A telepen és Budapesten is izgatottan készülünk az augusztusi (már a negyedik) "Cseppben a tenger" hétes telepi alkotótáborra. A munkánk végre kibővülhet, hála a most induló Máltai szeretetszolgálat modellprogramjában való részvételünknek. A hétesiek munkájával és segítségünkkel készül a focipálya. A tábor helyén már lekaszálták a füvet, és az egész telepen nagy rendrakás zajlik. Két szociálismunkásunk segíti a programot, egyikük ózdi szakember, másikuk az alkotócsoport régi önkéntese. A hétesi családok kalákában szeretnék rendbe tenni a házakat „aki ide betéved, ne ezt az elhanyagoltságot lássa..."

– így mondták egy spontán gyűlés alkalmával, ahol azt tervezték, hogy következő lépésként összefogással rendbe hozzák az épületeket. A rovarirtás, festés, nyílászárók javítása, és a télre való felkészülés nagy változást hozna a telep életében. Ehhez a telepi kezdeményezéshez minden támogatást meg akarunk adni. Számos terv születik még, ha munkánk érdekel, akár önkéntesként, akár adományozóként, szívesen teremtünk új kapcsolatokat.  Az érdeklődők jelentkezését várjuk Bódis Kriszta vagy az Irodalmi Centrifuga facebookos oldalán, vagy akár itt helyben, kommentek formájában!  

 

Bódis Kriszta

 

(Ha többet szeretnél tudni a hétesi programról, kattints a jobb oldalon a Csepp a tengerben program honlapjára! ) 

 

 

(Pongó Iván, Ádám és Krisztián élményei alapján.) 

 

Én azzal kezdeném, hogy nagyon jó kedvem volt és nekem minden tetszett, voltam a 2 tesómmal, és a Hétesi gyerekkel Budapesten a TŰZ, RAK, TÉR környékén, és nagyon jó volt, mert volt minden fajta programok, és kipróbálhattuk pl. a dobot, és minden féle hangszert, amit jó néhány ember készített nehezen és több emberrel is megbarátkoztunk a VI. kerületben. És amire odaértünk Budapestre, már étellel vártak minket, és gyümölccsel, meg sokmindennel, haza felé jövetelkor a Széchényi hídon mentünk át busszal és pont akkor világított. Budapesten körözgettünk és láttuk a vidámparkban mindent, pl. hogy a gyerekek már mint a pestiek játszottak a vasúton, az óriás kereken, és még a többin. Láttuk a Duna két partját, a városházat, a Parlamentet, és a Budai várat, stb. És még az alagúton is átmentünk, és világítot, visszafelé amikor jöttünk haza láttuk az Erzsébet hidat, és a Szabadság hidat is és még sok mindent. És májusban voltunk a Gödör klubban és fel léptünk a Koltay Katával egy előadást attunk elő a Hétesiekkel. (Vége.) Volt négy fiatal lány és egy fiatal ember és énekeltek és táncoltak az Amári váját is énekelték és a skalyagot. A Balatonról jöttek oláh cigányok és nekem nagyon tetszett az ének és táncoltak is a színpadon a TŰZ, RAK, TÉR környékén. 

 

 

előtte kávé Lilivel. félünk. nem tudjuk mi lesz. találgatunk. kik lesznek, mit kell vajon csinálni, mi lesz a feladat? félünk: új helyzet, ismeretlen emberekkel. vagy csak magunktól? hogy milyenek leszünk? idő van, menni kell. séta és villamos. tűzraktér, ott a gergő. krisztával beszéltem, félre jönnek. várunk. még semmi nem derült ki. kicsit furi a szitu, ismeretlen arcok, sehol senki, de ez van, csak spontán. ott a kriszta. mögötte sokan. nagyon sokan. pár ismerős arc. félek, még mindig. de már kezdem szokni. Nóri, tiéd a Norbi-János csoport. rendben. elkezdődött. jön a gulyás, vagy valami olyasmi. éhesek. hozzuk-visszük a tányérokat. minden pörög, beszélgetünk. figyeljen már, most mi merre megyünk? kivel? miért? mit? és ez micsoda? közben figyelem az embereket. kati kezében kisgyerek, cseppgyerek, ahogy náluk hívják, a férje, jani, a fiuk, jancsi, jani lánya liza, norbi és borostyán, berna és két fiú, Myke és Kristóf. rosszak, de nem baj. ez áll jó nekik. program kezdődik, megyünk, fűzünk. gyöngyöt. mindenki, szülők is. néni ezt magának csináltam. és a fülembe már ott az ékszer. tényleg szép. ügyesek. nagyon. az idő letelt, kár, pedig ez jó volt, mindenki élvezte. csak még ezt hagyd csináljam néni, de menni kell, sajnos. Béla Stúdió vár. irány fel. de előtte még inni kell. limonádé vagy szörp, ki tudja de hozom, mindenki vidám. élvezik. fenn hangszerek. vagy valami olyasmik. bicikli és dobozok, szerszámok, de mind dobok. mindenki csapkod, dobol, zenél, üt, kattog, őrület. én is, én is, most én jövök, Myke az első, utána rögtön Kristóf. hisz ők barátok. legjobb barátok, mint mondják. szülők rendesek. pedig tőlük féltem. tőlük is. de nincs miért: fegyelmeznek, játszanak, gyereket keresnek ha kell, segítenek. kati hív hétesre, kávéra. mondom megyek, persze, de hol a cseppgyerek? megvan, látom, nincs baj, nyugi. minden megy simán. én is élvezem. a csapat is. bár kati már pofozna, Myke és Krsitóf már a pulton, adjon nekem még egyet bácsi! a csapos ad. de már kezdődik a koncert. jön a romano glaso. mindenki várja. végre egy kis zene. cigány zene. hey! apa gitározik és énekel, lánya szintén, és többen hátul. megy a zene és a tánc, berna ropja, mindenki dalol. észre se vettük és már újból itt az idő, újból menni kell, de most ők, és haza. mindenki ölel mindenkit, majd a táborban találkozunk, igen már csak két hét, várjuk, és talán már nem is félünk… nem, mert jó volt. nagyon.