Csináljuk meg! Ne dobjuk ki!

A Cellux Csoportról rengeteg információt „tekertek” már le különböző sajtóorgánumok. Kezdtem aggódni, hogy ICA már nem „ragaszthat”, aztán kiderült, teljesen felesleges volt félni. 

- A környezettudatos nevelésről mindig van mit mondani - közölte lazán Pais Panni, a csoport egyik alapítója, és kényelmesen elhelyezkedett asztalunknál.

Bohém. Egyszerre fecseg barátnőjének és nekem, közben sűrűn elnézést kér, de most itt annyi mindent kell elintéznie. Rengeteg színt vett magára, hogy harmonizáljon az ősszel. Messziről süt róla a kreativitás."

Az alkotóval készült beszélgetést Németh Ványi Klári készítette.

Miért Cellux?

Igazából fogalmam sincs. Hirtelen felindulás volt és rajta ragadt. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért ez a neve. Valami olyasmi körvonalazódott bennünk, hogy megragasszuk, ami összetört, megjavítjuk a világot.

Hányan vagytok? Hogy találtatok egymásra?

Gyerekkori barátok vagyunk. Nagyon különböző helyekről, pályákról jövünk. Van közöttünk általános iskolai tanár, gyerekpszichológus, fotós, grafikus. Én végzettségem szerint szociológus vagyok. Az már egy másik érdekesség, hogy miután megszereztem a diplomámat, jelentkeztem az Iparművészeti Egyetemre. Jelenleg oda járok.

Egyszer csak összeültetek és megbeszéltétek, hogy a környezetvédelem zászlaja alatt gyerekfoglalkozásokat tartunk, és újrahasznosítunk?

A Ráday Papírvarázs Fesztiválra jelentkeztünk egy programmal. A tanár barátunk már korábban foglalkozott újrahasznosítással, és elkötelezett környezetvédőként diákjait is mindig ilyen irányba terelgette. Összeverbuválódott a csapat és megvolt az első akció. Nagy sikerrel. Ez a siker lendített minket tovább.

A legtöbb gyerek mániákus gyűjtögető. Szeretik halmozni a kacatot. Nagy kedvvel elkészítik a soron következő mutyit és lehet, hogy pár órával később már a legközelebbi kukában landol, jobb esetben otthon hányódik, de a szemfüles anyuka egy óvatlan pillanatban majd leszámol vele, és szintén szemétbe kerül. Akkor mi értelme van a Cellux foglalkozásoknak?

Az biztos, hogy az újrahasznosításnak ez a formája egy idő után az anyák rémálmává válik. De tévedés azt gondolni, hogy a gyerekek nem fogékonyak a környezettudatos életmódra. Foglalkozás közben mindig beszélgetünk. Ilyenkor megtárgyaljuk, miért fontos lekapcsolni a villanyt, hogyan lehet takarékoskodni, miért kell külön gyűjteni az üveget, a petpalackot, és a papírt. Működik.

Szülőktől halljuk vissza, hogy figyelmeztetik őket a gyerekek mindazokra az apró, és mégis lényeges dolgokra, amiket megosztottunk velük. Évről évre egyre több gyerek vesz részt a foglalkozásokon. Sokan közülük visszatérők. Az anyukák apukák is leülnek az asztalhoz, és ők is elkészítik a maguk kis mutyiját. Mi az alkotás, újrahasznosítás formájával továbbítjuk az üzenetet, hogy óvd, mentsd meg a környezetet, tedd élhetővé a teredet. 

Ékszereket is készítettek. Hordható, viselhető darabokat.

Ezek már jóval masszívabbak. Nagyon sok dologgal foglalkozunk. A divat kiegészítőinket meg lehet vásárolni, különböző iparművészeti boltokban, a Wampon, és tőlünk.

A csészéink mellett üres cukros zacskók és blokkok hevernek. „Most felakasztom a hóhért” jut eszembe hirtelen. Mielőtt a pincér összeszedné a felhalmozódott szemetet Pannihoz fordulok.

Ezekkel mit kezdenél?

Papírgyöngyöket csinálnék belőlük nyaklánchoz.

A blokk is itt van.

A blokk. Régi tervünk, hogy elkészítsünk egy Budapest emlékgyűjtőt azoknak a turistáknak, akik a várost járják. Szépen eltehetnék a használt jegyeiket, a különböző szóró anyagokat a városról, a blokkokat a kávéházakból. Haza vinnék magukkal.

Most ellőtted az ötleted. Mi lesz, ha valaki kap az alkalmon és megcsinálja?

Csinálja meg! Örülök neki, sőt, te is csináld meg, ha kirándulsz valamerre, akár külföldön, akár itthon! Csináljuk meg! Ne dobjuk ki!

Németh Ványi Klári