Eddigi sikereinken felbuzdulva ismét néhány könyvet ajánlunk elolvasásra, recenzálásra az írásért könyvet sorozatunkban. A korábban meghirdetett kötetek közül gazdára vár még Mörk Leonóra (Az utolérhetetlen Mr. Yorke), Nora Roberts (Korallzátony), Nádudvari Anna (József és Jocó) és Papp Gergely (Pimasz úr Párizs ellen) könyve, a többeik szerencsésen olvasóra és gazdára találtak. Ma újabb könyvek közül lehet választani, s a korábbiakra is várjuka  jelentkezőket az irodalmicentrifuga@gmail.com e-mail címen.

Újabb könyvajánlataink:

Paulina Éva: Hol vannak a  jó pasik? - Drágám, Te kellesz!

A Kiből lesz a jó nő? után megírt kötetből most a pasikat ismerheti meg az érdeklődő olvasó a K.u.K. könyvkiadó gondozásában megjelent kötetből - s hogy mennyire reális az a férfi-kép, amit Paulina Éva felmutat, ennek kifejtése a kötet boldog tulajdonosára vár.

Egy részlet a könyvből:

"- Néhány évvel ezelőtt megismertem valakit, akivel nagyon jó volt együtt lenni.  Azt is hozzá kell tennem, hogy az illető hölgy pár évvel idősebb volt nálam. Úgy tudott viselkedni velem, mintha az édesanyám lenne. - Gyuri megáll, és a világoszölden fodrozódó vizet nézi. Én is megtorpanok, és egy ideig elmélyülten szemlélem, ahogy a hullámok a parthoz csapódnak. - Tudod, nekem igazából nem is volt édesanyám - Szembefordul velem, úgy analizálja a gyerekkorát. – Ezt úgy értem, hogy nem sokat törődött velem. Mindig más dolgokkal volt elfoglalva, és engem elhanyagolt.  Nem kaptam meg tőle azt a szeretet, amire gyerekként vágytam. - Féloldalt fordul, és lassú léptekkel elindul. Elgondolkozva bámulja maga előtt az utat. - Lehet, hogy ezt keresem most? - kérdezi, de nem válaszol rá senki, sem ő, sem én. Talán nem is vár választ, fut át az agyamon.- Mindenesetre, az biztos, hogy olyan nőt keresek, akiben egyszemélyben megvan a jó szerető és a jó anya, - zárja le Gyuri az analizálást.
   Gyors számvetést csinálok magamban. Összességében véve el tudom képzelni, hogy egy nálam 13 évvel idősebb férfi szeretője legyek, de hogy az édesanyja... Aggodalmaimat azonban egyelőre nem osztom meg a partneremmel, és a séta végeztével beülünk a kocsijába.
   Elindulunk. Tudom, hogy most a lakására megyünk, de úgy teszek, mintha nem    tűnne fel, hogy nem az én otthonom felé vesszük az irányt. A kíváncsiság hajt, meg akarom tudni, hogy mi lesz a következő lépése. Addig is kifaggatom arról, hogy mi történik, ha talál egy hölgyet, aki szép, csinos, kedves, bájos, de akiben nincs meg egyszerre a jó szerető és a jó anya.
   - Akkor vagy elhagyom az illetőt vagy pedig megcsalom - hangzik a rövid válasz.
   Na szépen vagyunk, gondolom, és másfélperces néma hallgatásba burkolózom. Közben megérkezünk Gyuri kertvárosi házához. Az épület kicsit régi, de a lakás belül szépen fel van újítva.  Az előszobából két hálószoba nyílik.
   - Itt egy hölgy lakik - mutat rá az elsőre Gyuri. -  A második válásom után megfogadtam,hogy soha többé nem veszek lakást. Ezt a házat egy hölggyel együtt bérelem,  így megoszlanak a költségek. Nem kell aggódnod, ő nem a szeretőm. Szinte alig van itthon.  A hivatása miatt folyton utazik.
   Nem nagyon aggódom, de mégis furcsának találom a szituációt. Ha ez a férfi valóban egy jólmenő üzletember, és Ausztriába jár síelni, akkor miért kell megosztania a költségeket? Azt is furcsállom, hogy a hölgy, aki állítólag most is távol van, hálószobája tárva-nyitva, nem zárja be a Gyuri elől.  Belépünk a másik hálószobába.
   - Ez az én birodalmam – mondja Gyuri, én pedig kertelés nélkül rámutatok a franciaágyra.
   - Szóval itt szoktál a szeretőiddel..? - Nem fejezem be a mondatot, de ő veszi a lapot és nagy komolyan rábólint. Szenvtelen arccal lépek ki a szerelmi fészekből, és az utam a konyha felé veszem.
   - Ha akarod, főzök egy teát - ajánlja fel.
   - Az bizony jó lesz - hagyom rá, mert érzem, hogy a lakás egy kicsit hűvös. Leülünk a konyhaasztalhoz, a forró csésze fölmelegíti a kezem. Gyuri föltesz egy CD-t, klasszikusokat hallgatunk.
   -Te már nagylány vagy – vág bele – Eldöntheted, hogy mi legyen a mai nap folytatása.
   Az asztal másik végénél ülök, biztonságos távolságban. Egyébként meg már eldöntöttem, hogy mi legyen.
   - Semmi olyan nem történik majd, amit nem akarsz – teszi hozzá.
   Még szép, nyugtázom magamban.
   - Amikor legutóbb találkoztunk, és a kocsiban csókolóztunk, azt gondoltam magamban, hogy végre találtam egy szenvedélyes hölgyet.  De ma sokkal hűvösebbnek látszol. - Ránézek, a  tekintetemből azt olvashatja ki, hogy még ingadozom, ezért hozzáteszi. - Tudom, hogy a nők többsége nem tudja elválasztani a szexet a szerelemtől, de a férfiak nem így vannak vele. Nekünk ez nem jelent problémát.
   Milyen szerencsés népség, melengetem tovább a teáscsészén a kezemet. A CD lejátszón új szám következik: az Adagio. Az érzelmes, szép zene megérinti Gyuri lelkét. Lehunyja a szemét, és az asztal fölött megfogja a kezemet. Engem is magával ragad a lágy, romantikus muzsika. Eszembe jut az Adagio szövege:
                   Oly régen kerestelek, kutattalak,
                   Nem tudtam merre kell indulnom,
                   hogy valahol végre majd megtaláljalak.
   Milyen szép is lenne, Istenem, ha azt mondhatnám, hogy igen, ez a férfi, aki itt fogja most a kezem, igen, ő az, akivel el tudom képzelni az életem, akiben meg tudok bízni annyira, hogy elmennék vele a világ végére is. Milyen szép is lenne azt mondani, hogy oly régen kerestelek, kutattalak.... és most végre itt vagy!
   A számnak vége, a varázslat elmúlt. Gyuri kinyitja a szemét és elengedi a kezem. Mivel látja rajtam, hogy nem hoztam meg a számára kedvező döntést, figyelmeztet:
   - Kockázat nélkül nincs szerencse.
   - Tudom - felelem kelletlenül. - De akkor is... én képtelen vagyok csak így...
   - Te azt akarod, hogy elkötelezzem magam,-  folytatja kissé ingerült, de közömbösnek álcázott hangon. - Manipulálni akarsz engem. Azt akarod, hogy kötelezzem el magam egy kapcsolatban. Ez lenne az ára annak, hogy szex legyen közöttünk. De én nem tudom és nem akarom megfizetni ezt az árat, - szögezi le eléggé egyértelmüen.
   Nagyon furcsán érzem magam. Egy pillanatig habozom aközött a két megoldás között, hogy ő a hülye vagy én. Merthogy teljesen úgy tűnik az elmondottakból, hogy az az egyszerű óhajom, hogy legyen egy meghitt kapcsolatom, teljes mértékben az én elferdült gondolkodásomra vall. Az viszont, ha most lefekszünk egymással, és utána talán soha többet nem találkozunk, nagyon is magától értetődő és helyénvaló dolog lenne.
   - Nekem ehhez több idő kell - nyögöm ki végül. Úgy érzem, hogy sikerült olyan választ találnom, ami nem jelent sem igent, sem nemet. Gyuri azonban elveszíti a türelmét.
   - Tudod mit? Hazaviszlek.
    Tökéletesen megértem szegényt. Elhiszem, hogy a pokolba kíván egy olyan nőt, akinek bevetett már mindent, lelkizést, folyóparti sétát, teát főzött neki, meghallgattatta vele az Adagiót, és ez az elvetemült mégsem akar lefeküdni vele..."

Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Szerintünk ő például egy jó pasi. (V.ö.: Kant - szép az, ami érdek nélkül tetszik :) Remek novelláskötet egy érzékeny és tehetséges fiatalembertől, aki nem mellékesen médiakarriert is csinált: "Kristóf merészen és nem kevés öniróniával von párhuzamot a popkultúra és a spiritualitás között. Az ő számára Audrey Hepburn vagy Madonna modern mítoszok, akiken keresztül valóban mélyebbre hatolhatunk a titokba, mint azok, akik vallási dogmák vagy ezoterikus tanok bűvöletében éppen csak megérteni, megszeretni és megbocsájtani felejtenek el" -írja a hátsó borítón a kiadó (Jaffa). Ha nem siettek, megtartjuk!

Egyelőre ezeket javalljuk, s várjuk a jelentkezéseket a korábbi könyvekre és a mostani két kötetre is!