"A hormonok olyan jelhordozó molekulák (kémiai hírvivők, transzmitterek), amelyek befolyásolni képesek más sejtek működését, ezáltal az élőlények életfolyamatait szabályozzák." - írják a hormon lexikonszócikk-beli meghatározását névválasztásukra magyarázatul az Új Hormon költészeti blog szerzői. A blog, mint megjelenési forma mindjárt egységesít, ahogyan egy jó lap is megteheti ezt - a kör női alkotói azonban témáikban is hasonlítanak, bár a forma különbözik. Néhány verssel ajánlom a freeblogon izmosodó versgyűjteményt és nőszerzőit: Pakulár Erikát, Kiss Gabriellát és Nagy Katát.
Pakulár Erika: Nagypapa
A nagy töltényhüvelyben esernyőt tartottunk,
pedig a mama virágot szeretett volna
A fogságból hazakerült kanállal
felváltva ettük a húslevest,
kapartuk ki vasárnap a velőscsontot,
és mindig összevesztünk rajta,
hogy ki ért oda előbb a postaládához,
ki hozhatja be az újságot nagypapának,
aki azzal a rozsdás késsel
egy lovat is kibelezett,
és mindig azt mondta, hogy
majd megennétek ti még a kenyérhéjat is
Mi meg rászóltunk, jól van, papa, lapozz,
inkább azt meséld, a lovat,
meg a tisztet, aki a kutyákat lelőtte
Csak a Feri unta és röhögte végig a történetet,
mert ő a háborút csak Hairből ismeri
A nagypapa szívesen lekevert volna neki egyet,
de nem tudott utánafutni,
mert már régen nem voltak lábai
Kiss Gabriella: 14 szoba éjjelente
Az egyikben kétszemélyes ágy uralkodik, közepén alszik ő,
a másikban, egy másik kétszemélyes ágyon balra szorulok,
így sem hagyhatok elég teret, hogy elférjen hűlt helye.
Az én szobámban bíbor pletyka, az övében leander áldozza fel leveleit,
hogy magját a parketta réseibe szórja.
Amikor alszik, nem ér hozzá más,
csak a párna, a takaró, a tágas tér, az ajtó és a falak,
a becsukott ablak, kirekesztett hajnali madárzaj, induló autó,
a reggel gyomorkorgása, motorikus mozgás.
Nem ér el hozzá más,
csak az, amitől ébren szabadulni szeretne,
csak az, amibe álmában kapaszkodik.
A legkisebb zajra is felriad - szellemképe ilyenkor helyére siklik -,
igazságtalan részese lesz mások éjszakai történetének,
az ágyában fekszik kiszolgáltatottan,
mialatt valaki felkel inni, meztelen női test neszez,
meztelen talp papucs után tapogatózik,
félretett, nyitott könyv a földre csusszan, becsukódik,
nem tudni, hol szakadt félbe a történet.
Nem alhatok vele, a másik szobában fészkelem be magam
másik párna, takaró közé, tágas térbe, nem ér el hozzám semmi nesz,
csak az elalvás előtt olvasott könyv története szivárog be lassan éjszakámba.
Felkiáltok, mikor álmomban szabadulni szeretnék,
ő átrohan, belé kapaszkodhatom, amíg felébredek,
amíg a világ érinthetővé formálódik:
székké, hanyagul odavetett ruhadarabbá,
ajtóvá, fallá, meztelen férfitestté
- fehér bőre dereng a sötétben,
könyvből kihulló retúr vonatjegy.
Pakulár Erika: Ezüsttöltény
Újra sírás, újra csengetés.
Szabályos pelyhek, fodros hóesés.
Toporogtam,nem alhatsz még, mama
A párkányig érő hóban a taposóm nyoma
szikrázott az utcalámpák alatt, ahogy futottam,
az országúton a felezővonal szaggatottan
feküdt, a ház előtt sós volt a járda,
az orkánnadrágot pizsamára
húztam, kavicsot dobtam az ablakára,
hogy jöjjön, de gyorsan,
mert fizetés volt, és telihold van,
a farkasember már az ajtóban,
és a becsomagolt késeket mindjárt megtalálja,
nem érted mama, nem érünk rá a Bibliára
Mire hazaértem, már tombolt a farkasember,
fázott a kezem, a kesztyűmet elvesztettem
A vacsora védtelen volt, ráborította az asztalt,
a túrós tésztát amúgyis cukorral, ez vigasztalt
Az ajtót kulcsra zártuk, szűk volt a hely, épp elfértünk ketten,
a csempének háttal, csak a vízcsap csöpögött mellettem,
és barkochbáztunk, meg ország, város, fiú..csak úgy fejben
világosodott már, lassan csendesedett a farkasember
Eldőlt a nagy test, felállni sem tudott,
holnaptól más lesz, mindig csak hazudott
Ahogy vonszoltuk, a lába beszorult,
zsebéből két tízes a szőnyegre gurult
Ketten húztuk le a cipőjét anyával,
az ágy mellé szóda kell, ha felkel, bikarbónával
Az első busz hangja, a légfék, a hajnali lárma,
behúzódott a melegre, nem megyek iskolába
ma sem, kipakoltam a táskát,
a tolltartóból elővettem a Sport szelet fóliáját,
nagy, fényes golyókat gyúrtam, és amíg levetkőztem,
ezüsttölténnyel a farkasembert többször fejbelőttem.
Nagy Kata: konyHaNAPló
hallottam erikát fürdeni
hallottam a csapot kinyitni
a Napot lemenni szétbaszott ott mindent az a nagy égitest
égett szag terjengett a konyhában is még
ki kellett nyitnom az ablakot a tejüveg fölső részit azzal a biszbasszal
az ablakemelintő kiskarral aminek pvc bevonata van
még a kádban is fütyörészett magában
lehet hogy erika = Nap?
ha a Nap is fütyörészik magában miközben lemegy és miközben ott ahol lemegy
kissé szétégeti a természetes pont oda passzoló berendezést
szóval a szétégetett szikláknak és a növényzetnek
már ami a lemenés tényét illeti
igen nagyon fájhat ez
az égési sebek és a hamiskás de kitartó fütyörészés
hogy a haláluk pillanatában még csöndesen sem lehet elhelyezkedni
mert ez az állandó füttyögés úgy viszket hogy legszívesebben kitépnék magukat a tájból
de hát oda vannak ők biztos kézzel ragasztva
a Nap meg jön le, fütyül, éget, basz szét mindent
erika végre kiszáll a kádból, remélem elgondolkodott az élet nagy kérdéseiről
és úgy magába zuhant hogy föl se bír tápászkodni többé
most épp nem fütyül mert most épp hajat szárít és
hallom ahogy égnek az izzószálak a hajszárítóban
süvít a hajszárító ez lehet még közös
igen ez a tiszta fejbőrre irányított forró levegő
ezt a forró levegőt átveszi a tiszta és buta fejbőr
és erika forró lesz és szétég benne a
a tartalékolt füttyögés az est hátralévő részére.
Pakulár Erika: Házasjáték
listát írok, mi kell a főételhez
toporog közben, menni kellene
kömény is jó, hogyha tárkony nem lesz?
és a sajtot meg a bort is megvegye?
siess már, mondja, bezár a sarki presszó,
a bajnoki liga most kezdődik el
a leveshez tészta, a húshoz ezerjó
kártyáról vegyek le , vagy van hitel?
milyen idő van, vigyek kabátot?
honnan indul és meddig ér a tél?
az üvegeket majd holnap visszaváltom,
a vadasgombóchoz kell babérlevél?
a pörköltet ma még megcsinálod?
nyisd már ki azt a kurva ablakot
majd később eszem, most nem kívánom,
tudod, hogy utálom a hagymaszagot
este, ha mindent elmosogattam,
s tisztán csillog a fém, az edény
asztalon abrosz, a párnán huzat van,
jólesik akkor egy ujjnyi tömény
összepakoltam, helyére tettem,
gáz fölött ott lóg a kesztyű, kötény
s ha megkérdem néha mit szeret bennem
válasza mindig a főztödet én
Kiss Gabriella: Formás kis ősz
Az ősz, akár egy szétnyomott bogár
úgy átitat papírt, hasonlatot
egy rég nem olvasott könyv oldalán,
amíg a délutánt bogozgatod,
aztán zuhany, és nézed melleid,
ismerni véled minden ívüket,
de nem tudod, mit ujjad megtapint,
saját határ vagy elvadult szövet.
Tükörre nyitsz kezeddel ablakot,
mögötte csempefal, a kád, szemed,
mire lehűlt világod elhagyod,
már nincsen ablak, nincs többé keret.
Pakulár Erika: Dédike élni akar
Dédike minden este
jó hangosan imádkozik,
ilyenkor bepárásodik
mindig a szemüvege.
Dédike nem érzi a korát,
csak az ízületeit,
Dédike ujja görbe -
megtörte a selyemszál,
addig futtatta körbe.
A nővérekkel közölte:
örökké akar élni,
nem kell a tejbe kifli,
és már a banánt is unja,
nem kell a házi krémes,
Dédike élni akar,
kilencvenkilenc éves.
Dédike járni tanul.
Ha elengedi a járókeret,
bejárja újra a játszóteret.
Hamar elfárad, korán lefekszik,
álmában sárkányokkal verekszik,
reggelre úszik a lepedő.
Dédike élni akar.
Egy szoba-konyhát betölteni,
kölcsönt felvenni, törleszteni,
neki még vannak tervei -
A mellényt is le kell fejteni,
és nem szabad elfelejteni
az árvácskát, tudod, fiam,
ami ott nőtt a kapuban,
azt beszélik a faluban,
jövőre nem lesz nyugdíj.
Dédike élni akar.
Lótetűt önteni, Luca-széket fonni,
elmaradt citromért a boltba lefutni,
ropogós tölcsérből
nagy gombóc fagyikat nyalni-
És én nem merem neki megmondani:
Mama, te meg fogsz halni.
(Képek: René Magritte)
