"A nő gyakran úgy érezte magát, mint kedvelt hőse, Orlando
- aki mindig nő volt, s közben sosem szűnt meg férfi lenni"
- Joóry Judit: Vetkőztetik a menyasszonyt

Joóry Judit Vetkőztetik a menyasszonyt című regénye a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg, s 2006. január 18-án volt vendége a regény kapcsán az Irodalmi Centrifugának. A Havazás hó-bandázs (vászon taft moaré) című kötete után most a SZEXt készül el. A regény a hatvanas évek szexuális forradalmainak, a képzőművészek és értelmiségiek világának lenyomata s gyászének egy letűnő korért és embereiért: éppen az a szexuális felvilágosultság és érzékeny figyelem jellemzi, mint korábbi köteteit. Ebből az írásból közlünk hosszabb részletet.

Joóry Judit: SZEXt
 

SZERELEM ÉS GYÁSZDAL
(SZEX ÉS GYÁSZÉNEK)

1.

       A nő apja 1945 után soha többé nem repült. Még nem járt az Alitália. Malév már volt, viszont nem volt útlevél. Se pénz. A sztyuvik - sztyuardeszek, később egy orosz dokumentum-filmben: „sztyuardeszkák” - szépek voltak és jólöltözöttek. Kurrens foglalkozás volt az akkoriban. (1945 előtt a férfiú sajátos módon, a Tisza szabályozásával kapcsolatosan jó barátságba keveredett a kormányzókörök fiaival. Talán sok volt közöttük a mérnök, az építész, vagy nevük miatt meg kellett, hogy nézzék a Tiszát. A Tiszák nézik a hömpölygő, fékevesztett, medréből kirobbanó, kilépő, kiáradó Tiszát. A lezuhant fiú is elvitte egyszer egy kötelékben, egyszer meg valami alpesi túrára, magángéppel.)
        A nő vetélytársa (fiújának a titkolt szerelme) fekete vitézkötéses kabátkában volt, amit magyarkának hívott. Szép volt a lány, kreolbőrű, fekete, metszett szemű. Egyszer látta a nő meztelenül is. Éppen állt, majd kiszállt az öntöttvas fürdőkádból- (azokat nehéz tisztántartani). Fehér bőrön fekete folt. Sötéten sápadt testén világított a sötét háromszög. A combjai tövében. Triangulum. Fiatal nő.
       Young Girl in Front of Bed. Ezúttal a kád előtt. Hajából csorgott a víz, mellén, vállán, gerince gyöngyein, combján kis vízpatakok, víz-erek folytak. Aztán egy színész fűzte. Benkő Péter. A színész nője éppen a levegőben volt. (A fiú repdesett, repkedett a nők között, csereberélte a lakásokat, titkolta egymás elől a lányokat, akkor volt nyugodt, ha a gyerekkori szerelme a „fedélzeten” osztogatta a piát meg a cukorkát. Mindig mással kefélt. Akkoriban úgy mondták, kúrt. Időnként hárman, négyen is voltak a szobában. Az ágyban. Hárman az ágyban.)
         Aztán együtt voltak mindannyian, ezúttal a barátok. A csinos (szép) sztyuardeszen fekete mini csipkeruha- (leszállt a gép). Virágos, rózsamintás. Nem volt a ruha alatt semmi.
Átlátszottak a nő mellbimbói. A fekete tüllpontok mögött. Az elcsúszott fekete rózsák mögött.     Kis mellei voltak: a bimbók világosak. A rózsaszínű mellbimbók szinte világítottak a sötét minták között. Azokban az években ilyen nem fordulhatott elő. A ruhák alatt mindig volt valami: kombiné, melltartó… mindig. A nő ámulattal nézte a virágbimbókat. (Sokkal később vett egy fiú alsónadrágot trikóval…fel is vette, meg aztán az átlátszó csipke-, batiszt blúzok alá ő sem vett fel semmit. Készült egy polaroid is. Jól nézett ki.) A lány Párizsban vásárolt. Aztán később lezuhant. A fiú (a szép színész) szeme bedagadt a sírástól. Több hétig zokogott, dadogott. Összevissza beszélt. (Amúgy egyszer térden csúszott be a színpad közepére egy előadás közben, lobogó hajjal landolt a főszereplő nő előtt.) A szinész nagyon szép volt. Az apja is szinész volt, nagy házzal, pontosabban villával, jóléttel, háború előtti rekvizítumokkal. Sőt ő is szép volt, hasonlítottak nagyon egymásra.
       A halott lány szájában arany medál. Mikor megtalálták két darabban volt a teste.
Derékban elvágva.
        Szájában az arany. A medalion. A halottéban.

         Később egy fiú is lezuhan- nem nyílik ki az ejtőernyő…zsineg összetekeredik…Pontosabban, talán megpattant valami ér… szép a fiú a fotón, James Dean, csak barna…bőrdzsekiben van…szülei, szépek…összeomlás…mai napig nem tudják mi az öröm.
        Ikerlányok az ostrom alatt…Úri nőnek elapad a teje… meghalnak…a lányok… Egy csecsemő nyaka belegabalyodik a vászonroló zsinegébe, zsinórjába… Szülei alszanak vagy kefélnek… Inkább alszanak… A másik szobában…(Orczy tér)…
        Egy kisfiú vérmérgezésben több napig haldoklik…Játék közben a bőre alá fúródik egy parkett-szálka…kis „tűlevél”…kis fenyőtű…kis dárda…A tetanusz éppen terjedőben. Késő. Szülei virrasztanak…(Múzeum kert) Aztán közben, kínjukban, vagy vágyukban, nagyon hosszú idő után egyszer –fáradtan, fásultan, fájdalmasan szerelmeskednek… (Bródy Sándor utca, egykori miniszterelnöki lakosztály) Csak egyszer… Egy új fiú születik azután kilenc hónap múlva…
        Egy lány, járdaszegélybe, másik teherautó alá, egy kiugrik, másik le…elalszik a volán nál…Sok a halott...

2.

         Egy másik lány szintén Párizsban vásárol. (Éppúgy mint a sztyuvi.) Ott is tanul. Apja híres filmes. Van pénz. Áll a szép metszett kreol lány (ő is kreol) az egyetemen, az ajtófélfához támaszkodik
         Áll egy szép szilvaszínű szettben. 
         Egy harmadik sok fiúval tart fenn kapcsolatot. Mindent tiltanak neki. Nyaraláskor átmászik a kerítés alatt, lefut három-négy házzal lejjebb, bebújik a fiú mellé a meleg ágyba. Kiabálva keresik. Azt hiszik, hogy lement a folyóra. Kefélnek, aztán elalszik a fiú mellett. Később tényleg lemegy a vízre. Majd hazamegy ebédelni. Finomak az ételek. Gazdagok. Alig gyanakszanak.
         Vannak még lányok. A villában (Gül Baba mellett) hatalmas szerelmeskedések. Aztán az egyik fiú el. Szinte rögtön jön egy másik. Talán tudnak is egymásról.
         Sok-sok évvel később egy híres művész lánya kibontakozóban.
        A gangon egymást követik a fiúk. A dzsumbujban-. Három-négy fiú egymás után. Egy délután. Van úgy is, hogy a ház előtt összetalálkozik az előző és az őt követő. Amúgy csak petting mehet. De a fiúk így is élvezik a szexet. A lány pláne. Híresen (hirhedten) bigott szülők gyereke.
Ők élnek. Gyerekeik születnek.
         Volt egy színésznő is. Nagyon sok pasija volt. Férfiak mint a pelyva. Megszámlálhatatlan. Egyszer kidobott egy méregdrága cipőt az ablakon. Idős korára egészen monogám lett. Korábban elhíresztelték róla, hogy egy feles után minden mehet.
         Egy szőke bölcsész-lány a férjét (filmes) cselezi ki. Grandiózus életet élnek. A lány unja. Megy a külvárosba, a lukba, a meleg koszos, koszlott ágyba. Bebújik a filmes mellé. A nyirkos ágynemű talán gombás is. (Az is filmes.)
         Barátnője Marina – bulgár, bölcsész - később meghal Afrikában.
Egy másik Marina - szintén bulgár és bölcsész - szép, még él, gyereke problematikus.
         Marietta (sok filmessel járó platina- szőke lány) több pasival fekszik össze egyszerre. Nyolccal. Lehet, hogy csak nézik. Ez megvolt. Azután annak is mint mindenkinek gyerekei születnek. Az egyik fiának a nevében benne van a Maria, mint Rilke és a Jaguar…mint az autó. A terhessége alatt ment a vita, hogy Bódy vagy Zuzu az apa. Mindketten vállalták a gyereket. Amikor az megszületett látszott rögtön, hogy a Bódyé.
         Fiatal szőke nő igen csínos, férje híres. Modorosan öltözködik. Szép pár voltak. A szőke belezúg egy fekete férfibe. Fekába. Egy irodalmi vita eredményeképpen leszórják a nőt, hogy a feka szó a néger vulgáris variánsa. Ezt persze tudta. Tehát fekete. Most már afroamerikai. A férfi atlétikus. Olyan talán, mint a bolsojnál…a Opera feketéje… bolsoj-balett:  a karzaton : a karinges vezeklők helyett egy szép néger férfi.

         Ki a tanárával, a szomszédjával, a pasija barátjával, az orvosával, a kollégájával, ...a főnökével, az unokatestvérével (össze is házasodnak), a barátja nőjével, a szerelővel – azzal nem -, az ügyvéddel...a disszidenssel, a filmessel, a művésszel ...a pszihiáterrel, a balett-mesterrel, a festővel.

3.

       A vékony lány mindig nekimegy a pasijának. Hisztérikus. Ha késik a férfi, ha szivatja, ha átveri, ha hazudik (sokszor igaz amit mond, de a nő bizalmatlan, gyanakszik, hiányzik  belőle az ősbizalom), ha terrorizálja, ha egy kicsit despotikus, ha az anyjával túl kedves... egyszóval sokszor... beszéddel kezdi, hangosan majd ordít... üvöltve veszekszik... dobálja a tányérokat…a könyveket…a lemezeket…a késeket….a képeket…tépi a papirokat…tépi a tapétát…a haját…(a tapétát csíkokban, a haját cafatokban), a pasi vár… aztán karmol…tör-zúz, üt-ver, rúg-kapál…( a nő) a férfi hagyja…a nő majd a falnak megy dühében…egyre jobban bepöccen…a férfi nagyon sokáig bírja, de ha erősen sípcsonton rúgják, vagy tökön, -vagy késsel ollóval próbálkozik, pontosabban ezen instrumentumokkal a férfi bőrét sérti…- vagy állba vágja a nő váratlanul…akkor azért visszaüt…erős nagydarab pasi, erős a keze... ha fékezi magát akkor is a nő a parkettán landol... a bordák recsegnek-ropognak... ha vigyáz akkor is bedagad az arca... vagy kék lesz a szeme körül... aztán akár látlelet... persze a nő ezt később úgy meséli, hogy a férfi megütötte... Éppen Rómában szórakoztatja a barátait, hogy gyakran dől a vér, főleg ha valóban vérzik... a barát fia lakonikusan megszólal... ilyenkor a Línea Rossa-t kell felhívni... Linea Rossa... vörös vonal... segélyvonal. Nőknek. (Itt nálunk ez nem igen működik.)...
              Az olasz fiú szerint van vonal a gyerekeknek is... kék... rózsaszín... linea... vonal.

4.
           A fedélzeten mászkálnak a sztyuvik. A sztyuardeszkák. Ezúttal kevéssé szépek. A pilóta magabiztos. A hangja megnyerő. Már megint egy férfi kezében van az életünk.
           Szépen felemeli a gépet- biztosan viszi. Erős férfi. Olyan, mint a fuvarosok. Meg a favágók. Persze van másodpilóta. Is.
           Az égen csillagok, kis fénypontok. Csillámporos az ég. Később az ég alatt az egész város. Róma felett az ég… Csillagmező, fénymező, lámpamező…A sötétben fényes bimbók világítanak. A városok anyjának, a városok fejedelmének fényes karácsonyfadíszei. Közel a
karácsony.
     Dobozban a díszek. S az ajándékok…Aztán a férfiak (magyar pilóták) úgy teszik le a gépet a Leonardo da Vinci-n, mint egy vattába csomagolt finom kis ajándékot. Egyszer csak a nő elkezd tapsolni. Mint háború előtt és után a filmeken. Vastaps lesz belőle. A pilóta meg a kollégája boldogan, vigyorogva köszönnek el, szinte egyenként az utasoktól. Mindenki vidám és felszabadult. Már csak egy kis dzsessz hiányzik.

        A repülőút után egy jégverem kastély. A kertben naspolya és  citromfák. Narancs és mandarinbokrok. Ciprus. Írisz. Rózsa. (Mágusok a szövegben.) Mindez decemberben. (Az íriszek, valamelyik kapolavórón a jászol előtt látszanak, vázában.)  Hideg, szép termek sora, stukkók, frízek, freskók és márványpadozatok.  Márványoszlopok. Kazettás famennyezet: egyik teremben zöld-vörös, másikban  bordós, lilás, rózsaszínes.
        A kisebb „szobákban” freskók combig, meg a mennyezeten is. ( patáig,  csüdig, térdig…) Az egyik közepén egy láb. Az maradt csak. Márványlépcső:  kicsit koszos, a világítás gyér. Csillárok pompázatosak. Van vagy öt vécé, a  nők nem találják. Mirha nincs.
        A földszinti vécé az arab-csempés tuniszi hatású. Tiszta. Utolsó nap  derül ki a „léte”. Három emelet le, fel. Le, fel.
        Alul egy ”paraszt”-konyha. Állandó teafőzés. Magyar vendégek, újságírók érkezenek az Akadémiáról…A nő  teát főz nekik, - a tea neve, a Ház (Az otthon) teája, kekszekkel is próbálkozik, s közben szabadkozik, hogy eléggé le van durranva…mármint a konyha…bár  ő maga is…Idős írónő miszmahol: hogy-hogy ez nem tiszta. Szerinte túl jó.
        Ő a halállal foglalkozik, meg sok borzalom történt vele. Persze, hogy bőszíti, hogy tiszta, vagy nem tiszta. Meg nem veszi észre, hogy a nő csak az ő kedvéért töri magát, az ő kedvéért főz teát. Az ő kedvéért mutat meg mindent.
        Meg hihetetlen, hogy csak itt sikerült találkozniuk. Régóta szerette volna megismerni. Tisztelte nagyon, egyszer őt hozta fel, mint példaképét, a nők kitárulkozásával kapcsolatban. Talán az sem derült ki, hogy a konyha már nem a nőé, hogy nem is itt él, hogy csak itt dolgozik egy kiállításért és egy szőke nő szivatja. Valamiért nem érezni a rokonszenvét.
        Jó, jó mutatós a konyha, de nem igazán higiénikus. A mosatlan a Négyszögletű kopott kőmosdóban, kőmedencében áll. A belső szélei rücskösek, azt aztán lehet súrolni. A tűzhely is foltos.
        Az asztalon naspolya. Pármai sonka. Kekszek kis szexis rombuszok. Olvadnak a szájban. Borok biz gromoboj. Nyitott tűztér feketéllik. Füstben ég a fa. Aztán ég rendesen. Lassan 14 fokra megy a levegő, majd 16 lesz a konyha. Majd talán egy kicsit feljebb.
        A távolabbi nappalikat is mutogatja a nő, ott egy olasz parasztszekrény. A paraszt szekrények a magyarokhoz is hasonlítanak. Az írónő itt beszól, hogy náluk Erdélyben is ilyen bútorok voltak. A nő érzi, hogy nem sikerült az igyekezete. A kertet is megmutatja, sétálnak a rettenetes hidegben. Az egyik asszony elkezdi a narancsbokorról levenni a gyümölcsöt, enni kezdi, s dobálja szerteszét a héjakat. Haja lenőtt. S akkor jön a kellemetlen intermezzo, Giovanni érkezik, a kertész és mindenes, -izgatja, hogy mi ez a jövés-menés, mert hát ő felelős mindenért-  és mutogatja és mondja, hogy ezek díszbokrok és, hogy nem szabad szétdobálni a héjakat. Mindenki egy kicsit megorrol, fáznak is, a nő szabadkozik…mikrobusz el. A nő nyugtázza, hogy ez sem sikerült. (később furcsa módon sokáig halogatja az elképzelt interjút, tart az idős asszonytól. Addig húzza, halasztja a dolgot, míg az meghal, előre eltervezett temetési ruhájában.)

        Aztán egyszer: spagetti hagyományos. Jó, de a gyomorszáj zár. (Repülő.) Ajtót zárni kell, mert bejön a hideg… a zár rossz. Aztán esik az eső.
        Az olaszok gesztikulálnak, mint a filmeken. Még a pap is. Kiabál, mutogat, viccel. A fűszeressel tegeződik, nyilván egy padban ültek. Róma közel, és távol. Hideg van. És egy tűzoltó intézkedik.
        Nello. Remek csávó. Olyan, mint egy pilóta. Férfi. Fehér. Nem felső középosztálybeli. Olasz. Persze heteroszexuális. Mindenki rábízza magát.
        Kezében van az életünk. Pilóták és tűzoltók. Pasik. Jók. Jó kis tűzoltók. Pilóták, papok és tűzoltók. Meg helyes építészek. Ügyesek, nem dől össze a ház. A ház. Sokszor a részeg apák is megbízhatók. Házat építenek. Nagyot.
        Kezük erős, hűvös talán inkább meleg. Hazaviszik a gyereket, eloltják az égő tüzet, elreteszelik az ajtót, kivágják a fát... és fát aprítanak... mégis megbízhatóak... sokszor persze elalszanak... de csak ha már bezárták a házat. Nem cserbenhagyók. Meg jók az orvosok. Bár nem veszik észre a saját gyerekük vakbélgyulladását. Talán jók a feketék is. Nálunk ez ritka.

        A panzióban  (Bed & breakfast- Alloggio e prima colazione in antiche case del borgo medievale- mindez a névjegyen) a szebbik szobában a falon festett pergola. Indáznak a felfuttatott szőlő-szárak, vibrálnak a zöld szőlő-levelek. Egy szép tükrös szekrény, egy szép éjjeliszekrény és egy komód tükörrel- indázó keretű tükörrel- veszik körül a nagy-méretű ágyat.
        Letto matrimoniale. Politúr. (Grand tour) A politúrozott instrumentum, mobilia tetején kölnik, (Amarige de Givenchy, kupakja mint a római katonák sisakja- de inkább az Air du Temps (Nina Ricci) kis vibratív változata, az kisebb, kevesebb helyet foglal) brossok, (egy elefántcsontrózsa, egy zománc-portré bross, egy ezüst- érdemrend), övtáska, Euro, papír és apró, számlák, leporellók, meghívók, jegyzetek, egy fénykép a családról, gyógyszerek, erős nyugtatók, (csak utazáskor) fájdalomcsillapítók, arany szemöldökcsipesz, lakáskulcs
(mindkettő korábban a repülő csomagtartójában, a táskában -Osama bin Laden miatt), sötét rúzs, szemceruza, finom zsebkendő, koszlott bugyi, gyönyörű molyrágta csipke-kombiné... egy öv, és két szép karkötő...egy briliáns gyűrű, ovális-fehér arany...-fogynak a luxus-holmik, fárad a nő, fárad a helyzet, kevesebb a lóvé... kevesebb a luxus-emlék...luxus-termék... Van még egy kis Laura Ashley neszeszer (jó drága) -kockás(kazettás)- virágos, mintás, bordó rózsaszínű- mint a kastély famennyezete és freskói. Legalábbis a színei. Benne  egy aranykarkötő.
        A fiókok üresen tátonganak. Mintás papírral vannak kibélelve. Az elhordott fehérneműk szétszórva a kézitáskában. Szoba kilátással. (Angol film - meg a Ház szelleme, szintén. Az angol Nagy utazás a Grand tour regényeiből.) A szoba kilátással c. film legemlékezetesebb jelenete, amikor a Firenze feletti szőlőskertekben a szőke izmos fiú, haja remek, ráront a lányra, azért kisebb szünetekkel, elkapja hátradönti, s óriási mélyreható csók. Tehát politur.  A vedutában szőlőligetek, narancs- és citromligetek... rétegelt táj, finom párás, alluviális dombsorokkal.
        A szoba elég hideg, a víz forró. Zuhanykabin. Meleg, fehér frottírok. Egyszer eldugul a lefolyó... vízben ázik a fürdő. Ezúttal nem vérben. Egy pasi pumpál. A padozat tégla. Hűvös, kellemes. Ágytakaró élénken csíkozott, felső szobában halványan csíkozott. A takaró egyben van. (Éppúgy, mint Franciaországban…ott aztán kikerülhetetlen a párok közötti együttlét.)

        A szőke nő szép fehér csipkés hálóingben fekszik a dupla-ágyban. Letto matrimoniale.
        Arca kipirult a forró zuhanytól. Tán az éjszakai krémtől csillog is. Kéri kolléganőjét, hogy  fordítson le egy szöveget. Hideg miatt hívja, hogy takarózzon be. Társnője a nagy ágyon mellé fekszik, nem közel. Beszélgetnek szakmai dolgokról. Kicsit hideg van. De hatott a meleg víz. Aztán a szőke egyedül marad. Kár érte. (Kár, hogy nem dugja meg jól valaki. De  erre senki sem hajlandó...) Később kapcsolatuk bevégződik. A nők között ez gyakori.
        Már egy széppel is így fejeződött be. A szépért kár. Csak egy eltört karácsonyfadísz maradt, egy elhasadt fluoreszkáló rózsapiros szív. Pengeéles, elvágja az ujjat. Meg egy másik piros  dísz-szív, hibátlan, sziporkázó- fémes csillagporral beszórt és egy sárga fénylő hat-ágú villogó csillag. Mintha kristálycukorral lenne beszórva. Karácsonyfadíszek. Az „elhasadt” az almáriumban, az ép a papirmadarak, a papirkubusok, a csillogó üveg-csillár-cseppek között lóg. Volt ott, lógott ott egy fém-szike is, pontosabban nikkel szike, de szólt a gyerek, hogy vegyék le mert veszélyes. Ennyit a nőkről.

       Később az asszony végre, nagy veszekedések és félreértések árán egyedül marad a panzióban.
       (Tulajdonképpen csak az volt a baja, hogy gusztusos tetőtéri szobájának nem volt ajtaja. Ez zavarta, szerette volna magára csukni, vagy zárni az ajtaját. Végül is ebben a korban ez természetes. Meg sok volt a szivatás, rejtélyesen félni kezdett a szőkétől. Paranoiás vonás. Korábban amikor pasi aludt odébb, a kastélyban, végül nem zárta kulcsra az ajtaját, attól bezzeg nem félt, hisz egy régi szerelem.)
       A szőke elhúzott. A nő (barna) levonszolja dupla lepedőjét a keskeny téglalépcsőn... fáj a dereka... a nő szobájába költözködik, amelyiknek van ajtaja. Az ágyon  a szőke melletti részre teríti, az ágyöltözetet. Nem akar használt ágyneműbe feküdni. Jobb ez a szoba. Szebb. Saját derékaljára fekszik…magára teríti a szép takarókat... zoknit is vesz...(kurva hideg van) azt később ott felejti. Aztán nézi a szőlő-pergolát... a tükrös komódot a szép tárgyaival. Azután hangosan, pontosabban mormolva felolvas... a megnyitóbeszédét. Legszívesebben imádkozna, de azt régóta elfelejtett.
       Pohárban egy rózsa... egy másikban vizet hoz a gyógyszerhez... amit még sose tett: nyolckor villanyt olt. Lehet, hogy kilenckor. Másnap tízig alszik. Végre. Vége. Befejeződik egy fárasztó kapcsolat. A kastélyos szerencsére marad. Szép reggel vedutával, szorongással, kávéval. Az ablakból látszik az építész-panziós tulaj merdzsója. Meg az alluviális, párás, rétegelt táj.

5.
       Korábban egy bolsoj-balett:  a karzaton : a karinges vezeklők helyett egy szép néger férfi.
       Olyan is mint az egyik mágus. A karácsonyi képeken- (A királyok imádásán, a Bölcsek hódolásán).  Magas. Áll. A nő szinte felsikolt, azt hiszi, hogy egy oszlop. Mármint, hogy a fekete férfi. Egy scagliola, speciálisan festett gipsz oszlop. (A nem tartószerepet betöltő oszlopok a barokk templomokban készültek ilyenből, míg a fontosabbak természetesen márványból voltak kifaragva. Egy ilyen anyagból készült tárgy vagy asztal ára horribilís Olaszországban.) Kár, hogy nincs nála a tömjén, sem narancs, naspolya, vagy mandarin. Főleg nem mirha. A Csodálatos mandarin később. Máskor. A szép szerecsen fülében viszont: fülbevalóként egy kis arany kard, vagy arany tőr…átfúrja a fülét…szép darab- a férfi…a scagliola (festett gipsz-alapanyagú) pillér előtt. Egy kariatida. Herma. Obeliszk. Pilon. Az előadás alatt – a zene kihallatszik, a nő a büfében beszélget egy római barátjával. (Látogatóba jött a pasi, régen nem találkoztak.) Isznak. Vörös a lé. Talán Campari. Az üveg mögött, üveg alatt szendvicsek és sütik. Kis díszes szexis sütemények. Beszélgetnek az üres foájéban, a bársony-függönyök és a bordó bársonyülések között. A bársony-zsöllyék bent vannak a nézőtéren. Itt is bársony a szék, de legalább egyedül vannak. A jegyszedők, a pincérek, a ruhatárosok néznek. Néznek.  A nő és a férfi nevetgélnek. Minden jó. Aztán szólnak, hogy csendesebben. Ez kellemetlen...
       Kimennek az utcára. Kellemes, majd hűvös szél fúj, a hegyek szagát, a folyó szagát hozza, kő és fűszer szagát és szürke hamut és könnyű fekete pernyét. A nő örül, élvezi a helyzetet. A pasi is. Egy kicsit kihallatszik a zene. Az opera előtt az Andrássy úton (akkor talán más volt a neve: Népköztársaság út) szép a kivilágítás. Lobognak a lámpák, mint a fáklyák. Villódzó távoli fények. Az ég tele van csillagokkal. Csillagokkal telehintett ég.
       Camus-ben (Könyvben.) egy lepréselt, gyönyörű, száraz árvácska. L’ etranger. (És persze A pestis…a pestis őröket állított a kapuk elé, és visszatessékelte a hajókat, amelyek Oran felé igyekeztek. A zárlat óta egyetlen jármű sem jutott be a városba…) Tiszta csillagok ragyognak. Fényes kövek. Szélcsiszolta és szélseperte az égbolt. S közben megy a bolsoj/balsoj. Balettoznak.

      A lányt az anyja balettozni vitte valahova a Bercsényi utca környékére. Nem volt még balettruhája. Beállították a sorba, bugyiban. Legalább is így emlékszik a lány. Leírhatatlan szégyent érzett, meztelenséget. Ott billegett soványan valami fehér rossz bugyiban. Később lett fehér vászon ruhája, balettruhája és rózsaszín fém-orrú cipője. Balettcipője. Vas-orrú. (Vasorrú bába) Cipőn hosszú szalag. Kis inkvizíciós eszköz. Selyem-fém-kaloda. Kaloda.
Dobozban a díszek és az ajándékok.

6.

      Egy fiatal férfi gyakran felhívja az asszonyt telefonon. J.F.K. Mint az elnök. Mindig megnevetteti. Szellemes, okos, ért az irodalomhoz, pénze is van. Jókat beszélgetnek. A nő hever az ágyban, teát iszik és panaszkodik, hogy mostanában sok pasival tárgyalt, de nem túl gusztusosak a csávók. Megszólal a telefon végén a férfi: de hát ne viccelj ez nem a Lagerfeld istálló. Ez hat. Öröm. Röhögés. A pasi közben fogat mos... hallatszik... borotválkozik... hallatszik... a többit ne részletezzük... közben megkomolyodott...

      Még korábban gyakrabban hívták. Volt telefonszex is. Nem vele. Amúgy nemrég kapott (karácsonykor) egy új kölnit. Parfűmöt. Cerruti Image. Ezúttal nem a táska. A Cerruti. Az ajándékozó férfi sem a Lagerfeld istállóból való. Korábban igen. Kellene egy márkás töltőtoll, meg egy lap-top. Meg sok minden más.
      Ismét telefonál a fiatal pasi, médiatanácsot ad. Médiarészvétel mint művészeti forma. Ez megint bejött. A nő azután kezdi unni, nem válaszol, vagy alig. Azután be-halgat…pasi veszi…lekopik. Később még beszélnek. Ismét behalgat a nő. Csávó el. A pasik is szörnyűek. Két-három nő után futnak. Amelyik hamarabb elérhető, az kerül az ágyba. Egy tiszta vagy kevésbé tiszta ágyba. Most állítólag az orális szex megy. Gyors…nincs macera….vacakolás…egy pillanat alatt, na jó…egy –két perc alatt megvan a dolog. A kis bankos csaj igazi szopógépipari technikumból való. Sok ágy mindenütt. Meg aztán csecsemők. Azok is az ágyban.
      Hol van a Linea Rossa...

7.

     Az ágyban TV-nézés közben a családfő gyakran analizálja a bemondókisasszonyokat, a női riportereket, a nőnemű vitapartnereket... ez szalvétával fogja... ez oboáz... meg hát szaxizik... ez szopógépipari... ez bezzeg pislog ha meglátja... amaz káróra bukik... az nem szívleli a dolgot de érdekből furulyáz... az még nem látott olyat... az csak sötétben... titokban... az leoltja a villanyt... az bezzeg aztán csinálja... meg miszmahholva... az csett oda a nagy doxával... amaz ímmel-ámmal... a másik aztán beleadja az anyait-apait... az odaadással... az meg pislogva, mintha kedvelné is meg nem is... az becsukja a szemét... az bekapja... akár lenyeli... az meg kiköpi... az meg nem szarozik... a gyerekek jót mulatnak egy-egy megjegyzésen... a pasi szinte mindig eltalálja a nők karakterét... vagyis közös véleményen vannak. Egyszóval a szopógépipari technikum mindig előjön. Ez egyébként a haver, a házassági tanú dumája.

    Tévé műsor (újság) a Jules és Jimet reklámozza... Truffaut-film... a régi szerelmek nyoma... az újság azt írja, hogy... A film egyúttal egy francia és egy német férfi magánviharokat és történelmi kataklizmát túlélő barátságának eposza. Eddig ezt nem tudtuk... egy magyar férfi és egy olasz férfi magánviharáról volt szó... eddig... az más tészta, hogy az olasz férfi mamája német volt... Grand tour... Oscar Werner... a tévé 5-ön... canal senc?... Chanel senc. Vagy  az Antenne due. (senc...5...öt...öttől-hétig...Cleo...Linea rossa...)

 
8.

    Szőke göndör a gyermek - ezúttal lány -, beteg és a nagymamájánál alszik. Elől vannak a lázcsillapítók, a rettenetes, orbitális (per os) antibiotikumok…rémes szokás... nagyon vékony a kislány (A)... elől van a nagyanyja altatója ...fél szem…azután összekeverednek a gyógyszerek... az idős nő, -még jó darab-, szól, hogy eltűnt a pirulája… a földön van a kislány bársonnyal bevont matraca, alkalmi ágya, mellette a vizespohár...ügyelet...telefon...kedves orvosnő kooperál... mondja, hogy felesleges inzultus a gyomormosás…úgyis már felszívódott a java... persze  „rögzíti”, hogy biztosan fél szem volt e a gyógyszeradag...oké...anya őrült és ájult aggodalommal lehozza a lépcsőházban a karján a kis csomagot...a kislányt, mint Jézust a Piétában az anyja tartja (különös asszociáció)... lógnak a kezek és a lábak, meg a fürtös fej is... a nő az ágy mellé a földre tesz egy laticelt... (megint egy matrac, egy alkalmi ágy, -a rendes messzebb van- azon fekszik a törékeny kislány... agyonmosott hálóingben... a szülők így hallják a szuszogását... hárman alszanak... lányka ...mint később is – csipkerózsika - ...reggel sokáig alszanak... kislány, mint a mormota... mint egy kis állat, jobb nem fokozni, -szörnyű-, azután az anya odamegy... gyerek ébren van, próbálja felállítani de a kislány mint egy kártyavár összeomlik, összeesik mint egy kis rongy-baba, egy marionett-bábú karjai, lábai összeomlanak... alig beszél... délutánra kezd magához térni, de nagyon gyenge... és iszonyú sovány... később is elesett... meg el is esik…este még elég gyengécske, haja izzadt, csatakos, halántéka nedves, arca meleg... azután talán eszik is egy keveset, iszik is, később még egy mély alvás... egy rémes éjszaka emlékei.
                   Később gyakran operálják a kislányt (dermoid cista) és akkor is visszatérő motívum, hogy
 nem ébred fel... a családtagok, főleg az anya őrült és ájult aggodalommal várják életrekelését... azután persze felébred.
           Később a fiút szerencsére nem altatták. Az szép volt, néha, ha lefogyott, törékeny. Minden vonásán érződött, hogy túlságos műgonddal készült. Nagy barna szeme enyhén vágott volt, íves. Tekintete dacos. Ha lágy volt, olyan volt mint egy lányé. Szája cakkos.

9.
       Egy –még fiatalnak számító- irodalmár tizennégy évvel idősebb a feleségénél. Tele van ambícióval, bár az utóbbi időben keveset dolgozik. (G. S.)  Bejárják a fél világot... gyerek nincs. A nő ( néprajzos) beleszeret egy erdélyi militáns pasiba.
       Az irodalmár... rózsaszín pulkóban kesereg... nyugtatókat szed, iszik... A nő telefonon tanácsokat ad... hogyan hódítsa vissza a feleségét... a dolog nem megy. A lány már korábban elköltözött. A pasi kapkod meg alszik. Vesz két mobiltelefont. Az egyiket a lánynak ajándékozza. A másikat megtartja.
       Nem nagyon hívogatja a lányt... nézegeti a mobilt. Szép, formatervezett darab. Egyik verőfényes napon dél körül kimegy a Kelenföldi Pályaudvarra... mászkál, nézelődik... keresgél... nézegeti a mobilját. Figyeli a vonatokat, élvezi a sebességet... nézegeti a formatervezett mozdony-monstrumokat. A nap vakít... sokan vannak az állomáson, nagy a tömeg. A magas fiú kóvályog a peronokon... messzire előre megy... mobiljával játszik.
       Közben az emberek felszállnak a vonatra. Ő egészen elől áll mint egy színes plakát. Az állomáson már felszálltak a vonatra, hamarosan indul a szerelvény. Ő telefonálni kezd, felhívja a feleségét, beszél hozzá, kérleli és húzza az időt. Elindul a mozdony, felbúgnak, felzúgnak a motorok. Araszolva indul, majd lassan gyorsít. Azután egészen gyorsan megy... a mobil végén a lány, peron végén a fiú... a vonat érkezik... a fiú eltartja magától a kis készüléket és a monstrum elé – alá - ugrik. Ügyes, ő a gépezet alatt, a mozdony alatt... a kis gépezet oldalt az árokban. (Hallható a vonal végén a könyörgő hang, a kérlelő hang, a kétségbeesett hang, a megvető és a nyegle... azután a vonat robaja, a fékezés, az üvöltés, ordítás és visítás.) Az emberek rohannak, iszonyú a hangzavar. Hosszú idő elteltével - mobil működik - kiszedik a pasit több darabban... inkább cafatokban a szerelőárokból. Mindenütt vér, hús-, és ruhacafatok és rengeteg vér. A rózsaszín pulkó vértől ázott foszlányai beborítják a húsdarabokat, az agyvelő-, szem-, és béldarabokat, a fekáliát, a faeces-foltokat, az exkrétumokat, mikroszkopikus spermaszemcséket, a szempilla-, hajas fejbőr-,körömmaradékokat és természetesen a peront és a mobilt. (Egy kórboncnok (orvos) irataiban, jelentéseiben olvashatók a részletek, meg a mikroszkópikus jelentésekből, - törvényszéki orvosi -, patológusi, és a DNS-vizsgálatokból.) S jöttek a rendőrök, rendőrségi fotósok, újságírók, más fotósok.
       Egy pár piros tornacipő rejtély módon megmarad. Ott áll párban... szabályosan... két műtárgy. Nyomingerek állították szabályosan, mint a katonáknál. Elképesztő. De lehet, hogy a fiú tette oda, mint egy képén. A peronon áll a csávó nagyon jó, csak egy kicsit  megkopott hátizsákja.
       Benne egy digitális fényképezőgép.
       Később a nyomozók megtalálják a formatervezett kis készüléket is. Az aranyszínű mobilt. Az még mindig bekapcsolva. De a nő már nincs ott. A nő és Leonard Cohen ezúttal hallgat. Bár az idő múltával néha újra hallani rekedt, fátyolos, búgó hangját. És sokkal később újból táncolnak talán. Cohenre.
Barát telefonál, hogy hol lesz a temetés. A kerepesiben, de véletlenül kelenföldit mond... A csávó... Gábor, a vonatos nagy performer...

       Irodalmár, vagy festő, performer depressziós. Felesége egy kicsit kekeckedik egy csávóval. Talán kefélnek is. A férj egyre nyugtalanabb. Fiatal korától nagy utazó... stoppos  meg vonatozó. Hatalmas formatervezett mozdonyokat kezd rajzolni. Kék, vörös mozdonyokat. Meg fehéret, a japcsiknál van olyan. Meg ezüst, fémszínűt - amerikai emlék.
       Közben Leonard Cohent hallgat. Aztán szétdarabolt testeket kezd rajzolni anatómiai pontossággal. A papíron egész kis végtag-temető rajzolódik. A ruhák között a piros szín gyakran ismétlődik.
      (Egyszer a nő egy olasz ügyféltől, - férje kapcsolata - kapott egy gyönyörű iskolatáskát. Ajándékot, persze az iskolás gyeerknek. A zacskó, a táskáé, tele volt rajzolva cipőkkel, pulóverekkel, sálakkal, táskákkal, órákkal, - térdben elvágott láb mintás zoknival, jó tornacsukával, fejközépnél elvágott férfi színes ingben ugyanez nyakkendővel zakóban, bokánán elmetszett láb mintás nadrág-darab, hawaii-mintás tornacsuka, fej sapkával, autókkal telerajzolt bukósisak arccal, nyaknál elvágva... női alakok is vannak a papíron, bikinis nő, állnál, combtőnél elvágva, monokinis, köldöknél, combnál... fiú mellényben sortban, nyaknál vágva és csípőnél... és ez ismétlődik kifutóra.  Van még egy- két kölni, könyv, táska, nyugszék és gumimatracot felfújó kis színes instrumentum. A férfi nagy kempingező volt.) Most már vége a kirándulásoknak.
       Az más tészta, hogy középkori tárgyakkal zsúfolt csatamezőt is rajzolt a férfi. Levágott sisakos fejek, lábvértek, mellvértek, lódarabok, nyeregkáplák, vörös bőrcsizmák, sarkantyúk, ívesre rajzolt kengyelek hevernek a dús vegetációban, a felröppenő madarak alatt. Azután Kelenföld. Fékez az éppen elindult vörös mozdony, a gépezet alatt a csávó. Hússzínű pulkója cafatokban. Szétszórt, agyonnyomott ruhadarabok, táskák, rajzok, pasztellek, színesceruzák. Mindenütt vér, piros minden, vérvörös, az aszfalt, a sínek, a plakátok, a hirdetőoszlopok és a menetrendek. A szétspriccelő vértől. Gáborétól. Talán a szerte szét repült testrészekről ne is beszéljünk, meg a vörös  tűzoltókocsikról, mentőkről és halottszállítókról. A nő egyszer utazott onnan, a szerelméhez ment, a Kelenföldi pályaudvarról (amúgy többször)
       ...piros miniszoknyája volt, piros szandálja és egy piros- kék csíkos trikója. Kapott nyugatról egy piros nejlon bevásárlószatyrot…az persze átlátszott, (hálószerű volt) beletette a bugyiját, tankönyvét, (akkor még volt tud. szoc.) volt Rómából egy olcsó virágos neszeszerje, piros- kék virágokkal (Upim), abba tette a ceruzáit, tollait, a fogkeféjét, tampont, tán egy pulkót is beletett a táskába. Meg egy kiflit meg egy mackósajtot. Azután elindult a vonat.
       Üldögélt, aztán bámult ki az ablakon. Amúgy gyalog ment odáig...légvonalban a háza és a pályaudvar nem voltak messze. Egy szép fiú kisérte, a házassági tanú.Győrben vagy Komáromban várni kellett egy buszra... addig sétált, mameglátott egy cipészt és kis vas-védőket tetetett a cipőjére. Kopogtak is rendesen. Ezek a kis vastárgyak, három lukkal már csak műtárgyakon láthatók.
       A mozdonyok meg erősek, de ócskák voltak. Vasparipák. A TV-ben mondták Spectrum vagy National Geographic Channel, hogy a sínek közötti távolság nyolc láb és ½ hüvelyk. A fiúgyerek mondja, hogy, hogy az incs 2 egész 54 cm. A cipész boltja, a suszteré, a Duna melletti töltés utján volt… vagyis az út paralel volt a főfolyóval…a lány miközben a piros, 2-3 cm-es magas sarkú cipőjére  várt, a Duna hullámait nézte  a lépcsőkről. Május volt talán éppúgy mint most.

      A TV-ben mondták Spectrum vagy National Geographic Channel, hogy a sínek közötti távolság nyolc láb és ½ hüvelyk. A fiúgyerek mondja, hogy, hogy az incs 2 egész 54 cm. A cipész boltja, a suszteré, a Duna melletti töltés utján volt… vagyis az út paralel volt a főfolyóval…a lány miközben a piros, 2-3 cm-es magas sarkú cipőjére  várt, a Duna hullámait nézte a lépcsőkről. Május volt talán éppúgy mint most.

      A pasi, rajzoló... anatómiai metszeteket nézeget. Fejeket, fél koponyáról a bőr lenyúzva. Végtagok, látszanak az inak, izmok, mintha lenyúzták volna a húst. Nyitott hasüreget, tekeredő belekkel... vastagbél, vékonybél, gyomor... át lehet hajtani a színes ábra lapját, akkor az izomzatot, inakat lehet látni. Már gyerekkorában is szerette a nő ezt az orvosi könyvet. (Orvos a családban ). Azután ezeket rajzolgatja. Repülnek a papíron a testrészek. Közben a tévében a nemi konvenciókról beszélnek. Meg az Ulissesről, Dublinről. Azt is mondják, hogy Joyce aprólékosan térképeket tanulmányozott, hogy jól megírhasson egy-egy dublini részt.
      A nő is így tett amikor a kálvinista Debrecent, vagy a székesfővárost, Budapestet, vagy a pápa városát, Rómát írta. Képeslapokat is tanulmányozott, meg noteszeket, hogy pontosak legyenek az adatok.
      Aztán jött a vonat. A pasi, Sz. Gábor cafatokban.

     A nő, mint olvashattuk leírta vagy négyszer Sz. halálát. Egyszer sem gondolt Bulgakovra. Mihail Bulgakovra.
     Lehet, hogy a tudattalanjában azért dolgozott a baleset. Annuska eltörte a literes napraforgóolajat a forgókeréken. Végiglocsolta vele a szoknyáját…a szegény ember meg megcsúszott az olajon…úgy esett a sinekre. A villamos átgázolt Berliozon, és a sínek mellé, a kövezett lejtőre sötét, kerek tárgyat dobott ki. A sötét tárgy visszagurult a lejtőn, és a kocsiút kövezetén ugrándozott. Berlioz levágott feje volt. A hisztériás női sikoltozás elhallgatott, a rendőrség füttyögésének is vége szakadt, két mentőautó elszállította az elszállítandókat: az egyik a lefejezett testet meg a levágott fejet vitte a hullaházba, a másik pedig a kórházba vitte a csinos villamosvezetőnőt, akit az üvegszilánkok megsebesítettek…fehér kötényes házmesterek összesöpörték az üvegcserepeket, és a vértócsákat felszórták homokkal.
     Ivan Nyikolajevics...lerogyott egy padra... úgy érezte magát, mint aki megbénult... Az első kiáltásra indult meg futva... látta, ahogy a fej ugrálva végiggurult a kövezeten. Ettől úgy megzavarodott, hogy lerogyott a padra, és véresre harapdálta a tulajdon kezét…azon tépelődött, hogyan lehetséges, hogy imént még beszélgetett Berliozzal, most meg... a feje... Hát ilyen ez a Bulgakov.

     Még jóval a halála előtt Szörtsey meglátogatta a nőt. Hozott neki egy szitanyomatot ajándékba. Nem nagyon tetszett a nőnek. Egy elhízott, vagy inkább korpulens mezítelen férfi feküdt a füvön, hason. Mint egy halott. Mellette egy pár cipő fegyelmezetten. Megdumálták, hogy majd kicserélik a képet. A pasi lassan elment, a kapunál nekiment az egyik bokornak, s arcáról ömlött a vér. A nő elkisérte egy darabig a Kertészeti arborétumán keresztül. A véres fejű pasit megnézték a sétálók. A nő megkérdezte , hogy tudja e az utat. A vérző nevetett. Már régen átjött Erdélyből. Csak néhány szót használt máshogy. A jogosítványt, hajtási-nak mondta, az örülünk helyett örvendezzünk szót használta. Amúgy gyakran kért a nőtől jogi-, orvosi-, és egyéb tanácsokat. Egyik utolsó kérdése az volt, miután műtermet kapott, hogy mennyibe kerül egy tizenkétszemélyes ezüst étkészlet. Arra is figyelmeztette a nőt, hogy kidobott egy zsolnay kádat. A nő egy kicsit elgondolkodott, de aztán elsumákolta a fuvart.

     Egy másik rajzoló, őrült pasi három gyereke van. Ő még él. Balassi kiállítás. Fekete ingres papíron arany tollal rajzrészletek. Zsúfolt csatamezőt rajzolt a férfi a vitéz költőnek meg a nézőnek, a földön, a papíron középkori tárgyak, mellvértek, lábvértek, sisakrostélyok, nyeregkáplák, arany vonalú, aranyrajzolatú bőrcsizmák, sarkantyúk, ívesre rajzolt kengyelek hevernek  meg  lódarabok, levágott sisakos fejek. A dús vegetáció helyett, arany virágok ívelnek és madarak reppennek. (Itt nincs vonat, de a csatatér a papíron, a korábbi pasit asszociálja.) A Tv-ben egy halott mellett reppelnek.

     Az őrült pasi szertartást is végez. Amikor az eső felhő képében közelít, s beborítja a földet és eget, az ég sötétséget szürkeséget terít mindenre. A zápor heves, az eső zuhog, azután csillapszik s szemerkélni kezd. A furcsa művész áll az esőben, a függőfolyosón, otthon, Budapesten, Párizsban vagy Grázban. Tenyerein, karjain tartja az ég felé festett papírlapjait, mint szent tárgyat, szent irományt (vagy mint egy gyengéden tartott gyermeket) s hagyja, hogy hulljon rá a permet. Az esőcseppek dobolnak a papíron, .azt sem bánja, ha a rozsdás ereszről is lehull egy-egy árva barnult vízcsepp. Közben őt magát is éri az eső, bőrén érzi a víz erejét. A cseppek koppanása kellemes nesz, az eső szaga jó. Szertartást végez ő.
     Akarja, hogy az egyik fő elem a víz (eső) fesse meg a műveit- Az elemekkel kooperál, a természettel szövetkezik. Lemond mindenről, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok. Vár. Aztán beviszi a papírt. (Van ólmos ég, van márvány ég. Az ég egy hatalmas szélfútta sátor. Az ég vaskos felhőket kerget. A milliárdnyi párhuzamos vonal mindent beborít.) A grafikus lapjai fabrianok, rézkarcnyomó papirok, finomtapintású, lehelletvékony rizspapirok. Amerikai famentesrajzlapok, akvarell-, vagy merített rongypapírok. Mindegyik anyagú lap másképpen reagál a vízre, az esőre. (Télen a művész a hulló hóban áll, a hóesésben fürdeti lapjait.) A szertartást végző férfi évek folyamán húsz-harminc lapot is  kitart a karján a szemerkélő esőre, hóra. Kisebbeket, nagyobbakat, s teszi ezt a világ minden táján, akár éjszaka Kecskeméten.
     De csinál, vonalazott, kottaíró tollal csíkozott lapokat. A rácsrajzokat, kiteszi Párizsban a szemerkélő esőben, Grázban a tomboló zivatarban, tartja ki egy pillanatra mezítláb a vizes fűben, s vidéken is a permetező esőerdőben.
     Még látszanak a vonalak, de a fröccsenő cseppek feloldják a festéket. Az ég vize kékítővé oldja a feszes sruktúrát, s lazítja a kiszámított képletet. Az esőcsepp is láthatóvá válik, látszik a különböző nagyságú és méretű cseppek nyoma. A szórópisztollyal szinezett felületek, terjedelmes felületek az esőcseppektől,   esőpermettől az égi áldástól talányos rajzolatúakká válnak. Olyanok is, mint a vízfelületen visszapattanó cseppek vagy az égbolt csillagai. A víz által kimosott, kitisztított felszínen sűrű foltok világítanak, ragyognak az elmosódott tengerszínek, tó-színek, ég-színek, felhő-, és csillagszínek között sajátos optikai hatás jön létre. Az esőverte foltok, mint apró villanások, kis vakuk alkotják a kép mintázatát. Az átnevesedett, majd megszáradt papír hullámossá, organikussá válik, s így a felület plasztikussága tovább fokozza a  fény-árnyék hatását, erejét. A kép az eikon pulzál, a szem vibrál, a gondolat kapkod majd lecsillapszik. S csillapodik az eső, majd eláll. A megszárított lapok külünösen világítanak, vibrálnak A permettől oldott cseppfoltokkal tarkított terület, eső uralta felület, olyan is mint egy csillagtérkép. Az eső a napsugárral és a fénnyel is rokon. Az eső tömegszimbólum. (Canetti) Az eső jel és termékenység  szimbólum. Zeusz aranyeső alakjában termékenyíti meg  Danaét. A férfi művészetében nem a földet, nem a talajt termékenyíti meg az eső. Hanem a szögletes papírlapokat, mint kis kerteket, függőkerteket. Szépek ezek az esőverete lapok, a halott felület életre kel.

     Egy másik, céltudatosabb, pragmatikus fiú, szelet ócska papírra, angyalaktot rajzol. Majd az egészet hengerrel feketére festi. Női genitáliák hátulról, ikerfenék, iker szeméremajkak hátulról, szinte kifordulva. Egymáshoz ragadt szilvák…

10.
      Az egyik udvarházban meghalt egy fiatal asszony. Havazott. A föld fagyos volt. Mélyebben agyagos. A sírásó titokban káromkodott, pedig kapott pálinkát, és aranypénzt. Ásott. 189 cm.-es gödröt. (hosza két méter volt, szélessége kilencven, a koporsóé hetven.

      Aztán a hóverte nappaliból kiment az úr a hidegbe, és újabb pálinkát igért. Mondta, hogy legyen két méter negyven cm. A mélység. Osztott szorzott, ha meghal a nő nővére is…legyen hely. Veszett hideg volt…köves, kavicsos volt a föld, a sírásó módszeresen, bár halkan káromkodott. Másnapra készen lett. A mély gödör. A férfi megkapta az urak fínom maradékait és dupla pálinkát. A TV-ben mondták Spectrum vagy National Geographic Channel, hogy a sínek közötti távolság nyolc láb és ½ hüvelyk. A fiúgyerek mondja, hogy, hogy az incs 2 egész 54 cm.

[...]

61.
     Fanny és Alexander pisi, kaka, szar, kurva. Kurva jó ez a Bergman.

62.
     Otthon délelőtt dúlt a szex, hagyományosan is, kézzel is (azt szerette a nő, örült, ha menstruált, mert akkor az ment automatikusan. Férje is alkalmazkodóbb periódusában volt. Aztán hamar koradélután lett. A gyerekekre vigyáztak. Este az ifjak-nál a Huszadik századot (XX. század?) vetítették. Bertolucci. A nőnek az olasz barátja színes magazinokat küldött. Az nagy dolog volt akkoriban. Előző napokban olvasgatta a Bertolucci költségvetést és egyéb intimus részleteket. Szó mi szó, a nő elment a Népköztársaság útra. Nagyon csinos volt. Barátnője kölcsönpapucsát vette fel, olyan nem is volt Budapesten. Magassarkú fainstrumentum, kék vászonpáttal. Fehér szoknya, fehér átlátszó blúzzal, az átkötve egy afrikai övvel. Mellek bimbója átütött az ingen. Cakkos száj, jó rúzs, szem körülrajzolva. Karkötő rózsafüzérből. A nő elég magas, nagyon vékony. Lemegy a jó, de nyomasztó kétrészes film. A társaság egy nagyobb asztal köré ül. Mindenki mondja a magáét. Később a beszélgetés irányítója elemzi a filmet. Mindenki mond valami okosat. Egyszer csak a nő beszól, udvariasan, de határozottan. Ellentmond a pasinak. Az egyik indigós rugdossa az asztal alatt, hogy hallgasson. Mindenki ledermed. Eddig senki nem engedte meg magának, hogy kijavítsa a mestert. A guru a gutaütés határán. A nő biztos a dolgában, hiszen előzőleg olvasta a magazinokat. Mikor hivatkozik is az olasz lapokra, akkor végképp bemerevedik a helyzet. A fiatalok szégyenkeznek idősebb barátnőjük miatt. A nő még nincs harminc.

Joóry Judit