Nő, testiség, környezet-tudatosság: talán ez az a három fogalom, amely segítségével kusnyár eveline képzőművész egyedi világa leginkább definiálható.

Grafikái, festményei, design lámpái, egyedi tervezésű használati tárgyai egyaránt, műfajuktól, anyaguktól függetlenül reflektálnak a "modern nő" hétköznapjaira, a nőiség tematizálásán túl azonban érzékenyen mutatnak rá természet és technika ellentmondásos viszonyára, amely a művészet lehetőségeit sem hagyja érintetlenül.

Festményei a nyár folyamán több alkalommal és helyszínen bemutatásra kerültek (Budapesten a FISE Galériában és a Gozsdu Udvarban, valamint Balassagyarmaton a Horváth Endre Galériában). Egy mini-interjú erejéig kusnyár eveline legújabb munkáiról beszélt.

A legújabb kiállításod képein vegyes technikát alkalmazol. Milyen lehetőségeket nyit számodra ez a megoldás?

Legtöbbször tussal dolgozom, de tavaly, 2009-ben technikát váltottam munkamódszeremben. Ennek oka a folyamatos érdeklődés az ötleteimnek jobban megfelelő megoldások iránt. Célom, hogy ablakot nyitva a világra, alkotásaim felülemelkedjenek az esztétikai élményen, és mindenki számára érthető és elgondolkodtató formában mutassanak rá Földünk néhány égető kérdésére. A megfelelő hatás érdekében még a festészet ősi eszközeit is felcseréltem a számítógépes technikára. A vásznon a digitális fényképészet adta élénk színeket az emberiség valós helyzetének ábrázolására használom.

Igazi 21. századi technika, ahogy a képek témája is. Az ember belelépett a környezet rendjébe, felborította azt, felélte maga körül kincseit. Komoly dolgok forognak kockán. "Civilizáltnak" nevezett környezetünk fenntartása érdekében végzett hétköznapi cselekedeteink súlyosan sértik az ökológiai rendszereket. Veszélyben a Föld, s ezáltal az emberiség is. Ezt a folyamatot próbálom ellensúlyozni azzal, hogy felhívom a figyelmet szépségükre és persze a sérülékenységükre.

Egészen konkrétan: olyan állomásokat, élethelyzeteket próbálok felvillantani, amelyek megmutatják, milyen jellegű problémák lehetnek, ha az ember ellensége a természetnek. Igenis van kijelölt út, amin az embernek haladnia kellene, ha felelősségteljesen gondolna a jövőjére.

Szokatlan, provokatív címet adsz a tárlataidnak.

Ugyanúgy, ahogy a képcímeknél, a kiállítás összefoglaló címénél is szeretném, ha a nézőben gondolatokat ébresztene. Akár több jelentéssel is bírhatnak.

A pásztói kiállításom címe „Vitaminhiány” volt, ez utal a környezetvédelemre, vagyis inkább annak hiányára, és ennek következtében "ízetlen" világunkra. Ugyanakkor azt is ki akartam vele fejezni, hogy sokszor napjaink művészetéből is hiányzik az érték, a mögöttes tartalom. De, bár "vitaminhiányosan" lépsz a kiállítótérbe, szellemi táplálékkal feltöltődve távozol. Számomra fontos, hogy megmutassam, minden kompozíció felhasználható értékek átadására. Határok nélkül valósíthatom meg önmagam. Ezért jelennek meg akár nyulak, akár kecskék vagy emberi lábak a képeimen, mindennel ki tudom fejezni aktuális mondanivalóm.

A KÉP-VISEL (Négyzetre szabott képek, Bőrbe szabott ékszerek) cím pedig a Végh Saroltával közös kiállításom címe volt, ami a FISE Galériában kiállított dolgaink funkcionalitására, anyagiságára, formai jellemzőire játszik rá. Színes, környezettudatos képeimhez jól passzoltak Saci fekete bőr (hulladék!) és ezüst ékszerei. Kapcsolódási pontjaink egyértelműen a Föld szeretetében és védelmében, valamint a technikai újításokban rejlenek. Mindketten sokat kísérletezünk.

Mennyire figyelsz a hazai és nemzetközi trendekre? Mennyire tudsz függetlenedni az irányzatoktól? Voltak/vannak meghatározó művészek a környezetedben, akik hatottak rád?

Grafikai munkám elindulásában egyértelműen Kovács Alfonz képei játszottak nagy szerepet. Sokat tanultam még Pénzes Gézától és Csemniczky Zoltántól. Szegedi tanulmányéveim alatt pedig Lázár Pál volt, aki egyengette művészeti utamat. 2000-ben úgy érkeztem a Szegedi Tudományegyetemre, hogy festeni igazából nem szerettem. Bölcs tanárom azonban a kísérletezés oldaláról kezdte el tanításom, így hamar rákaptam a technika adta szabadságra.

Szerinted van ún. „női” művészet? Hogyan értelmezhető számodra ez a fogalom?

Hiszem, hogy van női művészet, vállalható, csak éppen a helyét nem látom a rengeteg irányzat között.

Min dolgozol, mi foglalkoztat most?

2010-ben több kiállításom is volt, jelenleg a balassagyarmati Nyári Tárlaton tekinthetők meg a munkáim. Augusztus végétől pedig Ökohang című zongorámmal próbálom a falakat ledönteni emberek és művészetek között  a PánBalkán Art Piknik Fesztiválon, Pécsen. Sok téma van, ami foglalkoztat, jelen pillanatban azonban redukálom őket. Munkáimra jellemző, hogy a világ néhány, számomra fontos eseményére reflektálnak. Az emberi alak, azon belül is leginkább a lábak alkotta tér, felület érdekel: az emberi láb, ami a természet pusztításában nagy szerepet játszik, nem érintkezhet a fűvel. Nincs szándékomban azonban sok magyarázattal szolgálni, fontosabb számomra az elgondolkodtatás, az egyéni meglátás.

kusnyár eveline (Balassagyarmat, 1982): képzőművész, Budapesten él. Képzettség: Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola, képzőművészeti tanszak (Balassagyarmat); Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar, rajz-művelődésszervezés szak (diploma: 2004); Magyar Képzőművészeti Egyetem, vizuális nevelőtanár szak (diploma: 2008). Kiállítások: Horváth Endre Galéria, Szerb Templom Galéria (Balassagyarmat); Karton-Art Design Galéria, Present Galéria, Olof-Palme ház, Gozsdu udvar, Gödör, FISE Galéria (Budapest); Városi Könyvtár (Gödöllő); Faluház (Kozárd); Könyvtár Galéria (Pásztó); Pincegaléria (Pécs); József Attila Művelődési Központ (Salgótarján); Károlyi Galéria, Garázs Galéria, MÉH (Szeged); Szabó István Galéria (Szécsény); Istálló Galéria (Terény). Díjak: 2010: "Sokszínűség a sötét valóságban" grafikai díj, Gödöllő; 2001 és 2007: a Szécsényi Őszi Tárlat különdíja; 2003 és 2005: a Salgótarjáni Képző- és Iparművészeti Tárlat díja.

kusnyár eveline honlapja

(A beszélgetés rövidített változata megjelent a Palócföld folyóirat 2010/1-es számában.)