A rendszerváltás óta egyre nagyobb teret hódít az a gondolat, hogy a prostitúció nem más, mint „két felnőtt ember közös beleegyezésen alapuló szexuális viszonya”, „szolgáltatás”, melyet nem szabad és nem is érdemes betiltani, hiszen a „legősibb mesterség”, ami mindig volt és mindig lesz. Ez, a prostituáltakat „szexmunkásnak” megnevező elképzelés nem csak a törvénykezésben talált utat (a prostitúció legalizálásával, a türelmi zónák kijelölésével), de az általános közvélemény mellett sok, egyébként felvilágosult, haladó gondolkodású értelmiségi osztja azt a nézetet, mely a „kurtizánokat” vagy „örömlányokat” izgalmas életű, esetleg feslett vagy könnyű erkölcsű nőknek tekinti. Mi ezzel szemben - az ENSZ, a WHO, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek állásfoglalásával összhangban – azt gondoljuk, hogy a prostitúció a nemi erőszak egyik legelterjedtebb formája.A Demo Galériában (Budapest, VII. Akácfa utca 51.) megrendezett kiállítás nyolc alkotó munkáján keresztül igyekszik bemutatni a prostitúció problematikus pontjait. A kiállítás kiindulópontja az a társadalmi, kulturális és politikai kontextus, mely legitimizálja a prostitúció folyamatát és a test áruba bocsátását. A Kiállítva és a hozzá kapcsolódó programok egyszerre kívánnak vitát indítani a tabuként kezelt prostitúció kérdésében és újraértelmezni a témában előforduló fogalmakat és érveket.
A rendszerváltás óta egyre nagyobb teret hódít az a gondolat, hogy a prostitúció nem más, mint „két felnőtt ember közös beleegyezésen alapuló szexuális viszonya”, „szolgáltatás”, melyet nem szabad és nem is érdemes betiltani, hiszen a „legősibb mesterség”, ami mindig volt és mindig lesz. Ez, a prostituáltakat „szexmunkásnak” megnevező elképzelés nem csak a törvénykezésben talált utat (a prostitúció legalizálásával, a türelmi zónák kijelölésével), de az általános közvélemény mellett sok, egyébként felvilágosult, haladó gondolkodású értelmiségi osztja azt a nézetet, mely a „kurtizánokat” vagy „örömlányokat” izgalmas életű, esetleg feslett vagy könnyű erkölcsű nőknek tekinti. Mi ezzel szemben - az ENSZ, a WHO, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek állásfoglalásával összhangban – azt gondoljuk, hogy a prostitúció a nemi erőszak egyik legelterjedtebb formája.
Kezdeményezésünk már önmagában véve egy állásfoglalás, mely szerint a test elidegenítése és árucikként való értelmezése amellett, hogy morálisan elfogadhatatlan, a prostituáltak emberi jogainak súlyos megsértését jelenti.
A művészek természetesen nem a szervezők vagy más emberi jogi aktivisták, a prostítúció kérdésében vallott nézeteinek illusztrációit készítették el, jóllehet maga a probléma felvetése és vizsgálata állásfoglalás az érzékelhető érdektelenséggel szemben.
Oravecz Éva a portré és a szöveg kontrasztos párbeszédében illusztrálja azt a disszonanciát, mely test és lélek között létrejön a tranzakció során. Kapitány Eszter munkája szintén az identitás ellentmondásosságát ragadja meg. Míg az előbbi a privát szférát és a társadalomban betöltött szerepet determináló jelenségekkel foglalkozik, utóbbi a szabadság fogalmával operál.
Rastatter Linda képén a másik fél, a kliens tudatállapotai jelennek meg. Azt a hamis tükörképet ragadja meg, mely a felhasználó szerepébe vezeti őt. Hogy a pénzért vásárolt szex milyen hatást fejt ki a környező emberek életére – legyen szó a családról vagy a munkatársakról akár - akik közvetett érintettjei a prostitúciónak, azzal Farkas Kata grafikája szembesít bennünket.
Bogyó Virág és Hódi Csilla közös akciója a prostitúció árucsere jellegére reflektál, melynek alapját a kölcsönvett tárgy és a kölcsönszerződés képezi, előmozdítva bennünk a prostituált saját magával és a tranzakció többi szereplőivel megkötött szerződések üzletiességének, tárgyra irányultágának érzetét.
Szeleczki Rozália archív, háborús, nőket munkába hívó propagandafilmek feldolgozásával és kisajátításával vizsgálja a prostitúciót. Felsmann István installációja, a többi alkotástól némileg eltérő hangnemében a kérdést kísérő apátia hatásmechanizmusával foglalkozik.
A kiállítás egy, a prostitúció problémakörével foglalkozó eseménysorozat első eseménye, mely a Fogasházban kerül megrendezésre az 1nem – Művészettel a nemek közti egyenlőségért – Alapítvány szervezésében.
A kiállítás április 13-ától az Art Moments eseménysorozat része is.
A kiállítás az 1nem Alapítvány kezdeményezése, a szervezésben részt vett: Farkas Kata, Marczali Ferenc (1nem Alapítvány), Muskovics Gyula
A kiállítás megtekinthető: 2011. április 20-ig (H-Szo: 16-21h)
Helyszín: Demo Galéria (VII. ker. Akácfa u. 51.)
A kiállítást rendezte: Muskovics Gyula
A kiállításhoz kapcsolódó programok:
Április 13.
18:00 órától Csillag Ádám: Nincs kegyelem a földi pokolban dokumentumfilm vetítés
20:00 órától Kerekasztal-beszélgetés a prostitúcióról. "A prostitúció megjelenése a médiában, a művészetekben és a valóságban." Moderátor: Mihalovics Éva (mozgókép és média szakos tanár, a Tilos Rádió műsorvezetője)
Április 18.
17:00 órától Workshop a prostitúcióról Szigeti Vera vezetésével (az 1nem alapítvány és a NaNe munkatársa)
Április 20.
19:00 órától Prostitúció a játékfilmben- előadás, vetítés, beszélgetés Mihalovics Évával (mozgókép és média szakos tanár, a Tilos Rádió műsorvezetője)
Elérhetőség: 1nemalapitvany@gmail.com
