Áramlásban címmel 2010. november 5től 7-ig kerül megrendezésre a III. Művészetterápiás konferencia és workshop az ELTE Bárczi Gusztáv karán. Az érdeklődők október 15-ig még jelentkezhetnek!
Előadók a plenáris ülésen:
Hardi István,
Gerevich József,
Buda László,
Csörögi Zoltán,
Szőnyi Magda,
Merényi Márta,
Göbel Orsolya,
Zám Mária
és sok más neves előadó.
Témák:
Gyermekvédelem,
Gyógypedagógia,
Gyógyítás,
Pszichiátria,
Reszocializáció,
Rehabilitáció
Előadások, Műhelyek, Workshopok
Drámapedagógia
Képzőművészet
Pszichodráma
Tánc és mozgás terápiák
Zeneterápia
Meseterápia
Részvételi költségek:
A konferencia részvételi díja: 12.500,-Ft/fő.
(tartalmazza: a névkitűzőt, 1 db programfüzetet, 4 db kávé és 4 db ásványvizes italjegyet.)
Kérjük, hogy október 15-ig részvételi díjat és étkezési költségeket banki átutalással az alábbi bankszámlára küldjék:
TAKARÉK Szövetkezeti Hitelintézet
Miskolci kirendeltség
3525 Miskolc, Dózsa Gy. u. 12.
54900048-10021385-00000000.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Információ, jelentkezési lap kérhető:
ReCIK Alapítvány
Információ, jelentkezési lap kérhető:
ReCIK Alapítvány
3504 Miskolc, Pf.: 87.
Telefon: 06/46/508-626, Telefax: 06/46/414-052
e-mail: muveszet.terapia2010@gmail.com
DR. ZÁM MÁRIA
Szimbólumok a terápiában, művészet vagy terápia - gondolatok a konferenciához
„Azt hiszem, a szenvedés az emberi élet lényeges alkotórésze, amely nélkül
teljesen cselekvésképtelenek lennénk. Mindig megpróbálunk kitérni a szenvedés
elõl. Ezer meg ezer módon kísérletezünk, de teljesen sohasem sikerül. Ezért
jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen keresnünk kellene legalább
egy olyan utat, amely lehetõvé teszi az emberek számára, hogy elviseljék az
elkerülhetetlen szenvedést, minden egyes emberi lény osztályrészét. Aki
legalább annyit elért, hogy el tudja viselni a szenvedést, már csaknem
emberfeletti feladatot teljesített. Ez bizonyos fokig örömmel vagy
elégedettséggel töltheti el.”
(Jung: Gondolatok a szenvedésrõl és a gyógyításról)
A Művészetterápiás Konferenciát immár 3. alkalommal rendezi meg az ELTE Bárczi Gusztáv Kar.
Röviden összefoglalva a „Bárczin” már több évtizede zajlik különböző művészeti terápiáknak az oktatása, a fogyatékkal élő személyek, a beilleszkedési és tanulási zavarokkal küzdők támogatása. Olyan szakembereknek a kiképzése, akik a gyógypedagógia, pszichopedagógia területén tudják alkalmazni ezeket a terápiákat.
Nagy jelentősége van ma már a művészetterápiák alkalmazásának a rehabilitációban, pedagógiában, szocioterápiában, pszichoterápiában, az önismereti csoportokban, reszocializációban, illetve, az élet minden területén ahol az ember belső világával próbálunk kommunikálni.
A művészet és a művészetterápia, folyamatában egymástól nem szétválasztható tevékenységek. Van, aki a művészetterápiából indul és művésszé válik.
A művészetterápiás folyamatban lévő személy többnyire nem tudatos alkotó folyamaton megy keresztül. Az alkotás során létrejövő eredmény sokszor igazi művészetté nemesülve jelenik meg, miközben tudatosan nem cél a mások számára való hozzáférés.
Tágabb értelemben a művészetterápia bárki számára hozzáférhető, egészséges, beteg emberek, életkortól függetlenül használhatják saját önkifejezésük segítésére, önismeretük mélyítésére.
A szimbólumok eligazító jelek a terápia során. Legplasztikusabban a művészetterápiás folyamatban jelennek meg, a mozdulatban, a képi kifejezésmódban, a dramatikus játékban, ott van mindaz, amit kutatunk, ami”kikiált” a belső világból és utat mutat önmagunk felfedezéséhez.
A szimbólum önmagában is képes a hozzá társított személyt vagy jelenséget jelenteni, felidézni.
A képzőművészet már a legkorábbi időktől használja ezt a kifejezésmódot, a szimbólumokat. A barlangrajzokon is szimbolikus formában jelenítik meg mindazokat a történeteket, ami az akkori életet jelképezte, ami a fantáziában , a vágyakban, vagy nevezzük ős-hitben jelen volt.
Később a szakrális művészetben a szimbolika a vallás és a teológia előírásait követi. A szimbólum a vallásban az ikonográfiában jelenik meg, amely kötelező, tanultható, tudatosan alkalmazott „nyelvezet”-e a vallási közösséghez tartozóknak. Kiindulópontja az volt – főleg a középkorban – hogy az írástudatlan emberek is el tudtak igazodni a szimbólumok jelentésvilágában.
A 19. században művészeti irányzatok épültek a szimbólumok használatára. A szimbolizmus más jellegű szimbólumokat használt: nem a kollektív tudatban megőrzött, közismertnek mondható jelentést, hanem a sejtelmes-rejtelmeset ábrázolta. A szimbolizmus a romantika korszakában született meg, melyben az álomvilágnak nagy hatása volt az alkotókra és műveikre. A művekben a való világ elutasítása jelenik meg, mintegy menekülés attól, ami van, ami kívül jellemzi az életet.
A szürrealizmus a két háború közötti évek egyik művészeti mozgalma volt az irodalomban és a képzőművészetben. A szürrealisták keresték az élet eszenciáját, a „valódi” dolgokat, amely meghatározza a kapcsolatot a valóság és az ember belső világa között. Nem elégedtek meg a világ ábrázolásának sajátos, egyéni látásmódban való kifejezésével. Valami esszenciálisabbat kerestek, melyet a lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegeinek ábrázolásában találtak meg. Az egyén belső világából származó individuális szimbólumokkal dolgoztak, el tudtak szakadni a realitás világából, mintegy nagyító lencseként vetítették ki azt ami belül megjelent, azt ami a kapcsolódást mutatta mindahhoz, ami kívül helyezkedik el.
A pszichológiában Carl Gustav Jung nevéhez kapcsolódik leginkább a kollektív tudattalan tartalmaknak szimbólumokban történő feltárása.
Ezek a szimbólumok nem az egyéni élet eseményeit ölelik fel. Jung kutatásai irányították rá a figyelmünket, hogy van valami közös az emberiség mentalizációs működésében, amely az információkat közös szimbólumok formájában dolgozza fel. Ezek az archetípusok, amelyek az emberiség közös tapasztalatából származnak: életről, halálról, istenről, anyáról, apáról, születésről, jóról, gonoszról alkot egy közös képi világot.
Ezeknek az ősképeknek a használatával tudunk megküzdeni, bizonyos élethelyzetekben vagy megoldásokat találni. Ezek üzenetek, melyek szimbólumokban jelennek meg, de nem minden tudattalan megnyilvánulást kell szimbolikusan értelmezni. A szimbólum a mindennapi életben tájékozódási segítség .
A színeknek is sajátos jelentése van, mint szimbólum. Koronként és társadalmanként eltérően használjuk, pl. a gyász színe fekete vagy másutt fehér.
A gazdasági életben egy jól eltalált szimbólum a profit termelés legerősebb ágense lehet.
A mûvészetterápia szimbólumokkal dolgozik. Elemi szükségletünk kielégítését szolgálja, segít minket abban, hogy legbelsõ érzéseinket, gondolatainkat is ki tudjuk fejezni, felismerhetõvé és nyilvánvalóvá válik számunkra, így tudjuk megosztani a környezetünkkel.
Gyógyító és életerõ-erõsítõ hatása van. Segít bennünket, hogy jobban bánjunk a stresszel, foglalkozni tudjunk a traumatikus élményeinkkel, javítani tudjuk kapcsolatainkat, növeli a kognitív képességeinket, felébreszti és folyamatosan táplálja kreativitásunkat, és nem utolsósorban megtanítja élvezni saját testünket, képességeinket, életörömöt visz a hétköznapokba.
A mûvészetterápia erõsíti és megõrzi a mentális
egészséget és az érzelmi „jól-létet”.
