fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Brainwash-Agymosás és Kipás-kendős séta a „tüntetések napján”

2010.04.08. 11:00 | icentrifuga | 1 komment

Címkék: beszámoló folyóirat trauma összefogás köz élet civil(szf)éra nőtudat reisch éva fff gender

„A mosóteknő modernizációja megkönnyítette a nők életét az tény, de nem változtatott a munkamegosztáson és a legtöbb családban sajnos még ma is női munka a mosás, főzés, vasalás, holott minden jel arra utal, a férfiak legalább olyan jól el tudnák látni e feladatokat. […] Fél 9 után kicsivel érkeztünk, láttam, a séta már elindult. Nagyon sokan voltak, jóval többen, mint számítottunk rá, és ezt jó érzés volt látni.” – Reisch Éva beszámolója a Brainwash – Agymosás illetve a Kipás-kendős séta demonstrációkról.

Budapesten a nőnap óta látható egy kiállítás a Gödörnél, ami a Nagyszerű Innovációk Nőknek címet kapta. Amikor először láttam, jópofának tűnt a közszemlére tett gigantikus mosógép, ami alatt alagútszerűen át lehet sétálni, a vasaló, amiből félóránként felcsap a gőz, a rúzs, a porszívó, a hajszárító, a melltartó és a többi „nőknek szánt” használati tárgy. Később, mikor barátaimmal ültem a kiállítással szemben, már elgondolkodtam: basszus, valóban ennyit jelent nőnek lenni, a női lét azonosítható a takarítóeszközökkel meg a kozmetikumokkal? Hát ez elég gáz, és totál sztereotip így a 21. század elején. Már csak egy hatalmas babakocsi kéne, és teljes is lenne a kollekció. Ez még viccnek is rossz...

Barátaimmal vitatkozni kezdtünk mindezen, és bizony, ettől fogva már meglehetősen ellenszenvessé vált számomra a kiállítás. Eszembe jutott a januárban Bécsben látott Gender-Check tárlat, ahogy az mutatta be a nőt, a női lét sokszínűségét, és változását az évtizedek alatt. Ehhez képest ez a bemutató egy magát valamennyire feministának tartó nő számára felháborító volt. Ezek a cuccok járulhatnak hozzá a felszabadult, független nő létrejöttéhez? Egy frászt!

A mosóteknő modernizációja megkönnyítette a nők életét az tény, de nem változtatott a munkamegosztáson és a legtöbb családban sajnos még ma is női munka a mosás, főzés, vasalás, holott minden jel arra utal, a férfiak legalább olyan jól el tudnák látni e feladatokat. Ha a férfi és a nő is dolgozik, este miért csak a nőre vár egy 3. műszak? Másrészt aki nem használ rúzst meg szempillaspirált, az nem is érezheti magát „igazi nőnek”? Bullshit!

E gondolatok után nagyon megörültem a pár napja egy CEU-s barátomtól érkezett facebook-os meghívónak a Brainwash-Agymosás demonstrációra. Végre másoknak is szemet szúrtak a „nagyszerű innovációk”!
A demo kedden, fél 4-től kezdődött, és mintegy 30 fiatal gyűlt össze, kezdetben csaknem kizárólag a CEU gender szakos külföldi hallgatói közül, később pár magyar barátnőm is megérkezett. Egy nagyon ötletes meglepetés-performansszal indult az esemény: a résztvevők jelképesen kimosták egy átlátszó falú rekeszben a pólókat, amikre előzőleg sztereotip feliratokat írtak. A mosópor dobozán a feminizmus felirat díszelgett, ami képletesen eltávolította az a ruhákról a „Patriarchátus”, a „Szexizmus”, a „Dolgozz, főzz, takaríts”, és a további jelszavak okozta szennyeződéseket.

Minden tisztára mosott ruha felmutatását ujjongás követte! A szervezők „This is what a feminist looks like” azaz „Így néz ki egy feminista” feliratú pólót viseltek, és két transzparenssel is készültek, az egyiken Agymosás felirattal, a másikon pedig a jól ismert egyenlettel: Kozmetikumok+házimunka nem egyenlő nők.

A hangulat nagyon jó volt, a járókelők szórólapot kaptak, amiben világosan leírtuk, mi ellen tiltakozunk, de a többség nem igazán értette. Vajon mi a feminizmus a magyar átlagpolgár szerint? Leginkább valami zavaros eszme, amit ronda, öreg, férfigyűlölő nők találtak ki önigazolásul. Nagyjából ennyi, sajnos... Volt, aki azt gondolta, mosóport reklámozunk, a legtöbben pedig csak értetlenül továbbmentek vagy mosolyogtak, hogy nem vesszük a poént, és túl sokat gondolkozunk. Hát igen, már az is sokat elárult, hogy Budapesten külföldi diákok szerveztek meg egy ilyen akciót, a feminista-nőjogi szervezeteknek meg úgy tűnik, fel sem tűnt, hogy tiltakozni kéne.

A terv az lett volna, hogy a performansz végeztével a kiállítás-szervezőkkel egy párbeszéd/vitafórum zajlik, amiben mindenki elmondja a saját álláspontját, és kölcsönösen új aspektusokra világítanak rá. Ehhez képest a nagyszerű szervezők sms-ben! közölték, hogy nem jönnek a beszélgetésre, mert a performanszot támadásként értékelik nagyszerű innovációik ellen. Szerintem az lett volna a támadás, ha megdobáljuk a tárgyakat tojással és kővel vagy egyszerűen szétverjük őket. A magyar emberek bizonyos része ilyen cselekedetekre is képes – na, az támadás!

Épp egy ilyen cselekedet apropóján került sor 6-án a másik demonstrációra: az esti Kipás, kendős sétára. Mint ismeretes, kövekkel dobálták meg ismeretlenek egy rabbi lakását a Dohány utcában, mikor vendégeivel a pészahot, a zsidó húsvétot ünnepelte a széder estén. A kiérkező rendőrök a vacsora végeztével arra figyelmeztették a férfiakat, hogy vegyék le kipájukat, mert kipában sétálni Budapesten nem biztonságos. A rendőrség csupán rongálás miatt indított eljárást, és nem vette figyelembe, hogy ismét, mint mostanában annyiszor, kisebbség elleni gyűlölet-bűncselekmény történt.

A SZEMA, Szabad Emberek Magyarországért párt tiltakozást szervezett kedd estére a Dohány utcai zsinagóga elé. Mindenkit vártak, aki nem ért egyet azzal, hogy az emberek egy részének Magyarországon származásuk, vallásuk miatt bujkálni kelljen. Kérték a résztvevőket, kendőben, kipában, vagy kalapban, azaz lehetőleg fedett fejjel érkezzenek.
Több barátommal is terveztük előzőleg, hogy elmegyünk a sétára. Fél 9 után kicsivel érkeztünk, láttam, a séta már elindult. Nagyon sokan voltak, jóval többen, mint számítottunk rá, és ezt jó érzés volt látni. Igen, nem csak egy szélsőjobboldali vagy egy párt-kampányesemény képes Magyarországon ezreket megmozgatni!

A Dohány utcától indultunk, majd a Kazinczy utca és a Dob utca érintésével visszatértünk a kiindulási ponthoz. Ahogy közlekedtem a tömegben a fotógépemmel, felfedeztem nem velünk induló barátaimat is, és megmosolyogtuk egymást a szokatlan fejfedőkben. Igen, nem mindennap látni a fejemen kendőt, a kalap még hagyján, az nem is lett volna feltűnő!

Beszélgetni kezdtünk, kinek hogy tetszik a séta, és szóba került az is, ki mit gondol a séta okáról, hiszen voltak olyan nézetek, miszerint a rabbi és társasága túl hangosan mulatozott és azért kapták az ablakaik a köveket, nem pedig antiszemita indíttatásból. Nyilván ez a vélemény több helyen is sántít, hiszen egyrészt kulturált ember nem azzal nyilvánít véleményt, hogy minden előzmény nélkül kővel zúzza be valakinek az ablakát, másrészt a rendőrségi nyilatkozat így is, úgy is felháborító tartalma megkérdőjelezhetetlen. Mi az, hogy nem biztonságos kipát viselni Budapesten? Nem biztonságos vallásos zsidónak lenni, és ebbe nyugodjunk bele? Éppúgy, ahogy nem biztonságos melegnek vagy romának lenni? Mégis hogy kivitelezze az ember, ne jöjjön ki többet a lakásából, vagy fesse át a bőrét? Bár, ha a lakásában marad, ott is bármikor lelőhetik, mint a szégyenteljes romagyilkosságok óta tudjuk... Talán azok ellen kéne végre tenni valamit, akik ezt a félelmet okozzák, akik miatt valóban egyre kevésbé biztonságos kisebbséghez tartozni – bár mindannyian kisebbségekhez tartozunk. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a környező házak egyik-másik ablakán lehúzzák a redőnyt. Judit barátomat ez kísértetiesen emlékeztette egy másik eseményre: jó 60 éve is lehúzták az emberek redőnyöket, becsukták az ablakokat, amikor a holokauszt idején vitték el a zsidókat. Igen, itt van a bökkenő, és itt a magyarázat a jelenlegi hazai állapotokra. Mindaddig, míg az emberek képletesen lehúzzák a redőnyt, ha egy őket nem érintő, de emberek ezreit fenyegető problémával kerülnek szembe, addig nem is fog semmi változni.

„Én nem vagyok meleg, nem vonulok fel, ti meg mit reklámozzátok magatokat?!” „Én nem vagyok zsidó, miért vennék részt az antiszemitizmus elleni demón?” „Engem ez nem érint!” De igen, Barátom, ez már mindenkit érint. Ez már nem csak a buzikról, a zsidókról meg a cigányokról szól. Pár nap múlva választások, és egy nyíltan szélsőjobboldali erő vidáman masírozik be minden előzetes jel szerint a Parlamentbe, a Niemöller-idézet pedig aktuálisabb, mint valaha: „Amikor elvitték a kommunistákat, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szakszervezetiseket, nem szóltam, mert nem voltam tagja a szakszervezetnek. Amikor elvitték a zsidókat, nem szóltam, mert nem voltam zsidó, amikor értem jöttek, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

Reisch Éva


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr41902636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bohuš 2010.04.28. 16:16:44

Kedves Éva!

A második dolgot értem, az ok, de az elsőbe beletörik az agyam. Többször jártam már a kiállítás környékén és még sose fordult meg a fejemben, hogy bármi baj lenne vele (számomra egyébként bájos, hogy először önnek is tetszett, de később, a barátaival elbeszélgetve már nem... ezek szerint ön se zsigerből feminista :-) ). Egy csomó használati tárgy van kiállítva, amit többségében nők használnak, bár nem kizárólagosan. (Sminket és nejlonharisnyát például a transzvesztiták is). Ezeknek a fejlődéséről kapunk bemutatot. Ez most miért mond el bármit is a nőkről? Biztos nagyon szerencsés környezetből jövök, de miért csak a nőknek jutna a 3. (otthoni) műszak? Ahogy én magam körül körbenézek, a családokban az a fontos, hogy a feladatok el legyenek végezve, az csinálja, aki ráér. Kétségtelen, hogy a takarítást többnyire a nők, nem mintha a férfiak nem segítenének, de a nők más alapossággal dolgoznak általában, ezért nem vágynak rá, hogy a férfiak ideje is elmenjen vele, mielőtt kijavítanák, amit a párjuk csinált. De ez is csak általánosítás, sok igen pedánsan takarító férfit is ismerek...
Na de a tárgyakról: ha lenne egy "Nagyszerű innováció férfiaknak" kiállítás, ahol szerszámokat, horgászfelszerelést, autót, mittudoménmit állítanának ki, akkor az most tényleg azt írná le, hogy a férfiak bütykölnek meg horgásznak? Szerintem a "többségében férfiak/nők által használt dolog" és a "legtöbb férfi/nő által használt dolog" fogalmak lényeges különbséggel bírnak, és itt a kettő keveredik. (Illetve önt zavarja, hogy miért a hölgyek pl. vasalnak, de szerintem ennek elég egyszerű a magyarázata: mert ez a dolog őket izgatja. Ha a férfiakon múlna, biztos nem találják volna fel pl. a vasalót.)
Szerintem tárgyakról és azok történetéről szól a kiállítás, a többi belevitt dolog. Vagy csak én nem vagyok ezen a területen túlérzékeny (direkt egybeírva...).
Számomra egyébként ennél a férfi-női szembenállásnál sokkal kézzelfoghatóbb a szülő-gyerek szembenállás: miért ne tudna egy (kamasz)gyerek is mosni, főzni, takarítani (pláne ha lány (de ez csak a bosszantás kedvéért))? Sokkal előbb otthon van, mint a szülők, sokkal kevesebb dolga van, mégis a túlhajtott szülők csinálnak mindent sok helyen (na ilyenből sokkal többet láttam, mint egyenlőtlen munkamegosztást férfi-nő között). És többnyire egyáltalán nem becsüli a szülei (otthoni) munkáját. Szóval ha a csini CEU-s kislányok majd szerveznek egy demonstrációt a szülők elnyomása ellen, feltétlenül értesítsen róla :-)
süti beállítások módosítása