Pásztor Eszter az Európai Műhely Kulturális és Közművelődési Társaság projektvezetőjeként dolgozik Bódvalenkén, ahol a mélyszegénységben élő falut a turizmus beindításával kívánják életre kelteni. A projekt 2009-ben indult, akkor sokat hallhattunk róla a lapokban és a hírekben. A 70 házból álló faluban 17 freskóra gyűjtöttek pénzt, ezek közül 2009-ben kilenc készült el. Úgy tervezték, hogy az egészségtelen, lápos részre épített cigánysor házait lebontatják, és új lakásokat alakítanak ki az innen kiköltözőknek. Pásztor Esztert a projekt jelenlegi helyzetéről Györe Gabriella kérdezte.
Az Európai Kulturális Műhely az ország tizenegy településén (Ózd, Farkaslyuk, Csernely, Sáta, Putnok, Bódvalenke, Adorjánháza, Egeralja, Old, Beremend, Érd) több mint 100 családot mentorál. A gyakorlatban a családokat heti-kétheti rendszerességgel keresik fel, életvezetési tanácsokat adnak, alapvető pénzügyi és gazdálkodási, higiéniai ismereteket adnak át, s segítenek a hivatali ügyintézésben.
Munkájuk során arra jutottak, hogy amíg valamilyen megoldást nem találunk az uzsorajelenségre, nem lehet e területen sikerrel dolgozni. Így az Európai Műhely tagjai kidolgozták a „szegények bankja” egyik lehetséges modelljét. Ez a Közösségi Kölcsön Nonprofit Kft. által létrehozott infrastruktúrára építve (ww.noba.hu), annak „karitatív kölcsön” ágán keresztül valósulhatna meg – írták akkor. A szervezet elnöke Dr. Zakariás János, a bódvalenkei projektet annak szellemi anyja, Pásztor Eszter neve fémjelzi. Őt kérdeztük arról, mi történt az elmúlt fél évben.
ICA: Az Ön kezdeményezésére indult el Bódvalenként a Freskófalu tervének megvalósítása. Amikor a faluról olvasni lehetett, 17 freskóra gyűlt össze a pénz, s kilenc freskót készítettek el cigány művészek a faluban. Sikerült-e újabb freskókat készíteni azóta, s kik festették ezeket?
Pásztor Eszter: A projekt ténylegesen 2009 júliusában indult el, és csak a nyár második fele és az ősz állt rendelkezésünkre a munkához – a képeket friss vakolatra festik, és ha hajnalban esetleg fagy, akkor a vakolaton hajszálrepedések keletkezhetnek, ami tönkreteheti a freskót. Valóban kilenc kép készült el eddig; április végétől (ha a fagyveszély elmúlik) folytatjuk a munkát - ezúttal azonban már más európai országokból is hívunk meg roma festőművészeket.
ICA: Ön korábban is tagja volt-e az Európai Kulturális Műhelynek, vagy a bódvalenkei kezdeményezés kapcsán alakult ki Önök között ez a munkakapcsolat? Hogyan került az Európai Kulturális Műhelyhez és hányan dolgoznak ebben a szervezetben?
Pásztor Eszter: Dr. Zakariás János volt egyike azoknak, akik bevezettek ebbe a "rejtett Magyarországba", a mélyszegénység világába; így alakult ki a kapcsolat köztem és az Európai Műhely között. A Műhely kis szervezet; munkáját leginkább önkéntesek segítik, változó számban. A bódvalenkei projekten öten dolgozunk.
ICA: Bódvalenkén tervezték, hogy lebontják az egészségtelen, lápos vidékre épült házsort. Most hol tart ez a kezdeményezés, jutottak-e előbbre? Milyen támogatások, s milyen források állnak rendelkezésükre?
Pásztor Eszter: Segítségünkkel az önkormányzat pályázatot nyújtott be az SzMM egyik telepfelszámolási programjára; ebből a forrásból sikerül(t) öt család számára egészséges lakást biztosítani. Ez a program még tart, de négy család már vagy beköltözött, vagy a jövő hónapban költözik az új lakásba (a faluban üresen álló házakat vettük meg és újítottuk fel, ami még nem fejeződött be teljesen). Ebből a forrásból építjük át a projektirodaként szolgáló házat is, ahol létrejön egy integrált közösségi tér: itt lesz a teleház, és a különböző gyermek- és ifjúsági programok, képzéseknek és a közösségi életnek helyet adó helyiség. Egyben ez az épület a falu újonnan létrejött szociális szövetkezetének székhelye.
A bontást a jövő héten kezdjük; a házak helyén lesz egy szép park, és innen indul a tanösvény a falut körülvevő lápra.
ICA: Kap-e bármilyen állami segítséget, támogatást a bódvalenkei projekt és az Európai Kulturális Műhely egésze?
Pásztor Eszter: Az Európai Műhely eddig állami támogatást nem kapott; az SzMM segítette a falut a telepfelszámolási programmal (45 millió Ft); ezen kívül az ÖM Turisztikai Szakállamtitkársága támogatja 700e Ft-tal a május 29-én megrendezendő, szezonnyitó Sárkányünnepünket. Eddigi munkánkat főleg a CIB Társadalmi Felelősségvállalás Alapítvány finanszírozta 10 millió forinttal; ezen kívül magánszemélyektől és más szervezetektől kaptunk másfél millió forintot, és pályázunk folyamatosan. Úgy gondoljuk azonban, a rendszerváltás nyerteseinek erkölcsi kötelessége volna hozzásegíteni a rendszerváltás abszolút veszteseit ahhoz, hogy saját munkájukkal fenntarthassák magukat…
ICA: Sikerült-e előrébb lépni a Szegények Bankja kezdeményezéssel, s ha igen, hol tart ez a rendszer, kiket segítenek és hogyan?
Pásztor Eszter: A ”szegények bankja” infrastruktúrája készen áll a www.noba.hu, az első magyar közösségi kölcsönzési portál révén. Működésének igazi beindulásához két dologra lenne szükség: egy rövid törvénymódosításra, ami lehetővé tenné magánszemélyek számára, hogy a PSZÁF felügyelete alatt álló portálon keresztül kamatra adhassanak kölcsönt – jelenleg ugyanis magánszemély csak „ingyen” adhat kölcsönt, így még akkor is veszít (a betéti kamatot), ha a kölcsönt maradéktalanul visszafizetik. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a rendszerben a kamatlicit révén a kialakuló kamatszint valamivel a betéti kamatok fölött, de jóval a hitelkamatok alatt alakul ki. (A rendszer úgy van kialakítva, hogy az uzsorát kizárja.) A másik szükséges tényező, hogy mentorok sokasága tudjon róla – és használja. Fontos azonban megjegyezni: a mentoroknak sokat kell dolgozniuk a potenciális kölcsönfelvevőkkel addig, amíg eljuthatnak a kölcsön felvételéig...
ICA: Mikor a projektről szóló beszámolókat olvashattuk, a faluban egy projektházat is működtettek. Milyen rendszeres a lent tartózkodás és milyen feladatokat lát el a projektház? Milyen szerepet töltenek be a falu életében?
Pásztor Eszter: A téli hónapok nagyon nehezek voltak, mivel akkor már zajlott a projektiroda felújítása, és nem volt hol lennünk. Petró Lászlóné Malvinka, a szociális munkásunk tartja a frontot Bódvalenkén; a projekt-team többi tagja hetente egy-két napot töltött a faluban. Most, ha elkészül a ház, újra leköltözünk, és megtöltjük élettel. Májustól munkába áll egy fejlesztő pedagógus is, aki részben a gyerekekkel foglalkozik, részben az iskolából kimaradt fiatal felnőtteket juttatja el odáig, hogy részt vehessenek állami szakképzési programokban. Újraindítjuk az asszonykört, a teleházat, a fiatalok beszélgető körét, de éneklés és tánc is lesz…
ICA: Milyen terveik vannak, mit sikerül a kitűzött céljaik közül megvalósítani az idei évben és hogyan érik el ezeket?
Pásztor Eszter: Az idén beindítjuk a szociális szövetkezetet. Ha sikerül a szükséges pénzt összekalapoznunk, beindulhat a varroda, a kemping, lesz „valamilyen” vendéglátás (hogy falusi vendégasztal, büfé vagy étterem, az attól függ, mennyi pénzt sikerül szereznünk); törjük a fejünket, hogy miként lehetne az állattenyésztést felfejleszteni a faluban. A legfontosabb cél, hogy lehetőleg mindenkinek tudjunk munkát adni. Az előrehaladás mértéke, gyorsasága és kiterjedtsége pénzfüggő. De ha nem tudunk pénzt szerezni, akkor is megcsináljuk, csak „kisbaltás” módszerekkel és lassabban.
És persze, folytatjuk a freskófestést is. Addig is: a május 29-i Sárkányünnep fontos esemény lesz: erre mindenkit szeretettel várunk.
