Az Egyesült Áramlatok ICA szerkesztőjáték első öt versenyzője: Gyárfás Judit, Magyari Andrea, Nagy Csilla, Sasvári Anita és Vidács Anett. Bemutatkozásukat a cikkben olvashatod. A szerkesztők egy-egy hétig szerkesztik ICA oldalát, s mutatják meg koncepciójukat - az olvasókat arra kérjük, kommenteljék véleményezzék, melyik cikk tetszik, melyik koncepciót tartják erősnek. Ti hogyan alakítanátok ICA jövőjét? melyik irány tetszik, miben láttok fantáziát, mi képvisel értéket?
Az Egyesült Áramlatok egyszerre igényel aktivitást olvasótól és szerkesztőtől, szerzőtől és szemlélőtől: játssz velünk! Nézd meg, ők hogyan szerkesztenek, s döntsd el, mennyire tetszikl, amit látsz! Támogasd a kedvenceidet! :)
Gyárfás Judit (szerkeszt: 2010. 07. 04. - 11.)
Gyárfás Judit vagyok, most végeztem magyar szakon. Szakdolgozati témám Czóbel Minka századfordulós alkotónő, aki buccs barátnőjével, Büttner Helénnel élt együtt az anarcsi Czóbel kúrián. Igyekeztem a témát jól kicent(r)i(fugá)zni. Szerkesztésem körül fog Fanni nevű unokahugom megszületni, akit nagy örömmel várok. A sok esős nap után jól jön még ez a dögmeleg is, lehet görögdinnyét enni ( "...még a gorog dinnyét is akarjatok?")!
Magyari Andrea (szerkeszt: 2010. 06. 27. - 07. 04.)
Tanultam, tanítottam, olvastam, írtam, engem már sokszor szerkesztettek (itt, az ICA oldalán is), én most szerkesztek először ekkora anyagot. Azt hiszem, az élet igen nehezen élvezhető, ha nincs hova kilépni. Vagy belépni. Kertbe, szövegbe, virtuális vagy konkrét térbe, a nap elején, végén, több napra vagy rövidebb időre, ahogy alkalom van rá. Ilyen helyeket szeretnék megmutatni, felfedezni és teremteni. Annak örülnék legjobban, ha egy hetes munkám minél többünk hétköznapjainak része lehetne. Vagyis, ha jó lenne itt lenni. Kinek miért. Gyertek el, s ha van kedvetek, mondjátok el, milyen volt!
Nagy Csilla (szerkeszt: 2010. 07. 11. -18.)
Magyar-német szakos tanári diplomát szereztem, majd a PhD-képzésben abszolutóriumot, azóta irodalommal (főleg: késő modern és kortárs magyar), vizuális kultúrával (képregény, film, képzőművészet) foglalkozom, a Palócföld folyóiratot szerkesztem. Balassagyarmaton élek, szeretem a detektívregényeket, Michael Sowát, na’ jó még József Attila, Szabó Lőrinc és interdiszciplinárisan a Švejk étterem (minden attribútumával, páldául békeidőben diós jégkrémet enni feketekávéval a balkonon) jöhet...
Vidács Anett (szerkeszt: 2010. 06. 20. - 27.)
Voltam töprengő, tépelődő, sokszor még most is az vagyok,
Voltam magyar szakos egyetemista, közben meg filozófia,
Voltam tanár, talán egyszer még leszek is,
Lettem újságba író, remélem maradok is.
Sasvári Anita (szerkeszt: 2010. 06. 13. - 20.)
Sokoldalú kör
Megbízható forrás nincs, kivéve, ha pletykáról van szó. Én is csak azt adom tovább, amit hallok és elhiszek. Egyszer régen megijesztett egy néni egy templomban, azóta is rettegek, mikor fáj a torkom. Azt mondta, hogy szenteljek barkát, mert ha nem, torokgyíkom lesz... elképzeltem... a rettegés nőtt és bekúszott a tudatalattimba... nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem egy mandulás hüllő! Jobb vigyázni, mert a hiedelmek, amik orgonaszóra törnek fel egy asszonyságból, a legritkábban támaszkodnak mesei alapokra.
Ki vagyok? (Ezt állítani sokkal egyszerűbb.) Milyen? Gyökeresnek is mondhatjuk, de lehetne inkább csírai, mert elég kezdetleges és esetleges. Semmilyen szilárd bizonyítékom nincs az épelméjűségre, cáfolását már (velem együtt) elég sokan megkezdték. Mindig. Mindenhol. Igyekszem. Hiányzok magamnak, ha magamon kívül vagyok. Íme, a legnagyobb titkaim: a kedvenc fogkrémem a milka, a macskám egy monokróm tigrismakett, a legjobb találmány a vattacukor, és a legjobb pillanat az életemben egy szombati napra esett. Orális portéfestő vagyok, Caravaggióhoz képest is sötét és erős.
Szeretem a retorikai emelkedést, és a tiltott szövegek utáni süllyedést.
Szeretem a könyveket, nem szeretem a könyvtári kölcsönzést, rosszul boldogulok a határidőkkel, mindenféle, mindenfele határokkal. Nyuskám kapott miattam egy ilyen levelet:
„Utolsó bírósági felszólítás, Sasvári Anita kiskorú miatt…
Hiányzó dokumentum, 1 db.: Bűn és Bűnhődés”
Olyan kockásan nőttem fel: kockaház, kockahomokozó, rubik kocka, pozsonyi kocka, kockásfüzet, kockatészta, kockás terítő, ugróiskola, dobókocka, társasház, társasjáték. Aztán az ember észre se veszi, hogy nöŐ, nő akar lenni, aztán mégse, aztán megint. Most pedig kör szeretnék lenni. Körforgás, körhinta, k *öröm… a körnek körszelleme van, mindenhol ott van körös-körül. Körbevesznek: (sok) ember, (kis) állatok, (már) kevés növényi lény, (még) levegő, riportok, interjúk, cikkek, újságok, blogok, versek, szavak, sírás, zene, nevetés, szívás, szívszorítás. Egyszer megmondom majd, mit illik vendégségbe vinni egy Róna utcai lábtörlő nélküli lakásba, valahányadik tízazelsőn osztálytalálkozódra, mit tegyél, ha lehánytad a macskád és mi értelme van a digitális nihil idillnek. Köröket írok. Olyanokat, amiben sok a rózsaszín, meg a sárga és zöld!
Sasa
