"Palotám ideszállt, a szökőkutas, tengernyi fénnyel.
Kicsit várt csak,
papucsom még játszik a talpam melegével.
Anyatej-illat száll,
a parti homok melegen ringat.
A kutyaszemű folyó vigyáz,
puhán nyaldossa ujjaimat."
József Attila születésének napja a Magyar Költészet Napja is egyben. Sokféleképpen ünneplik országszerte és határainkon túl is az eseményt. Mi nem változtatva szokásainkon a Versvasárnap rovatban mutatunk be egy újabb költőnőt: Marth P. Ildikó verseit olvashatják.
Léda lázad
No ide figyelj te, Bandika:
Azt gondoltam hattyú vagyok, s kiderül, hogy mindez kacsa?!
Hogy úgy húznak keresztül rajtam az ékes Léda-zsoltárok,
mint a Mobil telefon-hálózatok !
Sőt, a címzett is más: a „szépek- szépe”?!
És nem kaphat el belőlük parabola kalapom egy fikarcnyit se?!
Pihegek-lihegek szűknek nem mondható keblekkel itt.
A költők meg a szerelmet mással szeretik?!
Nekem meg marad a Parnasszus, meg a lova?!
Hát, csak eszembe jut a Nagykovácsjózsiék Pista fia.
Az szelíd gyerek… , a vérnyomása se magos…,
No, attól csacsoghatnának a Csinszka csapatok!
Sőt, ez a Nagykovácsjózsi Pista csak olyan háziasan alkoholista.
Meglepetéstől sem kell tőle tartani,
Mert a fekete zongorát legfeljebb törölgeti.
Hagynám az egészet a francba!
De rám szorult a fekete selyemruha.
Hát, ki gondolta, hogy a múzsasors ilyen mostoha?!...?
Mondóka
Nem kell nekem senki vére,
Fellépnék a puha égbe,
Fényfürdőben bűneimet otthagynám.
Visszaszállnék gyémánt tisztán,
Szemeidet megsimítnám,
Ne fájjon a nincsen világ!
Kígyó csokrot ne kössön rád!
Szép szerelmem, ismeretlen földemen.
Spirál
I. Egy mozdulatra
Szívedre tett kézzel elköszöntél.
Elegáns mozdulat.
Mint amikor a vagonból a katona kisegítette a lányt.
„Ki gondolná, a tél zenél?”- suttogta ő.
A madarak szárnyalása megfagyott a szélben.
Szép kép. Festeni való.
A kiáltást a jégtömb alól már nem lehetett kibontani.
A Duna boldog volt, és egykedvű.
Alig piros.
II. Tél
Jégtömbbe fagyott egy kiáltás.
Elszakított köldökzsinór a küszöbön.
December van.
A sötétség most végtelen.
Mint a hallgatásod.
Mint a rám szabott árvaság.
III. Ajándék
Kiáltás utáni békét,
Átadom neked estéim csendességét.
Nem a Születést és nem a halált,
A mindkettőt ölelő út aláztát.
Senki földjén
A senki földjén folyó fut át
A csobogó semmi mosolyog
Verőfényes,
évszaknyi ragyogásban
fürdőzök itt és pancsolok.
Eljött az elefántom is,
üresen forog az idő
Nyújtózó nyakú madaraim szállnak,
és sírnak,
mint az eső.
Palotám ideszállt, a szökőkutas, tengernyi fénnyel.
Kicsit várt csak,
papucsom még játszik a talpam melegével.
Anyatej-illat száll,
a parti homok melegen ringat.
A kutyaszemű folyó vigyáz,
puhán nyaldossa ujjaimat.
Ítélet nincs,
csak én vagyok.
Dalol a semmi
és ragyog:
Élek hát úgy
észrevétlen,
hogy születek és meghalok.
Akartam mégis egy bibényi fényt a semmiből átküldeni
Neked:
Az a Nincsen,
amit Tőled kaptam,
melegíti az egemet.
Utóirat: A szabadság milyen virág, ami élet és halál közt lebeg?
És aki körbejár, dobálva jelmezét, nem egy eltévedt utcagyerek?
Ütés előtt
Most hallgatnak az angyalok.
Ezek eszméletlen, sápadt, szent pillanatok.
Hallom hideg mérlegek rugóit mozdulni.
Most bárkinek szabad hozzám nyúlni.
A távolban vadul kalapál a szívem,
Édes Istenem, mi lesz velem?
Déva
Az Kőmíves Kelemenné, az magos Déva várábúl való széles jó kedve, a feletti örömében,
hogy végre – valahára, egyszer s utoljára láthatta az ő édes, drága, dolgos, jó urát.
Meleg a kő is
Ringatlak porban is
Ünneplem a szemed,
Ájulós, hazug kezed,
Véres körmeidet,
Kelemen,
Visszacsókolom.
Poron és múláson túl,
Aprócska még az úr.
Az időben egyszer velem jössz a mészbe szerelem?
De addig tiéd az éjszaka forgó kacsaláb.
Szédülő hegyemet is neked adom.
Tartson az égre.
Áldalak hallgatag is.
Tartalak zuhanva is…
Együgyű a virág az ének,
Az öröklét mögül elsárgult illatok néznek.
De a szemed ölelést ziháló kék szaga örök.
Íratott a huszonegyedik század nyolcadik évében
Az önmagamról folytatott fényes beszédben.
Áldás és hódolat Neked, mindenható a Te akaratod, ami itt én vagyok.
Megélek én a sziklák között is, kedves!
A szerelmes Déva vára is él.
Hegyekbe álmodott angyal mosolya őrzi a titkot,
amit nem lehet.
És annyit érek én, amennyit a hallgatás zenél,
És míg talpam alatt a szikla él,
És melegen mozdul méhemben a föld.
Felesleges szavakat dúdol a szél.
Olyan mindegy fönt vagy lent ér a vég.
A halott madár repülésről álmodik, karmaiból a kő zuhanva földet ér.
Bomló szavakat dúdol róla a sápadt hegyi szél.
Örök vagy mégis Te is, én is,… madár is, a szél is,
A tükör világ, ami rólam beszél.
Hegy hát a lelkem: szikla, kő,
Villámokkal fényesen szeretkező.
Ízisz éneke
Ajánlás: Madárpihe ez, ne fájjon, csak játszódunk ezen a világon.
Bolyongok utánad felhőkben, holdakon,
Szilva szagú nánási utakon.
Én vérem, én vétkem, szerelmem, testvérem,
Véred íze a számon,
Hová lettél ezen a világon?
Énhúsomból toldozlak,
Kövek alatt kutatlak,
Sziklákból énekellek,
Hüllők szemére felellek.
Madarak tollán talállak,
Tengerek mélyében meglátlak,
Világrengető magányban
A teremtő Egynek kínállak.
Lábszárcsontjaiddal játszom,
A halál köpenyén átlátszom.
Átnyúlok érted kéklő időkön,
Örökös ködökön, kamrákon, karmákon, bűnökön.
Én vérem, én vétkem, szerelmem, testvérem,
Világra szüllek, tejemmel nevellek,
Égre nyíló szemeidnek mindent megígérek.
Fehér Templomomban arany trónra teszlek,
Vad sikolyú gyönyörömben ízeidre szedlek.
*****
Marth P. Ildikó (1961) költő, drámaíró, rendező, művelődésszervező. Hajdúnánáson járt iskolába és középiskolába, majd elvégzett egy évet Színház - és Filmművészeti Egyetemen. Először a hajdúnánási antológiában jelent meg, majd a debreceni, Fecske című irodalmi havilapban publikálta verseit. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar- népművelés szakán fejezte be. Marth P. Ildikó így vall magáról: „írás közben én is mindenfélét dolgoztam, mint a kortársaim. Voltam ápolónő, gyári munkás, libatépő, de írni mindig írtam, füzeteket vezettem. Nem azért írtam, mert "költő" vagy "író" akartam lenni, hanem azért, mert ez nagyon személyes dolog. Különleges, fájdalmas és gyönyörű repülés az írás, a rendezés, a "színházcsinálás", kicsit talán hasonlít a szülésre. Hálás vagyok, hogy részem lehet benne”. Marth P. Ildikó eddig hat színpadi művet írt és rendezett: Hol volt hol van (?) a rátóti csikótojás...; Kukás guru; Amerre a nap lejár; Zengőerdő; Hajdú rege; Pázmányos. Darabjait tizenhárom amatőr színtársulat tűzte műsorára országszerte. Marth P. Ildikó a hajdúnánási Móricz Pál Művelődési Központban művelődésszervező, és a NaNá amatőr színtársulat vezetője. Első verseskötete Kavics álom címmel 2008-ban jelent meg.
