„Meggyőződésem, hogy krízisben a magyar demokrácia és ennek a válságnak a gyökerei a társadalmi mentalitás hiányosságaiban keresendők.” - 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Éve. Az Év egyik Arca Bódis Kriszta, az Irodalmi Centrifuga egyik alapítója lett. A program indulása, s március 16-ai beiktatatása kapcsán az ő gondolatait közöljük.

A szegénység 78 millió embert, köztük 19 millió gyermeket érint az Európai Unióban – hangsúlyozza A szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló 2008. évi Közös Jelentés.
Az Európai Parlament és a Tanács ugyanezen év októberében elfogadott 1098/2008/EK Határozatában döntött arról, hogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve lesz.
A kezdeményezés célja, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a szegénység és a társadalmi kirekesztés súlyosságára az EU tagállamaiban, megnyerje az állampolgárokat a társadalmi összetartozás ügyének, hiszen a szegénység és kirekesztés nemcsak a kormányok és a szegények problémája, hanem mindannyiunk ügye, mert aláássa a társadalmi kohéziót. 2010-ben az EU szintjén és az egyes tagállamokban, így Magyarországon is figyelemfelhívó programok indulnak.
Magyarország a szegénység mértékének és mélységének mutatói alapján az Európai Unió tagországai között a középmezőnyben foglal helyet 12%-os szegénységi rátával. Egyes társadalmi csoportok körében ennél magasabb a szegénységi arány: a gyermekek esetében 20%, a munkanélküli emberek körében 48%, a 3 vagy többgyermekes háztartások esetében 29% (Laeken-i indikátorok, 2008). Hazai vizsgálatok a romák körében a szegénység mértékét 50%-ra becsülik.
A szegénységi küszöb értéke hazánkban az EU-s átlagnál lényegesen alacsonyabb. Szakmapolitikai szempontból fontos mutató, amely a szociális ellátások nélküli szegénységi arányokat becsüli meg. E mutató szerint a tagállamok között Magyarország a második helyen áll abból a szempontból, hogy a szociális ellátórendszer szegénységet csökkentő hatása mennyire jelentős. Annak ellenére van így, hogy az EU-s átlagnál kevesebbet fordítunk jóléti kiadásokra.

Az Év arcai olyan személyek, akik életükkel, tapasztalatukkal tudnak jó példaként szolgálni a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben. Vagy maguk is érintettek vagy civilként eredeti hivatásuktól függetlenül felvállalták a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élők segítését és példaértékű kezdeményezéseket indítottak el.

Már a felkérésből is kiderül, mégis, néhány gondolat, én miért vállaltam:

Olyan időket élünk, amikor a művészetnek hangsúlyos szerepe és felelőssége van abban, hogy az ember, a társadalomba élő ember lényegi problémáit és igazságait érintő felismeréseket közöljön, és hogy ezzel ember és ember között közvetítsen.
A művészeknek és minden egyes embernek személyes felelőssége, hogy a közösségért tudatosan cselekedjen. Ideje felismernünk, hogy a társadalom mi vagyunk, és olyan világot (politikát, gazdaságot, mentalitást) érdemlünk, amilyet teremtünk magunknak.
Politizálni, vagyis a közös ügyért tenni (civilként vagy akár politikai szerepet vállalva) jelen pillanatban szükségszerűnek tűnik. Meggyőződésem, hogy krízisben a magyar demokrácia és ennek a válságnak a gyökerei a társadalmi mentalitás hiányosságaiban keresendők. Ilyen mentalitásbeli hiányosság a szolidaritás hiánya is. A szolidaritás, nem véletlenül, az EU egyik vezérelve (értelme) és azt jelenti, hogy kedvező időszakokban valamennyi polgár osztozik az előnyökben, nehézségek idején, pedig egyformán viseli a terheket. Én ezt elengedhetetlen (belátható és megtanulható) követelménynek tartom.

Persze többségében mind azt gondoljuk, hogy mi vállaltuk, mindig vállaljuk a felelősséget, szolidárisak vagyunk és cselekedetekkel is küzdöttünk, hogy a dolgok ne fajulhassanak idáig Magyarországon. De be kell látnunk, hogy mostanáig nem voltunk sikeresek.
Nem védtük meg roma magyar polgártársainkat attól, hogy megfosszák őket méltóságuktól. Nem találtunk ki a szegénység és a kirekesztés problémáira valós megoldásokat. És túl sokszor maradtunk némák. Asszisztálunk a gyűlöletnek, és "felülről" várjuk a megoldásokat.
Mégis, biztos vagyok benne, hogy nem adhatjuk fel azt a tudatosodási, ébredési folyamatot, amely megváltoztatja ezt a képtelen társadalmi mentalitást, amelynek megváltoztatásában személyesen érintettek vagunk. Felelősek.
Egyáltalán nem bánom, hogy az idei évet az Európai Unió a társadalmi kirekesztés és szegénység elleni küzdelem évévé tette. Reménnyel tölt el, hogy az önző európai tudat egyáltalán képes rátekinteni erre a kérdésre.
Éppen a saját bőrünkön tapasztaljuk ugyanis, hogy a kirekesztés, a szegénység és mindezek következményei hogyan torzítják egy ország közösségtudatát, hogyan lehetetlenítenek el társadalmi csoportokat. Hogyan ássák alá az összetartozást, és az emberséget.