A Könyvhétre elsősorban Miklya Anna regényéért mentem. Kíváncsi voltam, hogyan és miről ír Miklya Luzsányi Mónika lánya. Ez micsoda görénység, valakit az "anyukája miatt" olvasni! Olyasmi, mint Török Sophie-t csupán Babits feleségeként emlegetni. A te csak táncolj szépen óta az összes Miklya Luzsányit elolvastam, a lányát sem hagyhattam ki.
Haza felé a földalattin meg a metrón végeztem a könyv kétharmadával, a maradék egyharmadot íziben még a lépcsőházban "magamba gyűrtem". Nem bírtam abbahagyni. Utoljára Anne Sophie Brasme, Lélegezz című, regényével jártam így. Igaz ő 17 évesen írta meg élete első irodalmi művét, hozzá képest Anna, a maga 23 évével egy bölcs öreg (asszony) számba megy.
Az Eloldozás budapesti lányregény, rózsaszín ábrándoktól és szelíd csókoktól azonban 
nagyon is mentes! Cilike, Mogyoró és Vitay Georgina belepusztulnának Borka Janka kalandjaiba. Szuflával se bírnák. Ivás, dugás, zabálás, hányás, kacérkodás a vérfertőző szerelemmel, konzervatív erkölcsöknek nincs helye a szövegben. Igaz fel - fel sejlenek Borka apuka, a mélyen vallásos vidéki körorvos alakjában, gonosz kis fricskaként.
A szöveg dögös királylánya és narrátora, Borka Janka, akit lépten, nyomon kétoldalanként mindenki - leszbikus szépségtől a szexi haditudósítóig - "meg akar" mondjuk úgy, kapni, de ő nem képes mást szeretni csak unokabátyját Csicsit, Borka Richárdot. A rokoni kötelék erősebb, mint a csillapíthatatlan vágy, ami végig tombol ugyan a szövegen, de az utolsó oldalakon csendes nyári záporrá szelídül Janka könnyhullatásában. Szerencsénk van, hogy a sármőr unokatestvér nyakát szegte a pazar síparadicsomban. Hoppon maradtak a perverzióra epekedők, be kell érniük csipp-csupp szerelmeskedésekkel.
" Csicsi, drágám, most is magamért sírok, de legalább bemerem vallani. Teljesen igaza van, Jávorkának, Ádámnak, és igazad volt neked is. Ez így egyszerű volt, hozzád illően elegáns és könnyed. Te is tudod jól, mi történt volna. Mi történne, ha itt lennél mellettem."
Mi történt volna, unokatestvér szerelem? Nem is olyan régen az arisztokrácia még bőszen és önfeledten a házasság szentségének keretein belül nyugodt lelkiismerettel gyakorolta a vérfertőzést. Az egy más világ volt. Nyugtázzuk így. Ez lett volna az extravagáns csemege, amivel a fiatal író megkínálja az olvasót? Vagy csak egy kis kedélyborzolásnak szánta, mélylélektani polgárpukkasztásnak?
A regény belsőmonológok, emlékképek, és ahogyan a fülszövegben is olvashatjuk, "naplók és blogok" szövedéke. Ezenken túl a szöveg Csicsi. Az első mondatban beleütközünk.
"Mert benne van, rögtön ott van a neve, és ha valaki az ismerőseinken kívül el fogja olvasni, akkor először vele találkozik. Vajon hogyan képzelheti el Csicsit az, aki nem ismerte?"
El kell képzelnünk Csicsit? Nem nehéz, fogódzókat kapunk hozzá: magas, fekete, a szemei Borka nagyapáé, két autója van, filmes projectje, szemüvege, és Madonna arcú, vörös felesége. Borka Richárd ellenállhatatlan, akár csak unokahúga Janka. Egymás inverzei vagy ellentétei? Szőke meg a fekete, lány és fiú. Csicsi múzsa is, kicsit stilizáltabb invocatióval ugyan, mint Zrínyinél a Szűz Anya, vagy Homérosznál egy-két hepciás istennő, Borka Richárd igazi tökös múzsa a javából, nem igényel nagy fohászokat, utasít, méghozzá így.
"Hogy valami bennem az ő hangján beszél, nem hagy nyugodni, csak motyog folyamatosan: hogy írnod kell rólam, írnod kell rólam, írnod kell rólam, meg kell tenned és kész!"
Janka, akár egy hipnotizált médium, követi az utasításokat, megidézi, újra életre kelti Csicsit. Nem tud szabadulni tőle. Eloldozás, feloldozás, szükség van egyáltalán ezekre? Sikerül elengedniük egymást Borkáéknak? Aggódom Jankáért, vajon bölcs öreg(asszony)ként fog elhízni a konyhában, ahol naphosszat ül Csicsi emlékével a soraiban és eszik és eszik és eszik.
Németh Ványi Klári
Részletek a regényből itt
