Barbie-aprólék

A bögyös, szőke Barbie 1959 óta megállás nélkül hódít, főleg kislányszíveket ejt rabul. Eljárt felette az idő, anélkül, hogy megöregedett volna. A „legenda” szerint Ruth Handlert Barbara nevű lánya ihlette meg, akinek legkedvesebb játékai közé tartozott, hogy papírbabáit felnőtt ruhákba öltöztette. Az igazi inspirációt Handler 1956-ban, Max Weissbrod Bild Lilli nevű babájától nyerte.

Ruth németországi utazása alkalmával találkozott Bild Lillivel, a germán szépséggel. Szőke haj, fehér bőr, nefelejcs szempár. A néhai Führer nőideálja öltött testet ismét Lilliben, a felnőtt alakú öltöztetős babában. Természetesen az amerikai asszony azonnal vásárolt belőle egy példányt gyermekének. Két év múlva piacra dobták Barbiet, aki jóval karcsúbb volt Lillinél, ám szőkesége, kék szemei, dús keble és hamvas bőre semmit sem változott. A vállalkozás pikantériáját Ruth Handler zsidó származása adja. Alig pár évvel a haláltáborok után miért vonzódott egy túlélő a „felsőbbrendű faj” bombanőjéhez? Lehet töprengeni –a vállalkozás mindenesetre sikeres lett.

Barbie évről-évre új ruhában, új csomagolásban, oldalán Kennel uralja Játékországot. Gyermekpszichológusok, pedagógusok és anyák tépelődnek azon, engedjék-e az amerikai csinibabát gyermekeik kezecskéjébe.

Pár hónapja hallottam, ahogy egy négy éves, Gerda nevű kislány őszintén rácsodálkozik a szőkeségre:

„Anya! Ez nem baba! Ez egy nő!” 

Az amerikai Margaux Lange már rég túl van a kislányos öltöztetem-vetkőztetem, Kennel etyepetyéztetem korszakon. A Barbiezásnak új és bizarr módját választotta: feldarabolja a szőkét és férjét. A kidolgozott mellkasokból és keblekből, csini lábakból, pisze orrokból ékszereket készít.

„Kislánykorom óta szenvedélyes Barbizó vagyok. Rengeteget felhalmoztam belőlük. Megőriztem mindegyiket, mert a barátnőim voltak, a kedvenceim. Egyszer csak újra játszani kezdtem velük. Felnőtt fejjel szétszedtem őket, annak ellenére, hogy a gyerekekre jellemző a babák szétcincálása.” 

Margaux ékszerei Európában is hódítanak. Párizs, London, Berlin vevő az újrahasznosított Barbiekra. 

„Amerikában tucatszámra landolnak a kukákban a megunt babák Minden évben újat kapnak a lányok, a régiekkel nem tudnak mit kezdeni. Kár ezekért a tökéletes testekért! Ismét bekapcsolom őket a divat körforgásába. Lesz belőlük nyaklánc, medál, bross, sok-sok szerelemmel, érzelmekkel. Barbie teste romolhatatlan műanyag. Újra kell élnie. Ken sem hiányozhat mellőle, hiszen csak így teljes a románcuk.” 

A kritikusai morbidnak és ijesztőek tartják Margaux újrahasznosítás ötletét. A Barbie- kultuszba azonban bőven belefér ennyi rafinéria;sokkal lehangolóbb látványt nyújt az elnyűtt, összefirkált, megunt, meztelen csoda nő félredobva, a gyerekszoba sarkában.

Margaux Lange a 17 éves Alex Heller kisfilmjét tartja a legszebb Barbie „feldolgozásnak”.

 Németh Ványi Klári