"Csak a halott szerző a jó szerző" - fordíthatnánk ki a régi cowboymondást Roland Barthes-ra hangolva, mire az olvasó röhög a markába, mondván, Barthes is halott, sőt, halott Nietzsche is, ám az indiánok még élnek (Istenről most nem nyilatkozunk). Spiegelmann Laura mindenesetre teljes virtuális személyiségében csatlakozott a halott szerzők sorához: az inkognitóját egy időben felfedni tervező szerző végül e megmutatkozás nélkül vonult nyugdíjba, s tüntette el nyomait a lauramanga.blog.hu-ról is.

Lauramanga, egykor elit irodalmi körök beszélgetéseinek tárgya már jóval a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Édeskevés című kötet előtt 'követve volt': lelkes irodalombarátok és életszeretők olvasták az életben való megmerítkezés nehézségeiről és eseményeiről szóló szerzői blogot, s igyekeztek volna rájönni, ki is lehet az a Spiegelmann Laura. Akárki legyen is, annyi bizonyos, hogy ügyesen használta a megfelelő marketingeszközöket, hiszen az ország egyik legjobbnak tartott kiadója fogadta be végül a regényét, még ha annak kritikai fogadtatása nem volt is egyértelműen elismerő. A szerző sikeresen őrizte meg inkognitóját, így csatlakozott az ugyancsak Magvető-szerző Centauri mellé, virtuális jelenléte azonban nekünk inkább a 2001-es internetes regényverseny-győztes Jake Smiles-t juttatta eszünkbe (nagy szó, ha azt vesszük, hogy Garaczi László Metaxá-ja is ott kezdett formálódni).

Furcsa az eltűnő blogokat látni (napi szar vers például), s reméljük, Laura csak identitást (sítlust?) változtat, s boldogan él tovább egy másik blogbolygón egy másik avatarban. Ajánljuk addig is (a siker egy másik útja, hiszen a Holmi publikálta a korábbi blogbejegyzésekből összeálló írásokat) Neszharisnyát: Öltözz, fül!

Laura - R.I.P.!

(A kép a drussila.devianart.com-ról való. A Tesco: ki akartuk próbálni.)