Penyige nincs a világ végén, mindössze pár száz kilométerre Budapesttől. Augusztus végén szilvalekvárillat van. A falu Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében húzza meg magát, csöndes és szelíd, mint erre felé az asszonyok. Virágoskertjeik, vályogházaikat körülölelő szőlőlugasaik és a babonák cserfelnek helyettük.
A nyári konyhában hallgattam, míg mesélt. Ringatta magát a hokedlin, néha megállt egy pár pillanatra, rám nézett és megkérdezte tőlem, tudom – e, mit jelent a napszám, meg a marokszedés, meg a lélekharang?

Juhász Bálintné szóbeli közlését Németh Ványi Klári jegyezte le.

„Tán hajnal vót még, de korán nagyon. A jányok napszámba fele mentek ide szemközt a fehérgyarmati határba, Komáromy László huszárőrnagy tagjába. Az Őrnagy, tudja az ki vót? A Horthy Miklós testvérének a férje. A lett később. Na mindegy, de ahho igyekeztek. Itt van a Szenke, most mán tó, valaha folyó vót. Tizenegyen igyekeztek, tíz jány és egy fiú. A fiú, a bolond vót, oszt elkezdett mán mikor bent vótak a víz közepibe, elkezdett ide-oda lökdösődni a csónakban. Na felborút, mind oda lett. Egy jány élte túl, attól fogva dadogott. Hallatszott a kiabálás, odavesztek. Édesapám mindég elmesélte. Egy szegény asszonyt a dagasztótekenőnél ért a hír. Nincs mán jányom, oda van, oda van, a jányom! Tésztát le se mosta a keziről, úgy tépte a haját, megbomlott az elméje. Egy nagy hálót feszítettek ki, úgy fogták ki mán a testeket.” – elhallgatott.
 

- Húsz fillér. Ennyi vót a napszám akkoriban. - motyogta. Átsétáltunk az udvaron. Esteledett. – Menjen, nézze meg a sírjukat a temetőben. - Elmentem. Juhász Ziza élt 17 évet, Székely Ida élt 13 évet, Végh Eszter élt 17 évet, Bodnár Mária élt 14 évet, Kondor Antónia élt 14 évet, Nagy Róza élt 14 évet, Szabó Gizella élt 13 évet, Varga Borbála élt 15 évet, Bessenyei Ida élt 13 évet.

A penyigei históriás ballada

Ezerkilencszázötödik évbe,
Kilenc kislány belehalt a vízbe,
Beleültek a hajó orrába,
Elmerültek a Szenke habjába.

Szatmár megye Penyige községe,
Kilenc kislány belehalt a vízbe,
Szenke vize száradj ki, apadj ki,
De sok anya könnyét csaltad ki.

Kilenc kislányt viszi a víz, viszi,
Édesanyja a partjáról nézi,
Gyere anyám, ne hagyj bele halni,
Gyenge testem a halnak megenni.

Gyászba borult Penyige községe,
Kilenc kislány halva fekszik benne,
Kilenc kislány mint a letört rózsa,
Édesanyja jajszóval siratja.
Utas nézz be a temetőkertbe,
Kilenc kislány nyugszik egy szélébe,
Isten veled kilenc letört rózsa,
Szép csendesen nyugodjál a sírba.