - Farmakrácia: az orvostudomány mint társadalmi kontroll

9. Misszionárius orvostudomány: szent háborúk és szentségtelen szerek
10. Gyógyítás és uralkodás Csodaszerek és csodamérgek
11. Kísértés és önmegtartóztatás: még egyszer a morális perspektíváról
12. A viselkedés kontrollja: Autoritás versus autonómia

 

Függelék: A drogok engedélyezésének illetve tiltásának történeti áttekintése

 

Thomas Szász kötete a Terebess.hu-n


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr141483199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása