„Ruha teszi az embert” – tartja a közmondás.
Mind a két közmondásnak igaza van. Azon fordul meg minden, hogy milyen szempontból nézzük a dolgot. Kétségtelen, hogy a jó, célnak megfelelő ruha tekintélyedet feltétlenül öregbíti.
Ha azonban a veled való közelebbi megismerkedés során kiderül, hogy – mint a nóta mondja – „egy rongy van a szíved helyén”, akkor hiába vagy elegánsabb a velszi hercegnél, nem használ.
Nem a cilinder és nem a lakkcipő teszi a gavallért. Ha lélekben nem vagy úrihölgy, Patou egyes-egyedül a te számodra kreált modelljei se fognak téged azzá avatni. Mi kell ahhoz, hogy öltözködésünkkel is kifejezésre tudjuk juttatni műveltségünket. Elsősorban: ízlés. Olyan, amely nem téved és egyéni. 116. § Szerencsés, akivel a jóizlés veleszületett, mert ízlésre nehéz szert tennie annak, akinek nincs ízlése és még nehezebb az alacsonyrendű ízlést kifinomultá csiszolni.
Mindent el kell követned, hogy jó ízlésre tégy szert, mert az úgynevezett elegancia lényegében a ruha és viselőjének egyénisége között való összhangot jelenti.
Mikor áll összhangban a ruha azzal, aki viseli?
Akkor, ha az illető ki tudja választani, hogy az ő alakjához, bőréhez, hajszínéhez milyen szabás, anyag és forma illik a legjobban.
117. § Ha valaki alacsony termetű, ne viseljen nagykockás vagy nagyvirágos szövetet, mert az csak karcsú, magas nőknek áll jól. 118. § A túlságosan nehéz anyag valósággal agyon tudja silányítani a törékeny alakot, a 119. § sápadt arc pedig bizonyos tompa színárnyalatok mellett még színtelenebbül hat. 120. § Ne hidd tehát, hogy az a ruha, amely barátnődön remekbe szabott, rád is minden esetben kitűnően illik.
122. § Gondosan próbáld ki, hogy mi illik legjobban hozzád és erre vonatkozóan kérjed ki olyan emberek tanácsát, akiknek kifinomult ízlése feltétlenül megbízható.
121. § Együgyüségnek kell mondanunk azt is, ha olyan testvérek, akik más-más embertípust képviselnek, egymáshoz tartozásukat egyforma ruhák viselésével akarják szemléletessé tenni. Erre a törekvésre az egyik egészen bizonyosan ráfizet. De az is lehet, hogy mind a kettőnek csak kára származik a testvéri szeretet parancsának ebből a hamis érzetéből.
Minden esetben érvényesnek fogadhatod azonban el azt a szabályt, hogy ami egyszerű és kitűnő minőségű, az rendszerint elegáns is.
Ami túl díszes, – akármilyen drága – finomnak sohasem finom.
Olyan ruhát ne viselj, amelynek anyaga többnek, vagy másnak akar látszani, mint ami. Jegyezzük meg ezt: kevés pénzből csak angolosan, vagyis ésszerűen lehet jól öltözködni. Ahhoz ugyanis, hogy egy bonyolult szabású, daszes ruha elegáns legyen, igen sok pénz kell. És nincs siralmasabb látvány, mint egy olcsó anyagból készült cifra ruha.
Még valamit! Ha kevés a pénzünk: kevés színnel öltözködjünk. Sokkal könnyebb sötétkék vagy fekete ruhában elegánsnak lenni, mint bíborvörösben, vagy búzakékben. Fekete, barna, szürke, sötétkék, drapp, fehér – ezek azok a színek, amelyek sohasem mennek ki a divatból.
folytatjuk.
• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •