"CSAK AMI SZÍVEMEN TOLLÁSZKODIK
AZ RÖPÜL EL AZ ÉN SZÁMRÓL."

2010. augusztus 27-én hosszas betegség után, 69 éves korában elhunyt Utassy József költő, műfordító (Ózd, 1941, március 23. – Zalaegerszeg, 2010. augusztus 27.) Szeptember 7-én Rédicsen helyezik végső nyugalomra.  12 órakor a katolikus templomban engesztelő szentmisét mondanak, a végső búcsúztató 13.00 órakor kezdődik a községi köztemető ravatalozójánál.

Legeza Ilona így ír Fény a bilincsen című kötetéről: "Utassy József öt ciklusba rendezve, nyolcvanöt, többnyire rövid verset tesz közzé. Bámulatos frissességgel eleveníti meg egykori falusi gyerekkora tárgyi világát (Tarlók fakírja), s utólagos felnőtt tudatossággal szinte odametszi a képek alá a hajdani otromba titkot: "Nagytávol: / ragyog a recski rabtábor." Különös költői aura emeli ki az egykori baromfiudvar környezetébe természetszerűen tartozó, véres pofájú ragadozót, a csendbe beleordító vadszamarat, a "barna egek bakancsán csikorgó csillagokat", az "álmukban pityegő rigókat". Változatlan stiláris erősségei Utassy lírájának az igéknek új kifejezőpotenciát adó alaki módosítások: "villangó villámok"; "morrog a magány rám"; "ne göncölödj, hét csillag értem"; "ejtőzöm akkor én a föld alá / szétszigorodott arccal, holtan"; "az Úr, jobbján birkáll a bárány". 

A költő tematikájába új, drámai elemet vitt fia brutális halála (szarkóma). A viselhetetlen fájdalom, az Isten elleni perlekedés döbbenetes látleletei találhatók a Csillagközi csaló, valamint az Istenostrom ciklus versei közt. Nagy László A város címere versére emlékeztet az itt olvasható Iszonyú lesz pesszimizmusa. Másik újdonság az Arany János Akadémiai papírszeletek stílusában írt záróciklus intrádája, ahol is Utassy a jelen társadalmi, politikai viszonyairól mond ironikus-éles ítéleteket (Hozzászólás; Mulassatok Egy csillagot; Ómen; Politikusok; Szívélyes ajánlás)."

Mai VERSVASÁRNAP rovatunkban két válogatást is közlünk Orbánné Vica  és Györe Gabi legkedvesebb Utassy-verseiből.

KIKELETEK

Havazz tavasz! 

Te

pelyhes pünkösdi

tél!

Kakukkszavas!

Mint a világ:

fölfegyverezve minden ág!

Avass

katonáddá

Tavasz!

Örökzöld Földem!

Májusom!

Cigány Virágárusom!

A FÜRJFUTÁSÚ

El,

eltűnt,

eltűnt a fürjfutású,

eltűnt a fürjfutású öregasszony,

el a falumból,

el,

el, mire hazaértem.

Hogy tündököl a temető!

Bölcsők, bölcsődék távlata.

Rengess csak, 

Rengess,

te üregesedő

ráncok tengere:

Nagymama!

Az eget nézem a felleget,

s mintha a föld suhanna,

a Föld suhanna el veled:

Utassy Barta Zsuzsanna

A SZERELEM SZÉLÉN

Légy a szerelem szélén is bátor:

szeress engemet, Horváth Erzsi!

Mert a lebillent mérlegű ágyon

nincs többé játék.

Már fiam is csak a hinta álom

lengeti hozzád.

Sorsom örökség: tág a világom,

szűk Magyarország.

Mit akar itt ez a kéz a számon?

Csillagi csöndet emberi tájon?!

Hogy ami fáj, szótlanul fájjon?

Költő vagyok én: magyar költő!

Csak ami szívemen tollászkodik,

az röpül el az én számról.

Szeress engemet Horváth Erzsi:

légy a szerelem szélén is bátor!

ABORTUSZ UTÁN

Szemed égi csordakútján

Holló szemöldököm verdes.

            Hol a gyerek?!

            Beleugrott!

Ropogtatja ránk a holdat,

Mennyei savanyúcukrot.

            Ne sírj.

A SÁNTA SUSZTER

Részeg a sánta suszter, részeg.

Jön, leveri a fecskefészket:

        ének hull, toll havaz.

Nagy vasvillával hadonászok,

Dühömben fényeset kiáltok:

        Te Hülye Kaptafasz!

Élve temetted el cicámat,

Egerek álma: enberállat,

        Patkányok doktora!

Hazajön egyszer Papa és véged,

Mert Ő szereti a füstikéket. –

MICSODA ÉVSZAK

Zöldül az árok
porzik az út

harsog a topolyfa
szól a kakukk

Füstliliom nyit
pernye havaz
pattog aranylik
hamvad a gaz

Távvezetékek
húrjait egy
csöpp siheder szél
pengeti meg

Habzik a fürtös
orgonalomb
fényzuhogásban
túr a vakond

Vedlik a vén puli
dolga csupán
nézni a gyapjas
felleg után

Héja kereng fönn
percek alatt
megrohamozza a
fecskecsapat

Elnyeled őket
fényteli ég
összenevetnek
a szőke csibék

Micsoda évszak
még a magas
drótkerítésen is
úr a kakas

Sárgarigófütty
cinke-öröm
pók-szerelem a
függönyökön

Dália jázmin
petrezselyem
illata hál a
kedvesemen

Élni szeretnék
Élni Igen
Emberül élni
végre hiszen

azt se tudom hogy
(élve talán?)
hova temették
édesapám

kit nem a rák, nem:
FEGYVER ÖLT MEG
árva maradtam
s anyám özvegy

És belereszket
majdnem elájul
ha a suhanc szél
blúza alá nyúl

EL

Fellegek, vadludak,
tollhullató nyárvég.
Mintás a föld: csupa
vándormadár-árnyék.

Kifosztva szívéig,
a nyár délre jajgat.
Őszt pillant a levél,
megdermed a hamat.

Hóna alatt ív leng,
kilincsel a jövő,
a hívatlan vendég,
a múltból üldöző.

Égre írom föl a
fájdalmak nagy Ó-ját,
s íme, láthatóvá
kerengik a gólyák.

Horizont körhintán
száll a világ, forog;
fecskék, fecskék, fecskék:
szabad elektronok!

Utassy József: Júdás Idő, 1984. Szépirodalmi