Megkavicsozzák csak – azt, ugye, látni muszáj.”

 

(Várady Szabolcs)

 

"2001 novemberében jártam Nizzában - írja Lackfi János -,  s egy marék gyönyörű kaviccsal tértem haza onnan: márványdarabot, üvegszilánkot, terrakottát, porcellánt, műkövet, pöttyös, foltos, kék, szürke, lila, vörös szikladarabokat csiszolt ilyenné a tenger. Egy-egy olyan barátomnak adtam aztán belőle, akinek a verseit szeretem, és a mai harmincas nemzedékbe tartozik. Később rájöttem, hogy egyfajta díj ez már voltaképpen, itt az ideje megalapítani. A kőhöz tehát díszdoboz is jár, s méltó az ilyesmit a legfőbb indoklással: magukkal a versekkel köríteni. Kavicsot hoztam tíz évre eleget, s hátha az évek során a kövekből felépül egy szubjektív és szolid, de lakható kis irodalmi épület. Az első díjátadásra 2004 novemberében került sor. A díjat, melyhez hangsúlyozottan NEM jár pénz, minden évben harminconéves költők vehetik át, akik már több mint tíz éve „a pályán fociznak”, s mégis, mint fiatalokat szokás őket lépten-nyomon felfedezni. Holott így a magam korabeli irodalmár az utánunk jövők, a huszonéves „valódi” fiatalok elől állja el a napot, szívja el a levegőt… Évről évre mindig ilyen korú, az asztalra már komoly dolgokat letett szerzőknek szeretném kiosztani a díjat, „ameddig az égi s ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek, s meg ne haljak”, úgyhogy voltaképpen az örök ifjúságot is remélem tőle: hetvenévesen is kénytelen leszek figyelni, mint „tempóznak” a pályájuk elején úszkálók."

 

A következő Nizzai Kavics-díj átadás a Nyitott Műhelyben (A Délinél, Ráth Gy. u. 4/A)

2010 december 13-án 19 órától lesz. 

 

 A két díjazott

 

MESTERHÁZI MÓNIKA,

 

éles elme és érzékeny figyelem nagy harcművésze, valamint

 

MOLNÁR KRISZTINA RITA,

szomorkás öröm és vidám szomorkodás kifinomult játékosa.

 

Az estét vezényli:

LACKFI JÁNOS

örökös, önjelölt kavicsmester

 

Beszélgetés és felolvasás, díjátadás és földi javak

(bor, tea, harapnivaló).

 

Mindenkit szeretettel várunk!