"Milyen érdekes, a rokonaim a harmadikon pont azok lettek, akik kilencen élnek egy szobakonyhában. 18 rokon, akik tudomásul veszik, hogy én meg egyedül, egy ugyanakkora lakásban."
Gordon Agáta Magdolna-negyed sorozatának 17. részét olvashatják. A sorozatból készülő képregényt Evu rajzolja. A sorozat előző részeit a Magdolna negyed címke alatt lehet megtalálni.
Milyen érdekes, hogy Veronék teljes népes családja Horváth, és Reniék is Horváthok. Angyal Szása most fedezte fel őket szociológiailag és pszicho-históriailag. Van egy ilyen csoportja a cigányoknak, a horvátcigányok, ajánlja a romológusok és ciganológusok tisztelt figyelmébe.
A horvátcigányok egy lelki csoport a cigányok kollektív érzéseiben. A horvátcigányoknak bűntudatuk van, amiért cigányok. Szenvednek tőle nap mint nap, törekednek a jóra, kevésbé cigánynak és jobban horvátnak lenni. Minden nap többször győznek és elbuknak ebben.
Büntetik magukat a cigányságukért és haragusznak érte a cigányokra. Nem akarnak cigányok lenni és minden nap csalódnak a magyarokban. Füsttel, függelmekkel, betegségekkel, szenvedélyekkel és indulatokkal büntetik a testüket, mert látszik. Mert úgy érzik, azt akarják tőlük, hogy ne legyenek.
A horvátcigányok inkább nők, agressziójukat maguk ellen fordítják, Veron horvátcigány, a betegségeivel bünteti magát sok mindenért, és nagyon vigyáz, hogy az unokája, szubeurópai Marika lánya, a kiselsős Vanessza hercegnő elkerülje az összes csapást, amit neki nem sikerült, és amitől a lányait sem tudta megoltalmazni.
Veron ideálképe az egzisztenciális karrierről az amerikai kertvárosi modell, mint annyiunké. Kertes ház, medence, munka, gyerek. Nehéz elképzelnie lépésről lépésre azt az utat, amelyik ehhez a célhoz vezet. Egy ápolónő vagy közértes érheti ezt el, ha támogató családja van, és az érzelmi élete nem túl zilált.
Veron ideálképe a női karrierről az énekesnőé, mint megannyi kislányé, az énekesnők láthatók és hallhatók, szeretik őket és hatalmat kapnak. A megasztárok rögös útja vezet ehhez az ábrándhoz, és a szép cigánylányok mártíriuma, előrejutni a hátsóudvarokból, és elillanni az adóztató hímek között. Vanesszának nem lesz könnyű rájönnie, merre igazítsa a sorsát.
Reniék vágyai hasonlóak. Anya nagyon jól énekel, meséli Renike, el is hiszem. Milyen fiatal vagyok, mondja anya, még csak 28. Vanessza a gangról fogatlan kopasznak csúfolta anyát, haragszom Vanesszára, mondja Renike, nagyon szeretem az anyukámat. Még kicsi volt, vigasztalom, iskolába se járt, már nem csinálja. Hallom, ahogy anya énekel. Minden gyereke énekelni akar, mert énekelni annyi, mint élni. Az énekesek láthatók és szeretettek.
A horvát cigányok önbüntetők és öngyűlölők, de befogadásban élnek, eltűrik és segítik egymást sokan, mert tudják, milyen kirekesztésben élni. A horvát cigányok énekelni és táncolni akarnak, de nem mernek, mintha megtiltották volna nekik. Ki tiltja meg nekik, hogy énekeljenek és táncoljanak? Ki tiltja meg nekünk, hogy megengedjük?
Ettől a felismeréstől Angyal Szását leterítette a betegség. Kész lett, pontosabban. Hevert luxusméretű szobakonyhája galériáján, és csodálkozva szemlélte a csótányokat. Kevesen voltak, inkább csak mintha ügyeletben lett volna egy-egy felderítő, áthaladt a látóterén fürgén és figyelmesen.
Megszerette őket, pedig tudja, hogy ilyesmit érezni bogár iránt perverz és büntetendő, a csótányoknak érzelmi készletünkből a gyűlölet jár.
Csótány a googleban: 3 érvényes találat. Csótányirtás: 3 millió találat. A csótány akadálymenetesen digitalizálódott, bejutott a világháló virtualitásába, ugyanúgy, ahogy az öreg, poros asztali gépek bádogdobozaiba.
Behemót megpillant egy csótányt és zavarba jön.
Lefagyasztják az ellentétes erők: az ölj és neölj parancsa.
Behemót meglát egy csótányt és zavarba jön. A csótány sikeres földi társunk az evolúcióban, egész helyes, ahogyan siet a dolgára, gondolja Behemót kellemesen csalódva, pedig a szó maga, csótány, erős feszültséget kelt benne, a netes keresés közben is mintha tiltott tartalmat olvasna, brrr, jujj, ugrálnak a gugli ablakai az ideges kattintásokra.
Aztán zavartan rákiabál. Hessegeti a felderítő példányt, aki tekintélyes petezacskót hord a potroha páncélja alatt, és élő közvetítésben számol be biztonságban élő társainak a humán kapcsolatfelvétel különös lehetőségeiről. Nem zavartatja magát, bátor nindzsacsótány.
Szása Behemót ijedezik és riadozik. A Felderítő élénk csáplengetéssel követi a kis lakást felkavaró indulatokat. Nem tudom, miért nem szabad egyszerűen engednem, hogy legyen –, gondolják egymásról, enyhén borzadozva.
Győzzön a jobbik, látom az utcán. A jobbik csúnya szó, vicsorgó vámpírfogakat, bakancsos üldözőket, fogyó levegőt társítok hozzá, erről nem tehetek, ezeket készen kaptam nagyon sokak megélt félelméből. Ezek után a jobbik megjelenése meglepetés: jelöltjeik adoniszok és menyecskék, céduláik udvariasak. Gyanakszom, hogy ez csel, csak megtévesztenek, mint szerelmes stricik a dolgozó nőket, gyorsan visszaveszem a vámpíros szemüvegemet.
Behemót erős parancsot szeg meg, ha sétálgatni hagyja a csótányt, aki lehet, hogy több csótány. A szabályszegésre erős feszültség keletkezik a testében, nehezen tűri, és nehéz tovább engednie az érzéseit. Erős törvényt szeg, ha megöli, a véletlenül eltaposott csótány roppanása öröktől való hangemléke. Ha meghallja, a teljes testét összerándító ütés csapja meg, és szégyen. Elpusztított egy öröktől való lelket, akit közös őssejt anyánk hordott ki és szült a világra.
Gyűlöletes érzékenység, egyszerű tunyaság, vagy el nem hárítható együttérzés? Ilyen lehet a buddhistáké vagy az úrnő-hitűeké. Kötelék és szeretet, aminek nyilván megvannak a határai. Időnként üldözés, teljes népirtás, kollektív hisztéria, a határok új kijelölése. Jóleső csatalakozás a többséghez.
Gyanakszom, a csótánygyűlölet merő babona és ostobaság, a csótány csak az emberiség egyik bűnbakja. Ez a lény egyáltalán nem félelmetes, nem zúg, nem szúr, nem csíp, még csak nem is ragadozó, mint a katicák, morzsaszintű újrahasznosító, nem keresztezik egymást az útjaink, és semmit sem tudunk egymásról. Néma nővérünk az evolúcióban.
A laptop képernyője előtt lótuszül, nincs más fény a lakásban, rejtőzködik ebben a biztonságos zugban, már megnyugodott, eltűntek az érzelmi előítéletek. Már nem tilos a csótányok megismerése. Ártalmatlan lények kollektív tudatával kezdett médiumi kommunikációba, nincs para, nem üldözik egymást.
Szása a monitor előtt ülő ember szobra, a monitor előtt ülő ember buddha, megvilágosodásban ülünk kollektív tudatunkban.
