Csodálatos, hogy a fehér asztal mellett hány, egyébként jómodorú ember tudománya mond csődöt. Ez annál csodálatosabb, mert hiszen semmilyen tevékenykedés gyakorlására nem nyílik annyi alkalom az életben, mint az evés elsajátítására.
Enni – azt hisszük – a legtöbb ember szokott. Sok, napjában többször is. Csak az a baj, hogy ezt a műveletet a legtöbben, leggyakrabban otthon végzik, otthon viszont csak nagyon kevesen tartják kötelességüknek, hogy uralkodjanak magukon s úgy egyenek, ahogyan illik.

Az emberek javarésze azzal vigasztalja magát: » Nyilvános helyen, vendégségben, vagy idegenben majd annál jobban vigyázok magamra.« Hiszen ha lehetne!

A művelt ember életformái azonban, sajnos nem olyanok, mint valami szerszám, amelyet tokjából akkor vesz elő az ember, amikor akar s akkor tesz oda vissza, amikor feleslegesnek érzi. Az életformák összeforrnak az emberrel. Bennök, általuk, rajtuk keresztül nyilatkozik meg személyiségünk, egyéniségünk, a szokás ereje egybeforrasztva azokat velünk.

A legdurvább hibákat talán nem fogod elkövetni, ha nyilvános helyen eszel. Egyebekben azonban – megjósolhatom, hogy – társaságban éppen úgy fogsz enni, mint ahogyan odahaza eszel. Eleinte vigyázni fogsz, hogy ne véts az illendőség szabályai ellen. A csevegés azonban csakhamar el fogja terelni figyelmedet az evésről, megfeledkezel magadról, kiesel a szerepedből s azt adod majd, ami a lényeged.

209. § Épp ezért: akkor is kifogástalanul kezeljed a villát és kést, ha otthon ülsz, a magad asztalánál. Otthon is küzdj gyöngeséged ellen. Otthon is gyakorold magadat, amiben nem vagy jártas. Elsősorban az evőeszközök megfelelő módon való használatában.
210/a. § Ne fogd marokra az evőeszközöket, hanem tedd a kést, illetve a villát hüvelyk- és mutatóujjad közé, a kés, illetve a villa végét pedig támaszd neki zárt tenyerednek.
210/b. § Valamennyi eszközre egyformán vonatkozik a parancs, hogy csörömpölni nem szabad velök.
211. § Ha két fogás között üres marad tányérod, hadd nyugton evőeszközeidet is. Ne játssz velük. Az evőeszköz nem játék. De a hajaddal se babrálj, zsebkendődet se gyömöszöld és kezeddel se játszál. Az se illik, hogy – asztalnál ülve – kezedet nadrágod zsebébe mélyesszed. Egyáltalán: a zseb nem arra való, hogy kezünket benne tartsuk.
212. § Ha befejezted az étkezést, a kést és a villát egymás mellé helyezd tányérodra: ne rakd keresztbe. Így könnyebb a dolga a személyzetnek.
213. § Sok helyen, ha a kést és a villát keresztbe rakod a tányérodon, ezt a felszolgáló jelnek veszik. Az evőeszköz keresztberakása azt jelenti, hogy a felszolgáló személyzet még egyszer megkínálhat. Ha azonban az evőeszközöket párhuzamosan fektetted tányérodra, ezzel azt jelzed, hogy abból a fogásból nem kérsz többet.

214. § Sem étkezés közben, sem étkezés után nem szabad az evőeszközöket az asztalterítőre tenni.
215. § Legfontosabb evőeszközünk a villa.
216. § Csak villával eszi az ember az előételeket, a halat, a tojásos ételeket, a velős ételeket, a burgonyát, a gombócot, a pástétomot, a főzeléket, a gombás ételeket, a salátát, a főtt tésztát, az omlettet, a puha húsokat, a pörköltet, a mártásokat, a ragut, a vagdalthúst, a tésztát, a rétest, a tortát, a süteményt, a sajtot.

217. § A villa nem lapát. Ne lapátold fel vele az ennivalót, hanem nyársald fel a falatot.

folytatjuk.

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •