Sasvári Anita, (Ezerkilencszáznyolcvanután),
 

Az ICA szerkesztői (lovagi)torna első játékosaként mutatkozom be, első szerkesztői napomon, egy nagyon nyári versvasárnapon,
a digitális létélmény megfogalmazásának igényével.

E-versek...versek-e?

Dalszövegekben, versekben szeretnék keresni és ki/megmutatni nő vagy növekvő tudatú gondolatokat, tartalmakat, történeteket a digitális létélmény megfogalmazásának igényével. Miért épp dalszövegekben? „Szájbergyerek, kérjél bocsánatot!” 

"Mászlija volt, vagy csak mende-monda,
Megtalál a neten kedves és ronda.
Kapsz barátkérőt, ha nem kell, akkor isz,
Elérünk, elérjük, hogy bakkhánsznőkkel bulissz!"

...Bocs!

Digitális nihil idill

A digitálissá vált lényünk szándékozik versben kifejezni, vagy csak számítógépének tollba, vagyis billentyűzetbe mondani gondolatait? A jövő héten keresem lírai énünket. Lehetséges forma, platforma a virtuális tér a versírásnak, versek-e a dalszövegek? Lehet-e identitásunkkal vagy épp anélkül szöveget létrehozni ott, ahol a betűk mögött egyesek és nullák vannak?! Ez itt a semleges tér a megszólaláshoz?

Olvasni mások gondolatait, szövegeit, azonosulni, elutasítani.

Dalszövegekben, versekben szeretnék keresni és ki/megmutatni nő vagy növekvő tudatú gondolatokat, tartalmakat, történeteket a digitális létélmény megfogalmazásának igényével. Miért épp dalszövegekben? „Szájbergyerek, kérjél bocsánatot!”
 

Virtuális egység, egyéniség, mag, van-e lényegünk, ami nem oldódik fel a közösségi oldalakon? Mit kezdünk szüntelen kiegészülni vágyásunkkal, kiegészíteni vágyásunkkal? Feltöltünk, feltöltődünk. Anyagokkal, szövegekkel, klipekkel.
Megosztjuk / megosztunk mindent, bármit, bárkit?
Cirkuláltatjuk a magunk szempontjait. Publikációs vágyaink, akaratunk, a jelenlét akarata, de hol vagyunk ott? Hol a hely, tárhely, web, minden, amit írunk, elvehetik, megszüntetik, az oldalak működtetője egyszer elveszi a gondolatainkat,
hova mentünk, hol vannak a virtuális könyvespolcaink?

A szerkesztői játék alatt felmerült a kérdés, kérés, hogy jó lenne kimutatni, ki- és befelé is, hogy miről szólunk. Mi az, hogy nőtudatú? Írtam verset ilyesmikről, kerestem dalszövegeket - mutatom.

Keressünk együtt! Írjatok, legyen vagy ne legyen a gondolatainkból, véleményeinkből ezen a héten analógia-antológia?!

Rosszakaró programoszók

Hekkerek és nepperek paradicsoma,
hogy sokaknak a net egy valódi csoda.
Akik csak klikkelnek ámulón,
fenn akadnak bámulva a hálón.
 
Felhasználói tudatlanság édes alma,
Programozó kígyók így fakadnak dalra:
 
Sszerintem neked isz itt a helyed,
vegyél te issz szok pénzért tárhelyet.
Kösszzz az egered nekem kisz falat,
Mindenképpen átlépem a tűsszfalad!
 
Ne képszeld, hogy nem ver át a trójaim,
Aineiasszz is készőn sszaladt jószlatért.
Dávid felett nem győszhet Góliát,
Septuagintából félreforditották a csúszliját.
 
Mászlija volt, vagy csak mende-monda,
Megtalál a neten kedves és ronda.
Kapsz barátkérőt, ha nem kell, akkor isz,
Elérünk, elérjük, hogy bakkhánsznőkkel bulissz!
 
Nyusszik és ősszek is várják a majáliszt, ne legyél szomorú,
meglátod itt mindenki áldossz és itt van, itt asz aranyborjú!
Összekeveredhetsz akárkivel, ez egy nagy család,
Hiperlinkeld át Oidipussz és szeretői nyomán.
Ó szövetszég és antik görög mítosz,
itt láthatsz bárkit, ahogy tosz.
 
Állatkertek! Kígyót így hordozzatok keblen,
’Programozósimogató’ szerintem soha sem lesz!

Digitális lány volt 

 
Itt analóg andalog kinek memóriája elszállt
Reménytelenül emlékek nélkül hagyva e lányt.
Pár napja szünetmentes táp nélkül maradt,
s hiába verte szét csákánnyal a falat.
Azóta csak szünetmentesen sírt,
Megpróbálja kiűzni magából a kínt.
Cseppet eltűnt a cyber tér körülle,
nem lelte emlékeit, a düh majdnem megölte.
Az elszomorító hosszabbító baja,
hogy nem volt leföldelve a tanya.
Hihetetlen sokba került az új RAM
Elmaradt ezért sok esti program,
Digitális lány nagyon szomorú
nem múlik el arcáról a ború.
Az új memória segíteni nem tudott,
mivel a lánynak eszébe jutott,
hogy miért volt szomorú egyszer,
így a bajt csak tetézte a rendszer.

Elektronikus álomgyár 

Elérhetsz bármit, elérhetnek bármikor,
Ha van neten lógni időd, bár mikor?
Ha ott jársz, ahol madár táv is latolgat,
világhálón ne vedd a kezedbe a tollad!

Tologasd a laptopodon az ujjad!

Mozdulatlanul jársz-kelsz,
nézel, figyelsz, klikkelsz.
A hypertérben ülve bármit megtehetsz,
virtuális vásárcsarnokban ezt-azt megvehetsz.


Akkor dekor, design, de koordinálnak újra,
és rávezetnek, ráterelnek a bináris útra,
valaki mintha súgna: „nem kell, hogy tudja,
egyet se kell félnie, egy meg egy az  nem nulla!” 

Tologasd a laptopodon az ujjad!

Így álmodták meg a jövődet is halasztva holnapra,
Akik tervezgetnek, programoznak a honlapra.
Menj, amerre hagyják, hogy eltévedj,
Kapcsolj, kapcsolódj ki, ébredj!
 

Civilizációs nihilizáció 

Urbánus humánusok ide gyertek,
itt  láthatók malter édenkertek.
Minden kőalma BIG APPLE módra má' terem
Vajon ki lehet az Alma materem?
 
Lehet, hogy szépen-lassan egy város zaja nevel,
gondolhatnád, hogy  előtted  szénás szekér megy el.
De nem tudod, mi a ló, s mi a here, csak, hogy a lottószámok nyernek-e.
 
Nem látod a csillagokat, csak az asztroneten,
városlakó legyél, vegyél mindent a weben!
 
Visszaszámlálás - 10-9-...2 Elfogy a mondat minden versből, ki kéne törni a kőkertből.

Sasa