"Élt egyszer egy igazi nagy király. Csak hát ez a nagy király nagyon szegény király volt. Nem volt egyebe, csak egy koronája, az is ezüstpapírból, meg egy almafája, ami évente egyetlen almával ajándékozta meg. De ez az egyetlen alma olyan varázsalma volt, hogyha megette, nem éhezett meg kerek esztendeig. Előre örült a király az almának, naponta nézegette, nézegette. És végre eljött a várva várt nap, letéphette ágáról az ízletes gyümölcsöt." - ICA interkulturális mesesorozatában ez alkalommal Szécsi Magda meséjét olvashatják.

Szécsi Magda: A Kívánság

Élt egyszer egy igazi nagy király. Csak hát ez a nagy király nagyon szegény király volt. Nem volt egyebe, csak egy koronája, az is ezüstpapírból, meg egy almafája, ami évente egyetlen almával ajándékozta meg. De ez az egyetlen alma olyan varázsalma volt, hogyha megette, nem éhezett meg kerek esztendeig. Előre örült a király az almának, naponta nézegette, nézegette.

És végre eljött a várva várt nap, letéphette ágáról az ízletes gyümölcsöt. Már éppen beleharapott volna, amikor az alma kettévált a tenyerében, és egy szépséges lány lett belőle. Dörzsölte a király a szemét, de bizony jól látta, amit látott.

- Hát te ki vagy? – kérdezte álmélkodva a király.
- Almaláta a nevem, az almafák tündére vagyok – mutatkozott be a lány.
- Mi dolgod van itt az én királyságomban? – kérdezte a király.
- Szeretnélek gazdaggá tenni – válaszolta Almaláta.
- De én nem akarok gazdag lenni – tiltakozott a király.
- Pedig lehetne aranykoronád, sok-sok alattvalód, akik lesnék kívánságodat – mondta Almaláta tündér csábítóan.
- Én csak az almámat akarom, amivel egy évre jóllakhatom – kesergett az ősz király korgó gyomrára szorítva kezét.
- Lehetne sok almafád, hintód, és amit szemed-szád megkíván. Az emberek sajnos csak azt becsülik, akinek van valamije! – jelentette ki Almaláta.
- Nekem van becsületem – szólt a király büszkén.
- Könnyű így becsületesnek lenni, ha egyedül élsz a birodalmadban - mondta Almaláta.
- Nem értem, mit kívánsz tőlem. Én senkinek sem ártottam soha, vágyam nem több mint egy alma, amivel jóllakom.
- Kívánj valamit hisz tündér vagyok, könnyen teljesítem!
- Nem kívánok semmit – intett a király lemondóan.
- Pedig addig nem mehetek vissza Tündérországba, amíg nem kívántál tőlem valamit – ült le a király mellé a szépséges Almaláta.
- Azt kívánom, hogy soha nem kelljen semmit kívánnom – mondta a király hosszas tűnődés után.
- Jó ember vagy. A legjobb a Földön. Legyen úgy, ahogy te akarod.

Almaláta Tündér eltűnt azon nyomban, de előtte még visszapörgette az idő kerekét. Így hát ott állt a király, kezében a vágyva vágyott almával, és végre beléharapott. Jóízűen megette, s tudta: egy esztendeig nem lesz gondja ennivalóra. Leült az almafa alá, fejébe csapta koronáját, s az volt, ami volt: egy igazi nagy Király.