Mi kell a nőnek?
Botox, mellplasztika vagy autentikus bölcsesség?
A harmadik Eve Ensler kötet középpontjában ismét ott a nő. Ensler a világ különböző szegleteiben keresett fel más és más származású, korú, foglalkozású, vallású, asszonyokat, lányokat. A közös bennük saját testüktől való viszolygás volt. - Németh Ványi Klári írása Eve Ensler Tökéletes testek: A női alak dícsérete című könyvéről.
A harmadik Eve Ensler kötet középpontjában ismét ott a nő. A felvilágosult, független, XXI. századi nő. Ám ez a nő magára maradt, megvetett és manipulált. Miért? Mert ez a nő vagy dagadt, vagy dús keblű, vagy lapos, vagy ráncos, vagy nagy seggű és így tovább. Mik az elvárások? Miről csárognak a női magazinok ensleri szófordulattal élve „kehes szukái” és mit kíván a férfi?
A NŐ csupa nagy betűvel egyenlő nuni, valag, cici, csípő, comb, derék. Szigorúan 50 kiló hús. Plasztikai sebészek vágják, varrják, testre szabják, „zsírleszívják”, botoxszal lövik, gyúrják, teremtik újra. (A fütyik persze díszsorfalat állnak a remekműnek.) Ensler a világ különböző szegleteiben keresett fel más és más származású, korú, foglalkozású, vallású, asszonyokat, lányokat. A közös bennük saját testüktől való viszolygás volt. Gyűlölték magukat, mert nem voltak tökéletesek. A szerző „zsírrétegein és feneketlen bendőjén” át láttatja az olvasóval, mindazokat a gyötrelmeket, melyeken ő és sorstársai keresztülmennek.
„Kevés kivételtől eltekintve minden nő, akivel találkoztam, gyűlölte valamelyik testrészét. Legalább egy fizikai jellemzőjüket meg szerették volna változtatni, gyógyszeres szekrényük tele volt olyan termékekkel, amelyek átalakíthatják, elkendőzhetik, kisebbíthetik, rendbe hozhatják vagy csillapíthatják a bajt. És szinte az összes nő hitte is, hogy amennyiben a szabványhoz közelibb kinézetűvé tennék a problémás testrészüket, az egész életük egyenesbe kerülne.”- írja bevezetőjében Ensler.
Tiffany, a harmincöt éves modell, férje Ham, a kopasz, kövér, alacsony plasztikai sebész műalkotása. „Leszívta a zsírt a hasamról, a fenekemről, és a combomról. Új Soya mellimplantátumom van, ami nem keményedik meg, és finomabb a tapintása. Ez a mi kis üzleti vállalkozásunk. Tréfálkozunk erről, de tényleg jól megy a sorunk. Több jelentős szépségversenyt nyertem, számos reklámban szerepelek, magazinokba fotóznak” – cseveg a remekmű. Később kifejti, hogy egyszer majdnem tönkretette a férje csodálatos alkotását, hiszen a második mellbeültetésénél megállt a szíve.
„Nagyon sajnáltam szegény Hamet, aki csodás munkát végzett, amit azonban tönkretett volna, ha újraélesztéskor a mellkasomat nyomogatja. Szerencsére inkább várt egy kicsit és nem is hiába, mert a szívem magától elkezdett dobogni.”
Pár oldallal arébb Nina meséli Eve-nek, hogyan szabadult meg szemrevaló cicijétől, hogy mostoha apja ellent tudjon állni a csábításnak. Carol arról beszél, milyen intim operáción esett át, hogy kedvében járhasson a férjének. A tini Bernice egy fogyitáborban szenved. „A kérdés az, ki engedi be ide a sovány csajokat? Ezek a csontkollekciók nem tartoznak ide! A sovány kurvák miatt érezzük magunkat kövérnek, az őrületbe kergetnek minket. Ezek a kehes szukák nem érdemlik meg, hogy soványak legyenek. Nincs is személyiségük. Ők a kehes szukák. A kehes szukáknak soha nem kell megdolgozniuk semmiért. Soványak és kész. A dagi csajoknak annál inkább. Muszáj mókásnak, érdekesnek lennünk. A dagi csajok a legjobb fejek. Hát nem, Eve?”-
A Cosmopolitan alapító-főszerkesztője, Helen Gurley Brown kamaszként aknés arcbőrével küzdött. Az anyja pedig elkeseredetten sírt, miközben ezt hajtogatta „Hogyan lehetnék így boldog?! A nővéred rokkant, tolókocsiba kényszerítette a gyermekbénulás. Apád halott. Neked meg aknés az arod!” A nyolcvan éves főszerkesztő napi nyolcvan felülést végez, azt mondja, ha lenne lánya, percenként megdicsérné a szépségét.
Ensler Indiában és Afrikában találkozott elégedett asszonyokkal. Leah a hetvennégy éves maszáj nő imádja a testét, hiszen Isten teremtette. „Szeretni kell a testét, Eve!” -mondja az írónak. Leah egyszerű hasonlattal él. A testünk olyan, mint egy fa.
„ Nézze csak meg azt a fát! Látja?
Most nézze meg azt! (Egy másikra mutat)
Tetszik magának? Vagy rá se tud nézni, mert nem úgy fest, mint az előző? Azt állítja nem szép, mert más, mint a másik. Maga egy fa. Én is az vagyok. Eve, szeretni kell a saját fáját! Szeresse azt a fát!”
Indiában egy jázmin- és szantálfa-illatú nővel hozza össze a sors. Új barátnője bölcsessége megtanítja elfogadni magát. Ensler egy „szeretem a testemet” mantrával zárja könyvét, bízik abban, hogy az olvasó is végig küzdi vele a "többé-kevésbé spirituális" fogyókúrát, megszabadul lelki súlyfeleslegeitől, és vele együtt mormogja. "Tökéletes testben élünk. Tökéletes a testünk. Tökéletes test. Tökéletes test. Tökéletes”
Ensler Tökéletes teste elgondolkodtat, vajon az európai, amerikai nők mérvadónak tartják-e az általuk lesajnált afrikai és indiai kultúrát. Szegénység és nyomor jelenik meg a szemük előtt, ha az előzőek közül akármelyiket említik. A nyugati ember felsőbbrendűségét, a női magazinok uralta fogyasztói társadalmat nem hatja meg a természetközeli asszonyok bölcsessége. Nagyon sok esetben nem fák akarnak lenni -- inkább hús, csali. Nyálcsorgató vadakat szeretnének maguk körül látni, segget, csöcsöket, és botoxot akarnak mindenáron.
Szegedi Katalin illusztrátor idén jelentette meg Lenka című mesekönyvét, melynek főhőse Lenka, egy kövér kislány. Plüss malackáján kívül nincsenek barátai. Szegedi Katalintól sokan megkérdezték miről fog szólni az új történet. „Egy kövér kislányról” – válaszolta. Az érdeklődők csupa jóindulatból tovább firtatták. „Na és mi lesz vele? Lefogy?”
Elképzelhetetlen, hogy felnő és jól érzi magát..?
Németh Ványi Klári
