Rakovszky Zsuzsa elkészült legújabb regényével, s már egy újabb szövegen dolgozik.

Az Eggenberg-házban találkozunk. A macskakővel kirakott udvar, a boltívek és a kőből faragott szószék a Kígyó árnyékának helyszínét idézik. A kis város egyik diszkréten puccos teázójába húzódunk be, az is itt van, a ”lutheránus anyaoroszlán” palotájában. A falakon mindenütt Liszt hajdani soproni hangversenyét hirdető korabeli dokumentum-másolatok, meg egy naiv falfestmény a Bezerédj házban adott zongoraestről. 

Zsuzsa Beszélni kezd Vay grófnőről. Elmondja,  hogyan talált rá verseire egy dabasi internetes portálon, hogy milyen legendák születtek róla kislánykorát illetően. A grófnő apja állítólag  fiút akart,  fiúruhában járatta, fiúnak nevelte. Egy másik verzió szerint édesanyja nem is merte bevallani, hogy csak lány sikerült, ezért folyamodott a praktikus cselhez, hogy a lányát fiúvá formálja. Az írónő a Vay család bogaras, furcsa tagjairól  is  sok információval rendelkezik.  

A vajai várban nem járt. Vay Sarolta kuruc generálisok leszármazottja, anyai ágon unokatestvére Czóbel Minkának,  a másik titokzatos irodalomtörténeti figurának, aki Anarcson Büttner Helén festőnővel élt. Ma a grófnő története alapján íródó regény kapcsán készült beszélgetést közöljük. Rakovszky Zsuzsával Németh Ványi Klári találkozott Sopronban.

Egy ideje hallunk róla, hogy Vay Sarolta Sándor grófról ír regényt.  Mi tetszett meg benne?

A kezembe került egy régi,  1970-es kiadású művelődéstörténeti könyv, Szenzációk nyomában a békebeli Budapesten a címe. Ott olvastam Saroltáról, és felkeltette az érdeklődésemet.

A századelőn számtalan nő írt férfi néven, hogy könnyebben érvényesüljenek az irodalmi életben. Lehetséges, hogy Vay Sarolta grófnő is ebből a megfontolásból avanzsált Sándorrá?

Vay Sándor újságíró, író – olvastam egy hagyatékban fennmaradt névjegykártyán.

Nem, Vay Sarolta nem irodalmi pályafutásának megkönnyítése érdekében publikált férfinéven, hanem mert férfinak érezte magát.  Sok vissza emlékezés, hiteles dokumentum maradt ránk. Többek között egy bécsi pszichiáter, Krafft Ebing – ma szexológusnak mondanánk –  is tárgyalja az esetét.   Hitelesen alakította a férfit. 13 évesen nagyanyja zárdaiskolába adta. Saroltát hamar kipenderítették, mert elcsábított egy szemrevaló angolkisasszonyt. Kalandjai után megházasodott. Klagenfurtban élt bájos feleségével és apósával. Egészen addig, míg     le nem tartóztatták, mert nem adta meg  apósának a pénzt, amit kölcsönkért tőle (anyagi ügyei egyébként is roppant zavarosak voltak). A fogdában aztán kiderült, hogy nő.

Nehéz elhinni, hogy a felesége nem tudta róla, hogy nő.  Nem hiszem el!

Abban a korban ez nem volt elképzelhetetlen, legalábbis egy szigorúan nevelt polgárleány esetében, aki előtt  minden szexualitással kapcsolatos dolgot titokban tartottak.  Ez a fiatal nő, Vay Sarolta „törvényes” felesége, például olyannyira nem volt tisztában az élet tényeivel, hogy állapotosnak hitte  magát a „férjétől”, amikor azt letartóztatták. A regényben vendégszövegként szerepel a rendőrorvos jegyzőkönyve és jelentése az esetről. Erre a jegyzőkönyvre hivatkozik a már említett Krafft Ebing is. 

Mi lett Vay Saroltával? Életfogytiglanra ítélték?

Nem. Szabadon engedték. Dr. Birnbacher, a rendőrorvos a vizsgálatok alapján úgy döntött, hogy nem beszámítható. Később ezt a szakvéleményt megerősítette a bécsi egyetem orvosi fakultása által kijelölt orvosszakértő is.

Vay Sándor gróf írt is.

Méghozzá nem is keveset. Életműve több kötetet tesz ki. Az elmúlt években több válogatást is kiadtak az írásaiból, például a Magvető kiadó Régi magyar társas élet címen.  Verseket is írt.

Regényében egyes szám első személyű narratívát alkalmaz?

Nagyrészt igen. Sarolta naplószerű feljegyzései, visszaemlékezései, amelyeket a  rendőrorvos kérésére vetett papírra, valamint különböző személyeknek, elsősorban az ügyvédjének és imádott „feleségének” írt levelei – ezekből áll össze a regény szövege.    Vendégszövegként  beemeltem néhány részletet a  rendőrorvos korabeli jegyzőkönyvéből, természetesen magyar fordításban, néhány  – fiktív – jelenetben pedig az orvos számol be a Saroltával folytatott beszélgetésekről.   Pár verset is írtam Saroltának.

Nem hagyott fel a lírával, de mostanában kevesebb verset publikál.

Tulajdonképpen nem írok sokkal kevesebb verset, mint korábban – darabszámra talán igen, de a terjedelmet tekintve nem: most fejeztem be egy hosszú, sok részből álló verset. Egyébként ezt szinte minden beszélgetésben megkérdezik tőlem: néha az az érzésem, szívesen visszatuszkolnának a „költő” feliratú fiókba.

És visszamegy? Most min dolgozik?

Egy újabb regényen. Sopronban játszódik.

Nem szakított a történettel. Ez azt jelenti, hogy  dacol a divatos esztétikai irányzatokkal?

Azt hiszem, a hagyományos regény szétbontásában már elmentünk a falig. Talán ideje volna tenni néhány lépést visszafelé.

Van már címe a Vay-regénynek?

Kegyetlen tükör. Ez a munkacím, de lehet, hogy megtartom.

Németh Ványi Klári