Sok mindenre taníthat Georgia O’Keeffe, de főleg talán bátorságot ad: megmutatni, hogyan látható a világ. Te most egy befejezetlen cikkbe teszel utazást, kedves Olvasó, mely O’Keeffe-ről, Mapplethorpe-ról és az érzékenységről szól.
Georgia O'Keeffe képei bennem talányos amerikai furcsaságként csüggtek kulturális horizontom egyik széle felé, sőt, tulajdonképp túlzok: nem beszélhetek képeiről - évekig tán ha egyetlen művét ismertem, melyet minden nagyobb művészettörténeti iskolai tankönyv vége felé illett megmutogatni - vagy csak így emlékszem - egy állatkoponya függ a horizonton, egy általam valamiért az indián kultúra megidézéséhez könyvelt koponya képe kékes égbolt előtt. Ma láttam egy változatot, ezen a koponya mellett egy fehér virág is helyet kapott.
O'Keeffe 1887-ben született a wisconsini Sun Prairie-ben, s 1986-ban Új Mexikóban, Santa Fe-ben halt meg. 1920-tól az amerikai művészettörténet jelentős alakja. Sokáig nem tudtam, hogy Georgia O'Keeffe képei között számos van, amely virágmotívumot mutat meg. Ahogy azt sem, hogy Alfred Stieglitz fotóművész volt a férje egy ideig, aki sokszor készített róla képeket.
Akt 1919-ből (Alfred Stieglitz felvétele)
Georgia O'Keeffe: Óvatosan kinyitott ehető kagyló
Márpedig ha tudom, talán korábban is eszembe jut összevetni az általam mélyen tisztelt Robert Mapplethorpe (1946. 11. 04. – 1989. 03. 09.) fotóival, aki szintén tett egy hosszabb és nem érdektelen kirándulást a flóra-ábrázolás rejtélyes területére, nem véletlenül.
O'Keeffe kalapos portréja 1924-ből (Alfred Stieglitz felvétele)
Robert Mapplethorpe: Önarckép
Mapplethorpe-nak a test szépsége előtt hódoló albumai mellett e képeit is áthatja az erotika - ahogy O'Keeffe festményeit is, még ha ő maga hevesen tiltakozott volna is a képek e radikális leegyszerűsítése ellen.
O'Keeffe: Két kála
Robert Mapplethorpe: Kála
1921-ben Stieglitz egy kiállításán a 125 képből 45 felvételen O'Keeffe volt látható, sok esetben meztelen modelljeként a fotóművésznek - mivel ekkortájt kezdtek festményeiről szexualitást árasztó művekként beszélni, ezek a fényképek csak megerősítették a kritikát ebben a hitében. Az alkotó ezt visszautasította volna, hiszen képei ennél sokkalta többről szólnak. Mintha kritikusai összekeverték volna a szexualitást a szenzualitással.
O'Keeffe: Fekete írisz, 1926
Georgia O'Keeffe: Fehér rózsa absztrakció
Festményeit a termékenységgel, a nőiséggel, a női orgazmussal hozták kapcsolatba - ezért igyekezett aztán tovább mozdulni, hogy bebizonyítsa alkotásai többrétegűségét. A határtalan, időtlen és végtelen dolgok érdekelték.
Georgia O'Keeffe: Fekete absztrakció, 1927
Georgia O'Keeffe: Hullám, éjszaka, 1928
Jobban megnézegetve O’Keeffe és Maplethorpe munkáit, mintha Mapplethorpe esetenként erősen rá is játszana a hasonlatosságra. A festmény mint médium és a fotó mint médium különbözőségén túl a megmutatás és odafigyelés gyönyöre, a természet apró részéleteinek felfedése hajtja mindkettőjüket: csak talán Mapplethorpe azzal a pár évtizeddel és tapasztalat-áradattal romlottabb, ami O'Keeffe-től még messzebb állt.
Georgia O'Keeffe: Szürke vonal vörössel kékkel és sárgával
Robert Mapplethorpe egyik virágfelvétele
O'Keeffe rácsodálkozik és felmutat. Rávillant a világra és a világban a minták koincidenciáira. Mapplethorpe talán a tárgyhoz keresi a hasonlót – mintha nála nem a virág lenne előbb, önmagában.
Georgia O'Keeffe: Vörös pipacs
Robert Mapplethorpe: Pipacs
O'Keeffe a talált tárgy szépségét mutatja meg, s a megállapításokat a nézőre bízza - szinte hiszem, hogy véletlen. Mapplethorpenál több hatásra-törekvést képzelek az alkotói folyamat mögé.
Georgia O'Keeffe: Vörös kanna
Robert Mapplethorpe: Sárga kála
Georgia O'Keeffe: Sárga orchidea
Robert Mapplethorpe: Orchidea
Georgia O'Keeffe: Szériák I. No 4.
Robert Mapplethorpe: Tulipán
És néhány link, tovább:
Néhány festmény, melyek között többön a fiatal Georgia O'Keeffe is feltűnik, ide kattintva érhető el
Georgia O'Keeffe Új Mexikóban
Még egy Stieglitz-portré O'Keeffe-ről