"Mi toljuk a babáinkat kis babakocsikba szíjazottan a dübörgés és hömpölygés közepette, amelyben minden egyes olajüzemű motorizált-páncélozott test életveszélyes minden egyes szív-tüdő és vérüzemű puhatestűre... Mi emeljük a kerékpárokat a fejünk fölé, csillognak a küllők, szabadok a felfelé nyújtózó emberi testek a liget füvén. Mi emeljük a babákat a magasba, a fénybe, levegőbe, az illatos lombok felé..."
Critical Mass - a legjobbak kritikus tömege.
Sétálunk a körúton, a fiatal metropolisz embermedrében, és nyeljük a port, a füstöt, kormot, csatornabűzt és kipufogógázt.
Körülöttünk életveszélyes fém-üveg hólyagok nagy sebességgel, áramlanak és tülekednek, bűzlenek és kanyarognak, robognak és fékeznek, riasztanak és ijesztgetnek.
Mi ülünk a fiatal metropolisz útjait elözönlő járműcsordák volánjánál, és mi fingjuk tele Európa egyik legszebb fiatal metropoliszának légterét fullasztóra, süketítőre és atonálisan zajosra.
Mi sétálunk Európa legszebb nőit megcsodálva a bűzlő és veszélyes autóáradat szélein. Mi toljuk a babáinkat kis babakocsikba szíjazottan a dübörgés és hömpölygés közepette, amelyben minden egyes olajüzemű motorizált-páncélozott test életveszélyes minden egyes szív-tüdő meghajtású vérüzemű puhatestűre.
Minket önt el a gyűlölet és az öngyűlölet a kipufogógázban biciklizve, vagy a biciklik között autózva.
Mi vesszük el a puhatestűektől a levegőt, a teret, a biztonságot és a bőséget.
Mi biciklizünk ki a Tabánból a Ligetbe, heverünk el a gyep türelmes ősanya-füvén, mechanikus kétkerekűink csontvázakként hevernek körülöttünk.
Mi emeljük a kerékpárokat a fejünk fölé, csillognak a küllők, szabadok a felfelé nyújtózó emberi testek a liget füvén. Mi emeljük a babákat a magasba, a fénybe, levegőbe, az illatos lombok felé.
Mi tesszük mindezt, magunkkal és a jövőnkkel.
Mi vagyunk a páncélozottak és a puhatestűek.
Új határok határolják az életünket.
Új technológiák, telefonok, computerek, csipek és mágnesterek hordozzák közöttünk a legfontosabbat: a kapcsolatokat és a tudást, a testünk részévé váltak.
A politika, az elosztás erőszakos és erőtlen piócája szorosan tapad a nemzeti testre.
A gazdaság, a vaskori férfi-technológiára épült világrend halálos energiadeficitben hörög.
A pénz, a szent vírus elszabadult és elillant.
A túltermelt és fölösleges Sok lassan és egyenletesen szétoszlik rózsadombok és hulladéktelepek között.
Elegendő egy pár kerék, elegendő a Nap, elegendő a közelség és a jóakarat, elegendők a tartalékok, elegendők az új szülöttek, hogy ne fulladozzunk tovább a világunkban.
Elegendő az új szellem Kritikus Tömege, hogy újjá rendezze sorsainkat.
Mi tesszük mindezt, magunkkal és a jövőnkkel.
Gong Odaátra
