Mai versvasárnapunkban Tóth Irént mutatjuk be. A verseket saját illusztrációival adjuk közre.
A szerző így ír magáról:
1960-ban születtem, de mindenben későn érő lévén a 2006-os Mikulás hozta az írni akarás vágyát. Állandóan rohanásban, mozgásban lévő színházi jelmezkészítő vagyok − szabadon úszom, vagy inkább vágtázom. A környezeti hatások, az irodalmi estek, és Payer Imre hátbacsapása, hogy „Irén, miért nem írsz te verseket?”, végül is ledöntött a lábamról. Azóta a vibrálást szavakba öntöm, talán folytatom a gyerekkori fejbenmeséket, hol versben, hol prózában. A teljes megnyugvást 2008 nyara óta a festés adja. 2009 tavasza óta havi rendszerességgel tartjuk a Veranda-esteket, ahol bárki teret kaphat pár percre megmutatni magát.
Holnap majd kék lesz
Tegnap piros volt minden,
mosatlan mögül kelt fel a nap,
és lángba borult a konyharuha.
Tegnap tilos volt minden,
tíz miatyánkra ítélt a pap,
és szemfedél borult apura.
Húsvétkor volt a temetés,
és nem jött feltámadás.
Ha gyertyát gyújtok, mindig
ölembe veszem a csendet,
ahogy apám engem soha,
érte is gyújtok mindig,
betartom szépen a rendet,
a temetésen hiába
nem ölelt testvér és mostoha.
Nem volt bűnbocsánat, hogy
törvényesen megszülettem,
egy válás meghamisítja a vért.
Neked konyharuhát gyújtok,
aki édesből mostoha lettem,
hatévesen még gyenge a vért.
Húsvétkor volt a temetés,
és nem jött feltámadás.
Tegnap piros volt minden,
mosatlan mögül kelt fel a nap.
a nép hangja
a nép hangja talán most Lajos
a jóképű kukáslegény
aki reggelente a zajos
kocsiról leugorva bazmegel
hogy mért dobálja a szemetet mellé
aki elvégezte az egyetemet
és amúgy is kúl túrákra jár
ahelyett hogy zacskózva
bekötve csomagolva
a műanyagpalackokat
laposra taposva
illedelmesen gyömöszölné
bele az arra fenntartott kukába
hogy Lajos időben hazaérjen
és békésen nézhesse a meccset
mellesleg igaza van ha bazmegel
Fűszálszeretet
Madách és Evangélium
A kezdet? Szép volt.
Az előadás: siker.
Melléktermék: beleszerettem Luciferbe.
Ádámnál és Évánál kezdtük,
egészséges életmóddal,
tehát adódott az alma,
modernnek nullkalóriás brokkoli.
Mert a szerelem nem marhapörkölt,
kihagyható a hagyma.
A holnapba sosem szaladhat be a ma.
Nem volt itt semmi ah, olybá és minő,
csak kikapcsolva bennem minden, ami nő.
Leállítva a fellengzéslejátszó,
mondtam előre, csak annak látszó
vagyok, de sliccem néha férfiasan
nyitva hagyom, látszik a hasam.
Belémnézhetett,
de én nem láttam az álarc mögé.
Nem állítottunk magas mércét,
levertük azt is, nem értünk célt,
már ha volt, mert közbeszólt a
két lelet,
az esély, hogy a Teremtő
nyom majd egy deletet.
Hiába szólt már sámándob,
a sas és a hiúz nem találkozott.
Te magadat imádtad bennem,
én benned egy szerepet,
(betonkockák közt fűszálszeretet.)
Egyszerre
Hazudj, ahogy hazudott mindenki mindig,
neked hagynám, hogy neccharisnyában,
tükör előtt szeress,-
de csak összeolvasunk,
szöveget és egymást,
az, hogy Ádám vagyok,
ugyanolyan tudathasadt állapot,
mint hogy ott látszom onlájn
két ímélcímen egyszerre,
nő vagyok férfiszerepben,
mert nem léptetett ki a rendszer.
