"Amíg a gyerekek megdolgozták a Gödör mentális klímáját, és érezhetően feltöltötték szeretettel, addig a felnőttek a szokott beszélgetéseikbe merültek. Kerekasztaloztak a rendőr, emberi jogi harcos és cigány önkormányzati bácsik, utána a pedagógus és képző bácsik és nénik, sokan és figyelmesen hallgatták, ahogyan Bódis levezeti ezeket a beszélgetéseket. Az alkalom ünnepi volt, a gyerekek jelenléte megemelte..."

Január 24-én az egész délután a hétesi gyerekeké, a velük foglalkozó önkénteseké és a támogatóké, érdeklődőké volt a Gödörben: Bódis Kriszta és önkéntesei mutatták be az alkotásközpontúság mibenlétét és ismertették meg egymással a nagyváros közönségét és a hétesi családokat. Kellemes délután kisebbeknek és idősebbeknek, romáknak és nem romáknak: színházi bemutató, festés, rajzolás, dráma, tánc, médiapedagógia szerepelt a programban. Az Irodalmi Centrifuga különrendezvényeként is meghirdetett délutánról olvashatják Gordon Agáta beszámolóját.

Cseppben a tenger

 
Egy mintaszerű rendezvény a Gödörben, félnapos, sokszereplős, szélesen támogatott.
Hétes és Bódis – ez a két név 10 éve összetartozik, és egyre többen tudják, hogy a felelősségről, a szolidaritásról, az alkotás szabadságáról és a művészet értelméről szól.
 
A vasárnap délutáni program összekapcsolt egy csapat telepi cigánygyereket a legnyitottabb fővárosi szellemi központtal, a Gödörrel, érdeklődőkkel és elkötelezettekkel, a Pannonnal és az internettel. A cseppeket a tengerrel.
 
Sokan először voltak a városban, a hétesi gyerekek kék pólóban pompáztak és jól érezték magukat. Lazázás és lézengés volt a program egy része, cikáztak a kék pólósok és kiváncsian nézegették egymást az érdeklődőkkel.
A kék pólósok között voltak nagyon kicsikék és nagyobbacskák, fiúk és lányok, énekeltek és játszottak, kameráztak és interjúztak, előadtak és meséltek, labdáztak és neteztek. A kék pólósok helyesek voltak és mosolygósak, tudták a dolgukat, belakták a Gödör tágas tereit, és öntudattal néztek vissza. Sok volt a koraöreg gyerekarc, gyűrött és megszenvedett, a kísérő felnőttek között még több. Félelem nélkül figyeltek, hárítás nélkül voltak jelen, messziről jött felderítők egy új haza küszöbén.
 
Amíg a gyerekek megdolgozták a Gödör mentális klímáját, és érezhetően feltöltötték szeretettel, addig a felnőttek a szokott unalmas beszélgetéseikbe merültek. Kerekasztaloztak a rendőr, emberi jogi harcos és cigány önkormányzati bácsik, utána a pedagógus és képző bácsik és nénik, sokan és figyelmesen hallgatták, ahogyan Bódis levezeti ezeket a beszélgetéseket. Az alkalom ünnepi volt, a gyerekek jelenlététől  emelkedett.
A látogatók részt vehettek ebben a csendes örömben, a gyakran éhező és naponta megalázott telepiek méltó vendégül látásában, a telepiek pedig adni tudtak a tengernagy városnak. A nehéz feladatokban járó magyar és roma felnőtteket ez a segítő és jószülői alaphangulat emelte, fékezte és elismerte, szeretettel és megértéssel vette körül. Mint amikor egy család éppen boldog, együtt áramlik, töltődik és erősödik, egymásért dolgozik és szeret.
 
A Gödörben ezen a délutánon fényesen világított a cél, a cseppben a tenger.
A legszegényebb magyaroknak is juttatni ennyi boldogságot az áramlatban. Anyát, nővéreket és segítőket, akikkel együtt és egyformán fontos jóért dolgozunk. Együttérzést, mosolyt, értelmes tevékenységet, szépséget és hozzáférést az áramlathoz.
 
A kezdő mesedarab elején két kislány elénekelte a gyerekdalok közül azt, amelyik 100%osan ismert a magyar lakosság körében, vagy 40 éve nem nőhet fel magyar gyerek úgy, hogy nem hallotta ezt a dalocskát. Csiribiri-csiribiri zabszalma – két csillag közt alszol ma. A lányok tisztán énekeltek és megilletődötten, kicsit keresgélték a szavakat, és tudhattuk, hogy ők mégis majdnem e nélkül nőttek fel...

Gordon Agáta