Csapódik hozzájuk Timi, Zsolti kisebbik húga a lányaival, Amandával meg a pici Vivikével, máris öten laknak az új lakásban. Néha velük megy Vanessza hercegnő is, már féléve iskolás nagylány, mindig szépen fésült és öltözött, meg fogja szerezni a tudást. A kapuban találkozunk, elcsuklik a hangja, ahogy megszólít. Lakás… Zsoltiéknak lakásuk van...! Néz rám nagyon komolyan és megilletődve. Rózsaszínek a falak... – élet a Magdolna-negyedben - Gordon Agáta szociografikus sorozata folytatódik.
Reni farkasanya ordítva fogadja a hazatérő ordast. Ez fanatikus kékszemű, sötétszőke nő, a konyhában ül a papírjai között, ideges, a szobában baba-őrület, Atilla sír, Erik a paplant húzgálja körbe, Ramóna nem látszik és nem hallatszik, Renike szorong. Tegnap ő ment be régi házukba, ahol jó volt lakni, ahonnan álnokul kilakoltatták őket. Kihozott pár melegebb cuccot, ott van minden holmijuk. Egyszerre érünk haza, Renin kis kötőben Ramóna, a nyakában Erik, Renike hozza Atillát, a lépcsőn átveszem, felbaktatunk…
Apa szerepelt a tévében, nagyon jól nézett ki, fehér ingben volt és bordó cipőben, Renike mesélte. Ricsi is volt a tévében, meg Marika, a Mónikasóban léptek fel és egy szerelmi háromszöget adtak elő. Ricsi vissza akarta kapni Marikát, akit elszeretett Gábor, mert Ricsi nem adott haza pénzt, és börtönbe is került. Töredezett a sztori, zavartak a szereplők, Ricsi dadogva esküdözik, Marika elmondja a sérelmeit, Gábor győztesként érkezik, majdnem elnevetik magukat, mikor belép a reflektorfénybe. Mónika szigorú de igazságos, a végén harmincezret nyernek, Marika kapja, mert nála van személyi.
Anya tébolyultan keresi a megoldást a segélybürokrácia útvesztőiben. Leveleket ír, szigorúak az önkormányzatban, kézzel muszáj. Végzéseket mutat, én se értem és ő sem, egyszer elállnak a lakás kiürítésétől, máskor meg már birtokba is vették, Reni hat hónapig se fellebbezett, most már annyi. Becsapták és kijátszották a papírokkal az önkormányzaton, az a nő is, aki azt mondta, hogy fizesse be a hátralékot, mert ő akkor befizette a felét, ötvenezret, és két nap múlva kirakták. Az a férfi is a jogvédő alapítványban, aki azt mondta, hogy tíz évig is eltarthat egy ilyen ügy szakszerű intézése. Minden nélkül az utcára a gyerekekkel, és a lakásigazgató megmondta Gábornak, itt cigány nem lesz, hiába nem vagyunk megesküdve.
A megoldás a hozzáállásod megváltoztatásában van, tanítanak a mesterek, és Reni változtatni akar, bejelentkezik Szásához önéletrajz írásra. Vasárnap délután írunk, Renikét előre küldi bekopogni, és ő is próbál elszabadulni, szalad utána egy pucér kisfiú a gangon, félve és sírva, apa az ajtajukból parancsolja vissza. Szása beszorong, nagyon kicsinek érzi magát, apa félelmetes, Sanyika fél bemenni mellette az ajtón, üvölt,
Hadd jöjjön ő is, mondja Reninek, de pucéron nem lehet. Reniék beslisszolnak Szásához, kicsit mind a hárman remegnek, Szása előveszi a dohányt meg a sodrót, mire megtekernek egy szálat, lassan megnyugszanak.
Reni dolgozni akar, a munka felszabadít és számos egyéb jó hatása is van, a Tescóban akar árufeltölteni éjszakánként, akkor majd Gábor vigyáz a gyerekekre. Bízok benne, mondja Gáborról, jó apa, szereti a gyerekeket, azt is amelyik nem az övé. Csak alig bírom leállítani, amikor ideges.
Szása ideges, kicsit bénult, és a Tescóra gondol. Jó lenne Reninek néha kicsit kiszabadulni. Jó lenne pénzt is keresni. Reninek segítségre van szüksége, még egy felnőttre, akire számíthat, együttérzésre, pihenőre, anyákra és nővérekre, biztonságra és szeretetre. És ez mind free, voltaképp ez inkluzíve jár az emberi lénynek.
Reni csak Renikére számíthat, de őrá mindig, Renike osztozik anya sorsában, viszont így is túl sok, amit végez, ő a legidősebb nővér. Nagyon szeretem anyát, mondja Renike.
Azt ne írjuk, hogy élettársam van, hanem anyámmal élek, albérletben, elvégeztem a nyolc általánost, azóta nem dolgoztam, jöttek a gyerekek. Reni a gyerekekről sem akar írni az önéletrajzban, a szüleiről sem, az állami gondozásról sem. Ez mind titok vagy szégyen, vagy büntetik. Nem hiszi, hogy akkor is felvennék dolgozni, ha kiderül mindez.
Karácsonyi neurózis, ez a helyzet, mindenki idegesebb így szürkülve bele a télbe, és az átfordulásra várva, a lassuló időben. Terjed a H1N1, mindig beteg valamelyik gyerek, Renikének fáj a torka, Atillának folyik a füle, Reni beteg, begyulladt a foga, feldagadt az arca.
Klaudia lázas és legyengült, lassacskán költözködnek az új lakásba. Az itt maradók kicsit irigyek, már zavarnák el őket, de Klaudia beteg, influenza és idült medencegyulladás, a kifestés-bútorozás is lassan halad. Marika is beteg, mentő jött hozzá, mert befulladt, mint Veron, szerencse hogy ott a két lélegeztető.
Minden felnőtt dohányzik, szégyen gyalázat, Szása bűnrészes sőt bűnöző, gyakran ad cigarettát, ami egészségtelen és mérgező. De a cigaretta jár, a férfiaknak biztos hogy jár alanyi jogon, ezt a börtönben tanulta, annyira nem lehet embert megbüntetni, hogy ne is dohányozhasson.
A nők is dohányoznak, kegyetlenül sanyargatva és beosztva, de nem tudják letenni, felrobbanok ha nincs cigim, mondja Veron asztmásan hörögve. Ez a túlhajtott oralitás, ez a függőség, ezt a kötődések sérüléseire szívják és sodorják, a konfliktusokra, az idegességre, a fájdalomra és evés helyett, mondta a főorvosasszony a börtönben.
Szásánál van Reniék szociális kártyája és hitelkerete, a gyerekeket támogatná, de gyakran a felnőttek a szenvedélyekre költik. Szása bűnös, de gyakran nem bánja, talán jobbak a szülők ha nem szoronganak a függőségtől. A szülők elvannak új ruha nélkül, elvannak kaja nélkül, alvás nélkül, munka nélkül, de nem bírnak a függelmeik nélkül lenni.
Megvannak asztal és székek nélkül, kiságyak nélkül, mosógép nélkül, csótányirtás nélkül, de nem bírnak tévé nélkül lenni. Ha költhetnek valamire, akkor azonnal mobilt vesznek, apa számítógépet szerez, és netezni vágynak, amíg el nem adják. A telefon a kötődés eszköze, az internet a kollektív tudatunk, ezekből kérik a részüket, ez hiányzik a legjobban. Olcsó és korlátlanul bővíthető eszközök, amelyek nélkül nem élhetnek a kommunikációs jogaikkal, nem tudnak ügyintézni, kapcsolatban lenni és információhoz jutni. Reniék meg akarják szerezni a Tudást.
Klaudia befizetett tévére és netre, munkát is keres, jó lenne neki egy használtruha boltban, keresi a helyét. Van miért dolgozni, fizetni kell a lakbért, lakásuk van és gyereket szeretne, húsz évesek, meg akarják szerezni a tudást. Vonulnak le-föl, szokatlan ez a távolság a többiektől, Zsolti ennyit még nem volt távol az anyjától. Csapódik hozzájuk Timi, Zsolti kisebbik húga a lányaival, Amandával meg a pici Vivikével, máris öten laknak az új lakásban. Néha velük megy Vanessza hercegnő is, már féléve iskolás nagylány, mindig szépen fésült és öltözött, meg fogja szerezni a tudást. A kapuban találkozunk, elcsuklik a hangja, ahogy megszólít. Lakás… Zsoltiéknak lakásuk van...! Néz rám nagyon komolyan és megilletődve. Rózsaszínek a falak...
Karácsonykor átjön Renike és Gáborka, netre vágynak és megkapják. Családias este az úrnő szeretetében, Gésa Látencia keresgél velük a gugliban, van süti meg szaloncukor is, de nem kérnek. Nagyon jó gyerekek. Keringenek a laptop körül, a Csillag Születiket akarják újra meg újra, Renike Horváth Atillának drukkol, névrokonok. Feltapadnak a monitorra, bemozdulnak a zenére és dünnyögik a dalokat. Ablak a világra, a szemük csillog, vitorláznak a virtualitásban.
Karácsony, Csillagszületik.
