Régi cím ez, s egy másik, magyar ifjúsági regényé, de ide illik: Melinda Nadj Abonji, a magyar származású, svájci karriert befutott író és előadóművész szeptember 9-én a Budapesti Goethe Intézet vendége lesz, hogy második regényéből, a Galambok röppennek fel címűből olvasson a közönségnek - a regény két falu világát idézi meg. Az egyik Melinda Nadj Abonji gyermek- és ifjúkorának helyszíne, az egykori Jugoszlávia területén lévő, bomlófélben vegetáló falu, a másik egy Zürich melletti falu. A regényt beválogatták az idei Német Könyvdíjra hosszú listájára.
A legrangosabb német irodalmi elismerésre, a Német Könyvdíjra jelölt regényéből olvas fel az intézetben Melinda Nadj Abonji, Svájcban élő magyar származású írónő. A Német Könyvdíj (Deutscher Buchpreis) az angol Man Booker Prize és a francia Prix Goncourt mellett az egyik legfontosabb európai irodalmi díj. Német, osztrák és svájci kiadók nevezhetik be rá legfrissebb német nyelvű regényeiket. A 25.000 euróval jutalmazott nyertes nevét a Frankfurti Könyvvásár nyitónapján, 2010-ben október 4-én teszi közzé a díjat alapító Német Könyvkiadók Szövetsége, a Börsenverein des Deutschen Buchhandels.
Melinda Nadj Abonji 1968-ban született a vajdasági Becsejen. Zürichben tanult történelmet, publicisztikát és német irodalmat. Ír, énekel és hegedül, a Zürichi Pedagógia Főiskola tanára. Előadóművészként számos irodalmi fesztivál vendége volt, fellépett egyebek között Leukerbadban, Solothurnban, Berlinben és Klagenfurtban. Budapesten először olvas fel. 2006-ban Jurczok 1001 beatboxerrel közösen megjelentett albumán különleges énekstílusával és hegedűjátékával hívta fel magára a figyelmet.
.jpg)
Az írónő második regénye, a salzburgi Jung und Jung kiadónál megjelent „Tauben fliegen auf” (Galambok röppennek fel) egyszerre önéletrajzi és dokumentarista mű. Témája a haza és a hovatartozás, kulisszája pedig két kis falu – az egyik az éppen szétesőben lévő Jugoszláviában, a másik a mondén-világváros Zürich mellett.
"Melinda Nadj Abonji a világ egyik legősibb témájáról írt egy igazán bátor és megindító könyvet: a hazáról. Amennyiben igaz az az állítás, hogy a szerzői hang a gyermekkori emlékeket őrzi, akkor Melinda Nadj Abonji könyvének alaphangját az egykori Jugoszlávia felbomló világa adja meg. A "Galambok röppennek fel" (Tauben fliegen auf) nem önéletrajzi regény, mégis dokumentál, hiszen a Zürichben alkotó írónő még Jugoszláviában gyökeredző tapasztalataiból, emlékeiből él. Abonji mesélője Nomi és Ildikó történetét idézi fel, akiket a Vajdaságban élő nagymamájuk nevel. Egészen addig, amíg el nem jön értük Móric bácsi, és bőröndöstől, uzsonnástól be nem pakolja a két lányt piros moszkvicsába, hogy meg se álljon velük egészen Svájcig, ahol a szüleik élnek.
Idegen kultúra, új nyelv, a Zürichi-tó melletti kis faluban érezhető társadalmi különbségek, a napi betevőért éjt nappallá téve a Mondial kávézóban dolgozó szülők: a két kislány lélegzetvisszatartva éli új életét. Ezt a belső nyomást az írónő sikerrel viszi át a meseszövésre. Az elbeszélő egy pillanatra sem kalandozik el; emlékek, képek, álmok, beszámolók a hétköznapokról követik egymást szoros egymásutánban, miközben Abonji tiszta, egyfajta belső tartás kifejezésére irányuló nyelve, amely élesen és hidegen fogadja be az életet, biztosan vezeti az olvasót fejezetről fejezetre. A Balkánról érkező, hazátlan család emberséges története az egyik oldalon, kristálytiszta nyelv a másikon: ellenállhatatlan ellentmondás." (Alice Werner, Berner Zeitung - a Goethe Budapest honlapjáról)
