"A következő délután, a megszokott pihenőidőben, amikor lefekvéshez készülődött, tekintete az ágyával szemben a falon függő festményre tévedt, amely egy kártyával jósoló cigánylányt ábrázolt. Tovább szemlélődött, de tekintet újra és újra a cigánylányra tévedt. Boldog mosollyal az arcán próbált elaludni. Már félálomban volt, amikor észrevette, hogy a festményen lévő cigánylány szúrós tekintettel, gúnyos mosollyal figyeli őt. Ettől Vargánét nyomasztó érzés fogta el." - Tini Chris jós története.
Egy kora tavaszi délelőtt Vargáné látogatott el hozzám: A hatvanas éveiben járó hölgy nagyon feldúltan érkezett. A szobámban kialakított nyugalom érkezése után szinte azonnal semmivé foszlott. Miután helyet foglalt nálam, próbáltam megnyugtatni. Ápolt külseje, gondosan fésült hamvasszőke haja, korához képest fiatalos öltözete jó egzisztenciára utalt. Könnyed beszélgetésünk során beigazolódott észrevételem. A hölgy évek óta egy régiségbolt tulajdonosa. Az üzlet, amelyet már fia és lánya vezet, apáról fiúra, illetve - ez esetben - a vendégemre szállt. Beszélgetésünk során elmesélte, hogy ő már nem dolgozik, csak pihen. Hetente ellátogat a kereskedésbe, hogy ellenőrizze, minden rendben megy-e.
Megengedheti magának, hogy saját szórakozásával, kikapcsolódásával törődjön. Problémája egy hónapja kezdődött, amikor fia egy este festménnyel lepte meg. A következő délután, a megszokott pihenőidőben, amikor lefekvéshez készülődött, tekintete az ágyával szemben a falon függő festményre tévedt, amely egy kártyával jósoló cigánylányt ábrázolt. Tovább szemlélődött, de tekintet újra és újra a cigánylányra tévedt. Boldog mosollyal az arcán próbált elaludni. Már félálomban volt, amikor észrevette, hogy a festményen lévő cigánylány szúrós tekintettel, gúnyos mosollyal figyeli őt. Ettől Vargánét nyomasztó érzés fogta el.
Nehezen tudott elaludni. Öt napon keresztül, amikor a délutáni sziesztához készülődött, mindig ilyen érzéketlen, fagyos tekintettel "nézett rá” a cigánylány a festményről. Vargánét valami megmagyarázhatatlan, rossz érzés foglalkoztatta. Az ötödik nap után eldöntötte, feladja régi jó szokását, és kihagyja a délutáni pihenést. Amúgy sem tudott volna elaludni a cigány lány már-már "gyilkos" tekintetétől.
mikor a szobában tevékenykedik, a cigánylány követi a tekintetével. A mozdulatlan festménynek szemjátéka volt! Ezután már csak ritkán ment be a szobába, ha muszáj volt. Megkérdeztem, beszélt-e erről valakinek. Azt válaszolta, a barátnőjének mesélt, aki azt tanácsolta, dobja ki a képet és ne foglalkozzon tovább a festménnyel, mert bele fog őrülni. Arra gondoltam, igaza lehet a barátnőnek.
- Úgy gondolom, az elmondottak alapján egyszerű a megoldás. Önnek nincs szüksége jóslásra. Egyszerűen valami oknál fogva fáradt, és a kép rossz hatással van önre. Igaza van a barátnőjének. Távolítsa el otthonából a festményt.
- Nem tehetem - válaszolta a hölgy. - A fiamtól kaptam, egy életre megharagudna rám. Neki nem beszéltem a rémisztő dologról. Úgysem hinné el. Azt gondolná, kitaláltam, hogy megszabaduljak az ajándékától - válaszolta zaklatottan Vargáné.
Láttam, szinte remeg a tanácstalanságtól és a félelemtől.
-Kérem, jósoljon nekem, vagy adjon tanácsot! Nagyon rossz érzéseim vannak.
Magyar kártyából jósoltam neki. Nem olvastam ki semmi rossz, negatív változást. Próbáltam megnyugtatni, és kértem, hívjon fel, ha úgy érzi, szüksége van rám. Egy hét múlva telefonált és időpontot kért.
Természetesen fogadtam. Elmondta, most már csak délelőtt megy a szobába, akkor is csak pár percre. Úgy érzi, mintha valaki ott tartózkodna. Mikor a képre néz, a cigánylány visszatekint rá. Bármerre jár a szobában, a festmény gonosz tekintetével követi őt.
- Jósoljon nekem újra! Nagyon rosszat érzek. Valami bajt - kérte Vargáné.
- Úgy gondolom, ezt a dolgot meg kellene beszélni a gyermekeivel. Talán orvoshoz kellene fordulnia - tanácsoltam szelíden.
- Nem. Nem beszélek senkinek a dologról, még azt hinnék, megőrültem. Kérem, jósoljon!
Megnyugtatásképpen ez alkalommal ólomöntésből jósoltam. Az ólomárnyék sem mutatott rossz változásra utaló jeleket. Hosszasan nyugtattam a hölgyet, és megígértettem vele, hogy felhív, ha valami változás történik körülötte. Aggódtam miatta. Úgy gondoltam, idegorvosra lenne szüksége.
Két hét elteltével megint jelentkezett, közölte, nem bír a lakásában megmaradni. Ez alkalommal már nem akartam találkozni vele. Sajnáltam és betegnek tartottam. A telefonban azt mondtam: Csak egy hónap múlva tudom fogadni. Három hét múlva hívjon vissza időpontegyeztetésre.
Kétségbeesve sírva fakadt. Szinte könyörgött segítségemért.
- Rendben. Ha önnek is megfelel, holnap délután kettőkor várom - válaszoltam nehéz szívvel.
- Köszönöm, ott leszek - mondta és letette a telefont.
Másnap már negyedórával a megbeszélt idő előtt nálam volt. Sápadt, meggyötört arccal érkezett. Ezúttal gyertyajóslással kerestem problémája okát.
A gyertyacseppekből egy autóforma alakult ki. Bővebb információt keresve magyar kártyával megnéztem az út, utazás okát. A hölgynek hamarosan örömteli utazásban lesz része. Tehát nem láttam betegségre vagy hirtelen bekövetkező szerencsétlenségre utaló lapokat.
- Semmi baj. Nyugodjon meg. Nemsokára elutazik, és kellemesen fogja magát érezni. Felejtse el aggodalma okát, adja el a festményt - javasoltam.
- Lehet, hogy azt kellene tennem. De félek, örökre elveszíteném a fiam szeretetét és az üzleti kapcsolatunk is megromlana. Én már két napja a barátnőmnél tartózkodom. Nem merek a lakásba belépni.
- Kérem, nyugodjon meg. Ha lehet, úgy egy hónapig ne keressen. Meglátja, megoldódik a problémája.
Mikor elhagyta lakást, megkönnyebbültem, mert arra gondoltam, többszöri próbálkozásra közösen sem találtuk meg a félelme okát, Vargáné elmondja másnak is. Az talán felismeri beteges képzelődését. Ezután biztos orvoshoz kerül a hölgy, akit én szívből sajnáltam. Egy hét sem telt el, amikor telefonon felhívott, és sírva kért, menjek el hozzá, mert úgy érzi, megőrül, és halálfélelme van. Nem tudtam gyermekei és barátnője címét, sem telefonszámát, azonnal rohantam az idős hölgy lakásához. AGGÓDTAM! Féltettem a nem létező kitalációitól, önmagától.
- Jöjjön, már nagyon vártam! - mondta feldúltam.
- Ne tessék aggódni, nem lesz semmi baj - nyugtattam, mert az aggodalomtól és a félelemtől sápadt volt, a keze remegett.
- Jöjjön, erre van.
Az előszoba végén jobbra fordulva bevezetett a rejtélyes szobába. Kinyitottam az ajtót és körbenéztem. Az egész helyiség barokk bútorokkal volt berendezve. A franciaágy mélyvörös selyemtakaróval letakarva, mellette a kis éjjeli szekrényen a kerek csipketerítőn egy porcelánbalerina állt.
Gyönyörködtem volna még a látványban, de az idős hölgy hangja kizökkentett.
- Nem ott, itt balra van a festmény, a fésülködőtükör fölött - sürgetett izgatottan. A festmény elé léptem. Sötétbarna alapon sűrű, hosszú fekete hajú nő volt, sötétbordó, kivágott blúzban. Az arca ovális, a szeme zöld, mint egy macskáé! Ahogy kicsit hátrébb álltam, hogy onnan is megnézzem, észrevettem, hogy megmozdult a szeme.
Érdekes - gondoltam. Vargánéhoz fordultam, de csak hűlt helyét találtam. Hangtalanul kiment a szobából. Jobbra mentem, és figyeltem a képet. Ajkán gúnyos mosollyal kísért a tekintetével. Fantasztikusnak találtam!
A sötét tónusú képből egy zöld, mozgó szempár sugárzott felém. Amennyire fantasztikusnak találtam a festményt, annyira félelmetesnek is. Volt benne valami taszító. Néztem és gondolkodtam, majd ráébredtem, hogy a művész a kép festésekor valószínűleg a saját érzelmi viharát festette a cigánylány szemébe. A festményen lévő nő tekintete gyilkos szenvedélyre, dühre utalt.
Vargánénak eddig nyugodt, kiegyensúlyozott élete volt. Ezidáig ő sem tudott a spirituális hatodik érzékről, mely minden ember veleszületett adottsága. Az életben mindenkinek szüksége van pozitív vagy negatív változásra ahhoz, hogy ez a hatodik érzék felszínre kerülhessen.
Vargáné világias, könnyed életvitele miatt bizonyára nem foglalkozott az effajta érzéssel. Volt ideje magával, csak magával törődni. Nem érdekelte az őt körülvevő emberek érzelmi kisugárzása. A fiától kapott festmény akkora örömet szerzett neki, hogy érzékenyebbé vált a képet megalkotó művész érzelmi feldúltságára. Vargánénak elmondtam véleményemet, majd közösen visszavittük a festményt régiségüzletükbe, ahol a fia mosolyogva hallgatta a történetet.
Örömömre Vargáné azóta másként, pozitívan szemléli és érzékeli az embereket, a világot.
Tini Chris
*******
Önéletrajz:
Tikkasztó nyári hőségben, háromnapi vajúdás után 1965 nyarán az Újpesti Szülőotthonban hozott világra édesanyám, akinek ereiben zsidó és cigány vér keveredett. Édesapám cigányzenész családból származott, cigányprímás volt. Polgári életet élő szülők gyermekeként nőttem fel a IV. kerületben.
Iskoláim befejeztével egy roma folyóiratnál kezdtem dolgozni újságíró-gyakornokként. Főnököm József Attila díjas író, költő volt, akitől nem csak a szavak közérthető és stílusos írását tanultam meg, hanem a kulturális programszervezést is. 1991 óta mutatok be fiatal roma és nem roma származású tehetségeket, művészeket a zene, irodalom és a sokoldalú ábrázolás területéről.
Ez az év a spirituális látásmód elsajátítását is jelenti az életemben. Most már tudom, hogy nem a véletlen műve találkozásom Emericus Christopherrel, aki parapszichológus és egyben népgyógyász volt. Megtanított az önismeretre, a színek jelentőségére, a telepatikus tréningre, nyugtató hatású légzőgyakorlatokra, a minden emberben meglévő intuíció felszínre hozására, a jóslási technikákra. Rám bízta tehát mentális képességei egy részét, és arra kért, segítsek másokon is. Azóta - fajtól, nemtől, identitástól függetlenül - örömmel segítek bárkinek, aki szeretné és kéri. A Jósoljunk együtt Emericus Christopher Módszerével című önismeret-fejlesztő könyvet ezért írtam. Szeretet, tolerancia, elfogadás: ezek az alapelveim, melyeket megosztok az olvasóval - s a jóslási technikák mögé rejtem életstílusomat.