Harmadik nap a VOLT-on, ha a nulladikat is beleszámítjuk, és még áll az irodalmi sátrunk. Pedig rajzszögekkel szurkálják az oldalát, kilószám hordják bele a lapokat, ordítanak verseket, zeng az egész. Mi akartuk így. Most fordítva kezdem, hűvös az este. Alig hiszed, mert nappal majd meghaltál, napsütés, sós mindened, felhőt, záport kívántál, vagy mégse. Az mégse lett volna jó, eláztatni a szórólapokat, csákót, vendégeket. Akik épp most mennek el, aludni vagy Moby Dickre csápolni az első sorba.

 

 

K. Kabai Lóránt bemutatja a legújabb, könyvheti lapszámot, és megköszöni, hogy itt lehettek. Béki István keresztbe teszi a lábát, megint keresztbe és verset olvas, Jelentést rólunk, hatvannyolcasokról (én is az vagyok, bevon), valakiről, aki ő?, nem ő?, mindegy, kék eget lát a szobájából. Keresztbe teszi még egyszer, kidől a sör, mindegy, olvassa a Harmincharmadik-at, csukottan, csukódva mondja, „Földből kiszakadtam,/ hajamat csontig vágtam, arcomat vedlettem/ s nyelvembe nap, nap,/ patkószeget vertem”. Nem beszél, előtte versek Nyilas Attilától és vélemény, miszerint „olvasók soha nem voltak”, néhány ember olvas, mindig néhány, összegyűlnek nemzedékről nemzedékre, nincs válság, mit beszéltek, hol lenne válság az irodalomban? A szerkesztő beszél a könyvsorozat-tervekről, a rovatokról: szépírás, képzőművészet, kritika. Képregényt is találsz. A sátorban a földön kiterített Műútak, sok, színes, igényes, meglepő, új, másként más címlap, a moderátor felkonferálja a lap szerkesztőjét és két szerzőt, költőket. Valaki elbeszélget Lacival, miután penget és dalol, „Itt a gyógyulás a lelkednek!”, mert megsajnálta Palágyi Ildikó Brigittát, a Nyulat élve vagy halva című novelláját hallva. Mi is sírunk, mert nevetünk. Tallér Edina ismétlős írása visz, magával visz, ismétel, sodor, visz, ismétel, a szívem körül, ott már szorít a végére. Mozog a lány feje, ez Kupa Júlia szövege, elképzeled, rossz, ha elképzeled, jó, mert az van, pontosan, amilyennek képzeled, kongsz az ürességtől.

 

 

Kocsis Noémi rácsatlakozik, csak tematikailag, más ritmus, fanyar mondatok, jóízűek. Vers vagy nem, nem tudnám, ha nem tudnám, hogy vers, Somogyi Aranka hőse árnyjátékot néz és langyos sört iszik. Zilahi Anna külföldön, ezért ő kimaradt a Hajtűkanyar irodalmi csoport mai felolvasásából. Beül egy gitáros srác. Kiszáradt a szám. Közös versolvasás, filozófia, találd meg, miért, Parti Nagy Lajos: Rókatárgy alkonyatkor, Örkény István: Sír, Tóth Krisztina: Hangok folyója. Már van néhány írás a falon a képek körül. Ma filozófia a verselésben, válogatjuk a fotókat, melyik kerüljön a falra. Mi illik ehhez, megvan: az egyik naplemente, üres szárítókötél-csomó, két megbillent csipesz, a másik százszín margaréta képernyővédő-giccs vízcseppekkel. Kipakoljuk a műanyag székeket, sütik tálcára, tálcástul nejlonzacskóba, hogy kitartson a vendégekig. Napernyő. Hűtőbe a szendvicsek. Kenyereket kenünk, mehet sztaniolba Reggelire kávé, még egy, még egy kávé. Kóla hiányzik. Felkelek. Nem veszem ki a füldugómat, visszaalszom. Hogy lenne már tíz óra, mikor most feküdtünk le. Azt álmodom, hogy ez egy jó nap lesz: Rímeket csápolunk, Hajtűkanyart hallunk, Műutat csodálunk.

Vécsei Rita Andrea