„Bemutatom Sanyit: én vagyok. -,-
A blog a környezetemről, szeretteimről, olykor homályos gondolataimról és rólam szól. Minden apró kis sztoriban ott az életem, csak át-, keresztül-és kifordítva…Eddig minden interjút Sanyika adott, így most nekem új terep, hogy velem készül interjú…”
.jpg)
Tavaszi zsongás - avagy: modern szerelem
A népszerű virtuállat gondozója mesél az Irodalmi Centrifugának, arról ki is ő valójában, és hogyan érvényesül Sanyi a bagoly mellett, mögött, felett...
Evu épületszobrásznak, művelődésszervezőnek, rajztanárnak, festménybecsüsnek tanult, majd oktatott rajzot, médiát, végül kiadványszerkesztő és grafikus lett.
Idomítja Sanyit a baglyot, kihívással, önkifejezéssel, sok-sok színnel és lazasággal. Evu saját szülötte, személyes és művészi teljesítménye ez a blog, a napi bagolyságok legbaglyabbika.
Péntektől saját rovatban találkozhatunk vele itt, az Irodalmi Centrifuga oldalon, ahol jeNŐt, a menő illemtanár pingvint tolja nekünk!
Hihetetlen sikerének egyik jele, hogy már hamisítják is figuráit és ötleteit. Kísértetiességét, szellemességét a vele készült interjúban olvashatják.
Milyen embernek tartod magad, szerinted mások milyennek látják egy remekül rajzolt bagoly gazdáját?
Mások milyennek gondolnak? Hát, nem tudom. Sanyi extrovertált, szatirikus karakter. Kicsi csőrével ott ordibál a legszebb tölgy ágán, hogy: Sanyinak lenni a legjobb! Talán ez jellemez engem is a legjobban. Sanyinak lenni a legjobb, a saját életemben néha nem annyira.
Sokáig keresgéltem, hogy mégis mi lenne a legjobb forma, műfaj, eszköz, amivel kifejezhetem gondolataimat, magamat. Valamivel édesapám halála után született meg Sanyi, amolyan mementóként. Sokban hasonlítanak egymásra. Apám is keveset beszélt, de abban hitt. A magam sikerét elértem már Sanyival. A karrierről pedig a háttércsapatom gondoskodik a jövőben.
Igen. A névből adódóan természetesen mindenki férfira gondol, de a blogon nőiessége is kivehető. Tulajdonképpen teljesen mindegy ki is vagyok. A humort, szatírát pedig nem kell nemhez kötni. Sanyi a fontos, nem én.
Egy csepp emberség az állatnak is jár. Vagy fordítva.
Ki adta neked az Evu nevet, magad találtad ki?
Ennek sajnos nincs semmilyen titokzatos magyarázata. Még főiskolán neveztek el így a barátaim.
Igen, ez már nekem is eszembe jutott. Még az anyagon, megjelenésen és helyszínen gondolkodtam eddig. Ha lesz, akkor feltétlenül világgá kürtöltetem Sanyival.
Ahogy felépíted ezt a blogot, arra gondolok nagyon jó kis post it yourself marketinget csinálsz, menedzser is vagy, szeret szervezkedni egy művész? Hogy vagy, vagytok ezzel a kettősséggel magatokban?
Egyszer meséltek nekem egy történetet, ami a reklámszakmában amolyan legendának számít. Nem is tudom, hogy igaz e, sohasem néztem utána, de a sztori magával ragadott. A történet a gyulai kolbász tulajdonosáról szól. Az öreg úgy jutott fel a pesti körökbe, hogy lefizetett néhány egyetemistát, hogy minden héten menjenek el a hentesüzletekbe és kérjenek gyulai kolbászt. Persze a hentesek értetlenül néztek a vásárlóra. Aztán egy kis idő múlva megjelent az öreg a hentesüzletekben és megkérdezte nem akarnak-e gyulai kolbászt árusítani.
Ilyesmi alapon szerveződik a blog „marketingje” is. A humort pedig könnyű eladni, főleg ha egymásnak ajánlják az emberek. A kettőséget már régen megszoktam. Nappal szorgos hangya a rendszerben, éjszaka bloggergyerek a hálóban. Szórakoztat és felszabadít, másképp nem is tudnám csinálni.
Igen, és mit szeretnél a közel jövőben és mit nem? Az álmok, tervek, vagy a tervek álmok?
Szerintem lángost fogok árulni, ha az mégsem sikerül, akkor a háttércsapatom majd gondoskodik másról. Jelenleg egy e-book megvalósításán „gondolkodom”. Amit nem szeretnék a jövőben? Ha nem lenne.
Sasa
