„A krumpliszsák-test lassan elcsitul, de a púpos nem tér még egészen magához, akkor hirtelen az apámra emlékeztet, ahogyan részegségében pihegett akkor éjszaka a tisztaszoba drága szőnyegén, bárgyú lator mosollyal a bajsza alatt, s nem fogta fel ésszel, mit tett.”
Január 27-én szerdán délután négytől mutatkozik be a Magyar Lettre téli száma az Írók Boltjában (Bp. VI, Andrássy u. 45. ). A bemutatón a lapszám szerzői, Ayhan Gökhan, Kali Kinga, Pályi András és Tillmann J. A. beszélgetnek a lapszerkesztő Karádi Évával.
A rendezvény kapcsán Kali Kinga Örökszűz című írásának részleteit olvashatják, mely a Szomjas oázis és Éjszakai állatkert című kötetekkel fémjelzett Kitakart Psyché sorozat 4. kötete számára készült - ez az apa-lány kapcsolatokat járja körül. Blog itt.

KALI KINGA: ÖRÖKSZŰZ

Eleinte nem tudtam, mit jelent örökszűznek lenni, apránként jöttem rá, amikor már régen férfiruhában járattak, és amikor már mindenki tudta a faluban, nem leszek asszony soha. Férfiként beszéltek velem és rólam, beavatáskor Dardanáról Dardanra változtatták a nevemet – még anyám sem szólíthatott Danának, mint addig, hacsak titokban nem, amikor kettesben voltunk.  […] Az asszonysorsról való lemondás mindezek ellenére szabadság volt valamiképpen, bár ezt a szabadságot kisorsolták nekem, helyettem döntötte el az apám. […] Esténként olykor olvasgattam, de olykor titokban hímezgettünk is anyámmal, lopva, mert nekem már nem volt illendő lányos elfoglaltságokba bocsátkozni, sőt, majdhogynem tilos volt – olykor pedig, akkor is, amikor ez kiderült, mindketten apám haragjának hullámait csillapítottuk, felfogva dühének ütlegekké fajult rezgéseit. […] És egyszer nagy titkosan egy női alsóneműt varrtam magamnak, körbe enciánokat, csengettyűvirágokat hímeztem rá a szépen festett selyemfonalakkal – egy olyan női nadrágocskát, amilyent egyik újságból néztem ki, ami ki tudja, mi módon tévedt fel a hegyre, a cseppet sem finom emberek közé, oda, ahol a nőknél nincsen szokásban az alsónemű. Valamiért erősen megkívántam, hogy legyen nekem egy ilyen igazi nőnek való darabom, szüzességi fogadalom ide vagy oda, szerettem volna érezni, hogyan simul hozzám az a selyem, már a puszta tudat is egészen megnyugtatott, hogy a férfiruhám alatt majd aprólékosan hímzett női selyemalsót viselhetek, mint az úri leányok a nagy városokban, vagy Tuzlában akár – és amely ráadásul olyan hímzéssel van díszítve, ami itt tiltott is immár országszerte. […] A selyem hűsebb és simogatóbb volt, mint valaha is elképzeltem. Női titkom fekete szőrzete kissé áttetszett rajta, mert hiába voltam fiatal, nálunk a leánygyermekek korán érnek, de szépen illett rám az alsó, se szűk nem volt, sem bő, éppen kényelmesen elfértem benne, és a férfinadrágom szárában is elfért feltűnés nélkül egy ilyen leheletnyi anyag. A nagy ruhásszekrény ajtaján volt az egyetlen tükör, be kellett mennem a tisztaszobába, meg kellett néznem magam, milyen lennék asszonyosan. Kicsit bele is feledkezhettem önmagam látványába, és arra gondoltam, mennyire nagyon örülne egy férfi, bármelyik is, ha engem most így látna – amikor apám alakja tornyosult fel hirtelen a szoba félhomályában.(...)

Kali Kinga

******

KALI KINGA – író, antropológus, diaszpóra-kutató, szakterülete az erdélyi örmény identitás (Budapest, Marosvásárhely). Írásai az anyaországi és a határon túli magyar nyelvű irodalmi lapokban olvashatóak.

Jelen elbeszélés egészében a Kitakart Psyché sorozat apa-lánya antológiájában lesz olvasható, illetve a Lettre téli számában is szerepel.